2011. október 20. - Hetvenkét éve nyilvánították védetté a Debreceni Nagyerdő észak-keleti sarkának egy harminchektáros tölgyesét.
A magyar Természetvédelmi Törzskönyv első tételeként jegyezték be ezt a
területet és alább még öt kisebb darabot. 1939. október 10-én az
Ohatitól a Gúthi erdőig 35 helyen és 74 hektáron jelöltek ki természeti
emléket.
Erdészek és a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum
óvodájának apróságai együtt ünnepelték a hajdúsági megyeszékhelyen a
Nagyerdő napját. A megemlékezésen az Országos Erdészeti Egyesület
kelet-magyarországi régióképviselője, a Debreceni Helyi Csoport elnöke
idézte fel a védetté nyilvánítás történetét. Gencsi Zoltán erdőmérnök az
Észak-Alföld természeti értékei című könyvből vett idézettel zárta
mondandóját: „Nem volt tehát nemzeti színű szalag, pedig lehetett volna,
mert addig is, meg azóta is, ennél az eseménynél
összehasonlíthatatlanul kisebb jelentőségű eseményeknél volt. Nem volt
alapkő letétel, pedig lehetett volna, mert ennél múlandóbb emberi
alkotások már kaptak ilyet. Nem volt szalagátvágás, csak tölgyfák voltak
és madarak. Füvek, virágok meg cserjék.”
A NYÍRERDŐ Zrt. Debreceni Erdészet Kartács utcai központjának udvarán
kopjafák emlékeztetnek a jeles dátumra. Az Országos Erdészeti Egyesület
nevében Gencsi Zoltán és Csapóné Tábori Hajnalka; az erdészeti társaság
nevében Juhász Lajos műszaki vezérigazgató helyettes és Pusztai Virág, a
Debreceni Erdészet műszaki vezetője helyezett el koszorút.
A Debreceni Nagyerdő védetté nyilvánítására emlékeztek (ForestPress)
- Főszerkesztő
- Krónika
- Találatok: 879