ForestPress fotók
2012. április 3. - Parkerdő természetesen 2010-2012 program: Erdőszerkezet-átalakítás és a bálványfa visszaszorítása a Gödöllői-térségben - A folyamat emberi beavatkozás nélkül nem megy végbe. A Gödöllői-dombság 130-344 méter magasságú homok-dombvidékén található természetes erdők nagysága és összetétele az elmúlt kétezer esztendő alatt sokat változott. Az emberi beavatkozásnak, s főként az egyre intenzívebb erdőhasználatnak köszönhetően az összefüggő erdőborítás sok helyen megszűnt, s ezeken a helyeken leginkább a mezőgazdasági célú földművelés és az állattartás vált dominánssá – tájékoztatott Vigh Andrea a Pilisi Parkerdő Zrt kommunikációs munkatársa azon a terepi bejáráson, amelyet március 29-én tartott a társaság a Gödöllői Erdészet területén.
A legelőkön – az erdő védőhatásának hiánya és a folyamatos erózió miatt – idővel a termőtalaj is lepusztult, s e földterületek jellegzetesen kopár, természetes megújulásra képtelen helyekké váltak.
A XX. században, amikor az erdősítés hazánkban ismét lendületet kapott, a megmaradt sekély termőréteg megtartása, valamint a talajerózió megfékezése céljából ezeket a területeket szélsőséges körülmények között is élet- és növekvő képes feketefenyő csemetékkel ültették be, amelyek a talajt megfogva, hosszú távon a többi faj számára is kedvező életteret teremtettek. Az akkori elgondolás sikerét jelzi, hogy az így telepített fenyőerdő védelmében idővel valóban megjelent a lombos újulat, a virágos kőris, a molyhos és csertölgy és néhány cserjefaj is. A feketefenyő állomány az idők során az eredeti funkcióját betöltötte és jelentős része mára el is öregedett.
Az élőhely-rekonstrukció folytatásaként idén tavasszal a Pilisi Parkerdő Zrt. „Parkerdő természetesen 2010-2012" néven, egy több éven át tartó, komplex programot indított, melynek első, kezdeti szakasza az Európai Unió pénzügyi támogatásával valósul meg. A program legfőbb célja a lombos erdőállomány kialakításához szükséges feltételek mielőbbi megteremtése, valamint az őshonos fafajok arányának maximálisra növelése.
A Gödöllői Erdészetnél a Parkerdő természetesen program keretében olyan módszert próbálnak ki, amit a természettől lestek el. Európa középhegységi erdeiben, például a Pilisben is a viharos szél gyakran tekintélyes mennyiségű tölgy- vagy bükkfát dönt ki. Ismert tény, hogy mikor a nagyobb területű széltörések helyén az erdő „újjászületik", akkor első lépésben nem olyan tölgy- vagy bükkerdő nő fel, mint amilyen a pusztítás előtt ott állt. Először nyírek vagy rezgőnyárak hódítják meg az üres területet. Ezeket a fákat úttörő vagy pionír fajoknak nevezik. Aztán mikor 40-50 év múlva a pionír fajok kidőlnek, akkor foglalják el helyüket a tölgyek vagy bükkök.
A Veresegyház községhatárban lévő erdősítésben hazai nyár, csertölgy, kocsányos és kocsánytalan tölgy, valamint madárcseresznye facsemetéket ültettek el. A feketenyár és szürkenyár csemeték a pionír fafajok szerepét töltik be, hamar árnyalják a talajt, így kevesebb a gyomkonkurencia. Gyorsabb növekedésük következtében a csemeték ellensége, a cserebogárpajor is inkább a nyarak gyökereit fogyasztja, mint a jövőbeli célállományt alkotó tölgyekét. Az őszi és tavaszi aszályos időszak miatt szükség van az erdősítések pótlására, ami a hetekben zajlik.
Ott jártunkkor három ültető-páros közmunkás dolgozott szakmai felügyelet mellett, a korábbi erdősítés óta elpusztult csemeték pótlását végezték. Ékásóval készített ágyba helyezték el a nedvesen tartott csemetéket a homokos talajba.
A csemeték gyökerét különleges, pépesítő géllel kezelték, hogy ezzel is javítsák a nedvesség megkötő képességet – tájékoztatott Gyenes István műszaki vezető.
A Pilisi Parkerdő Zrt. által gondozott „Parkerdő természetesen 2010-2012" természetvédelmi program Gödöllőt és térségét kiemelt figyelemmel kezeli. Ezt bizonyítja az is, hogy a rendelkezésre álló fejlesztési források közel 12 százalékát itt használják föl.
A beruházások során a Gödöllői Erdészetnél összesen öt erdőrészletben zajlik erdőszerkezet-átalakítás, amelynek során az idegenhonos, vagy az adott termőhelyre nem illő őshonos fafajokból álló erdők megfelelő őshonossá alakítása valósul meg, fajgazdagabbá, természetesebbé és alkalmazkodó-képesebbé téve azokat.
A területen található állományok keletkezéstörténetét Szentpéteri Sándor ismertette.
A beavatkozás által érintett területekről általánosságban elmondható, hogy pályázat elindulásáig ezeken a helyeken a növénytársulás koronaszintje alapvetően tájidegen és idegenhonos fajokból (erdeifenyő, akác) állt, amely jelentősen korlátozta az alacsonyabb szintek élőhelyi viszonyait.
Az állomány árnyalása (a fenyőerdőkre jellemzően) túlzottan erőteljes volt, a lehullott tűlevelekből álló avar nehezen bomlott, és a bomlási termék savanyú kémhatása miatt a lomberdőkben megszokott folyamatok nem tudtak végbemenni.
A talajflóra is más volt, mint ami az őshonos lombos fajok alatt alakul ki. Mindezek együttes következményként a cserje- és gyepszint faj- és egyedszáma túl alacsony volt, és a kívánatos őshonos fajok helyett a zavarástűrők és a tág ökológiai tűréshatárú gyomok domináltak leginkább.
A projekt célja ezen állapot javítása, a megjelent lombos fafajok csemetéi és az őshonos cserjefajok számára optimálisabb növekedési környezet megteremtése. A folyamat azonban emberi beavatkozás nélkül nem megy végbe.
A pályázati tevékenység eredményeként hosszú évek során olyan társulások alakulnak majd ki, amelyek a rekonstruált élőhelyek részeként számos védett növény- illetve állatfajnak adnak majd kedvező életteret.
Az erdők természetességét jelentősen rontja, hogy az utóbbi időkben egyes területeken a spontán terjedésre képes idegenhonos úgynevezett „özönfajok" (pl. bálványfa, ostorfa, zöld juhar, akác) ugyancsak megjelentek, s helyenként a természetes társulásokat, egyedeket visszaszorítva uralkodóvá is váltak. E kedvezőtlen folyamat megfékezése érdekében a pályázat során az említett invazív fafajok visszaszorítása jelentős mértékben, mintegy 12,5 hektárnyi területen szintén folyik.
A korábbi terepi bejáráskor megtekintett bálványfával fertőzött területeken látványos nyomát figyelhettük meg a hatékony vegyszeres kezelésnek. Mindenfelé elszáradt, kidőlt bálványfa suhángok borították a talajt. (z)