ForestPress fotók
2012. május 2. - Az Ipoly Erdő Zrt. természetvédelmi élőhely-megőrző programja Pest megyében 2012. április 27-én zárult le az „Élőhelyek megőrzése és rekonstrukciója az Ipoly Erdő Zrt. Közép- Magyarországi erdészetei területén” projekt. Az ünnepélyes záró rendezvényre – amely egyben szakmai konferencia is volt – a nagymarosi művelődési házban került sor.
2010. júliusában zárult le az a pályázat, amelyet az Ipoly Erdő Zrt. a Közép-magyarországi Operatív Program keretében nyert el. A csaknem 220 millió forint értékű pályázati támogatást olyan beruházásokban ölt testet, melyek az élő és élettelen természeti értékek megőrzését és rehabilitációját szolgálják. A Börzsöny, a Naszály és a Cserhát védett területein több mint 200 helyszínen indult el több, a projektterület természeti állapotában rendkívül pozitív változásokat hozó, hosszan ható folyamat.
Élőhelyek megőrzése és rekonstrukciója az Ipoly Erdő Zrt. Közép-magyarországi erdészetei területén
A természet, környezet átalakítása az emberiség történetével egyidős. Magyarország természeti területei kivétel nélkül magukon viselik az itt élők gazdálkodásának a nyomait, érintetlen természet csak az ember jelenléte nélkül képzelhető el. Sok, jó lelkiismerettel végrehajtott környezet átalakító erőfeszítésről derült ki az évtizedek múlásával, és a természettudományi ismeretek bővülésével, hogy az nincs összhangban a természet akaratával. Az erdész feladata, lelkiismeretes gazdálkodás a természeti erőforrásokkal.
A természetvédelmi és természetmegőrző beruházások most a KMOP-2009-3.2.1/A azonosítószámú projekt keretében folytatódtak. Az „Élőhelyek megőrzése és rekonstrukciója az Ipoly Erdő Zrt. Közép-Magyarországi erdészetei területén” című, 212.075.110 millió forint összköltségű, 90%-os támogatással megvalósuló pályázat Pest megye több mint félszáz helyszínét érintette.
Az erdész, erdőmérnök szakemberek munkájának köszönhetően 2010. március 1. és 2012. február 28. között, 24 hónap leforgása alatt megvalósult a kijelölt területek természet közeli állapotának védelme és rehabilitációja, az élőhelyek védelme és helyreállítása, az ott élő élőlények fennmaradásához szükséges feltételek biztosítása.
A projekt jelentősen hozzájárult a természetvédelmi oltalom alatt álló, védettségi besorolással rendelkező (Natura 2000-es területek) élőhelyek komplex természeti értékeinek megóvásához, helyreállításához. A hazai védett és közösségi jelentőségű fajok védelme, illetve élőhelyük biztosítása valósult meg ilyen módon.
A természetvédelmi fejlesztés négy elemre épült
1. Az Ipoly Erdő Zrt. szakemberei sikereket értek el a természetes erdők erőszakosan terjedő idegenhonos betolakodóival szemben 970 000 négyzetméteren, az akác és bálványfa terjedésének visszaszorításában. Az invazív fafajok lokális, szigetszerű térhódításának megfékezése erdeinkben sok időt, energiát felemésztő szakmai feladat, de páratlan természeti értékeink és vele számos védett és fokozottan védett faj megmaradása érdekében elengedhetetlen.
2. Az invazív fafajok eltávolítása után az erdészeti szakemberek őshonos kocsánytalan tölgy és elegy fafajokkal újították fel az erdő állományokat. A mostani projektben összesen 198 000 négyzetméteren sikerült összetett, sokszínű stabil erdei életközösségek kialakulását megalapozni a beavatkozások segítségével.
3. Az erdészeti szakemberek a hegyi kaszálórétek védelmével számos védett növény- és állatfaj számára kedvező életfeltételeket teremtenek. Újabb területeken 17 000 négyzetméterrel bővült a helyreállított terület nagysága.
4. 20 000 folyóméteren sikerült az évtizedekkel ezelőtt rosszul kialakított ökológiai kapcsolatokat gátló kerítések bontása. Ez nélkülözhetetlen a területek természetes kapcsolatainak helyreállításához, a nagytestű fajok vándorlásához.
Invazív fafajok visszaszorítása
Az Ipoly Erdő Zrt. szakemberei sikereket értek el az akác és bálványfa, a természetes erdők erőszakosan terjedő idegenhonos betolakodójával szemben, terjedésük visszaszorításában.
Az akác: hazája Észak-Amerika, Európába 1601-ben hozták be. Gyors növekedésű, nagyon szívós szinte kiirthatatlan fafaj, más fafajokkal nehezen társítható, számára kedvező élőhelyen, az őshonos fafajok kárára könnyen elterjed. A bálványfa: hazája Kína, Korea, Európába 1751-ben került be. Erőszakosan terjeszkedő, nagyon nehezen kiirtható fafaj. Mindkét fafaj rendelkezik az allelopátia tulajdonságával, vagyis olyan szerves vegyületeket juttatnak a környezetükbe, amelyek a környező növények életfolyamataira káros hatással vannak.
A bálványfát egyedi kezeléssel először faegyedenként meggyűrűzték (lehántolták), és vegyszert hordtak fel ecsettel, azért hogy a gyökérzete is elpusztuljon. Ezután már sikeresen eltávolítható az erdőből, és attól sem kell tartani, hogy újra kisarjad. Az erdészeti szakemberek természetesen a kezelt területeken még hosszú éveken át ellenőrizni fogják a bálványfa esetleges megjelenését, így ellene gyorsan és hatékonyan tudnak fellépni szükség esetén az értékes fajok javára. Ezzel a módszerrel több mint 70 ezer négyzetmétert tisztult meg az idegen betolakodótól.
Az akác eltávolítását, a bálványfa által elfoglalt terület több mint tízszeresén végezték el, így teret adva az őshonos fajok (például kocsánytalan tölgy, cser) számára. Az invazív fafajok lokális,
szigetszerű térhódításának megfékezése erdeinkben az erdészek számára sok időt, energiát felemésztő szakmai feladat, de páratlan természeti értékeink és vele számos védett és fokozottan védett faj megmaradása érdekében érdemes és kell is cselekedni. A projekt során, továbbá a termőhelynek nem megfelelő fafajok eltávolítása után az erdészeti szakemberek őshonos kocsánytalan tölgy és elegy fafajokkal újították fel az erdőállományokat. A mostani projektben összesen 190 ezer négyzetméteren sikerült összetett, sokszínű stabil erdei életközösségek kialakulását megalapozni a beavatkozások segítségével.
Idegenhonos vagy az adott élőhelynek nem megfelelő erdő, a termőhelynek megfelelő őshonos fajok állományával történő felújítása
A termőhelynek nem megfelelő fafajok eltávolítása után őshonos kocsánytalan tölgy és elegy fafajokkal újították fel az erdőállományokat. Így a nem őshonos, termőhelyidegen fafajokból álló erdők természetszerű erdőtársulások irányába történt átvezetésének első lépéseit sikeresen teljesítették. A mostani projektben összesen 190 ezer négyzetméteren sikerült összetett, sokszínű stabil erdei életközösségek kialakulását megalapozni a beavatkozásokkal. Természetesen hosszú távon nagy szakmai gondossággal kezeli az Ipoly Erdő Zrt. ezeket az erdőket, hogy a kialakult kívánatos fafajszerkezet, továbbá minden más pozitív folyamat az erdő teljes életében megmaradjanak.
Kaszálórétek helyreállítása
A hegyi kaszálórétek különösen fontosak, mivel a kedvezőtlen szukcessziós folyamatok hatására a védett lágyszárak élettere szinte teljesen beszűkült. Visszaszorulóban voltak a védett kísérő és specialista növényfajok, így az érintett itt élő állatfajok változatossága is csökkent. Ezért már az előző projektben is hatalmas területeken végezték el ezek helyreállítását annak érdekében, hogy számos védett növény és állatfaj számára kedvező életfeltételeket teremtsenek. Most újabb területeken 17 ezer négyzetméterrel bővült a helyreállított terület nagysága. A rendszeres kaszálás hatására, a növény felvételekből hamar kiderült, hogy a tavaszi héricstől kezdve az őszi kikericsig, sok védett lágyszárú találta meg újra helyét ezeken a réteken. Az erdész szakemberek munkájának köszönhetően pedig hosszú távon biztosított a korábban leromlottabb állapotú kaszálórétek páratlan értékeket hordozó természeti világának újjászületése és ezzel a kezelésünkben lévő erdők természeti értékei is tovább gazdagodnak. Sőt, a virágokban gazdag, színpompás rétek és az itt előforduló ritka növény és állatfajok csalogatják a természetbúvárokat is.
Természetes, természetszerű élőhelyeken a nagytestű fajok vándorlását, az ökológia kapcsolatokat gátló kerítések, kerítésrendszerek bontása
Védett területek közötti ökológiai kapcsolatokat gátló kerítések bontása nélkülözhetetlen a területek természetes kapcsolatainak helyreállításához. A funkciójukat vesztett kerítések a környezet állapotát rontják, helyenként az élőhelyre nem jellemző életközösségek alakulnak ki a környezetükben. Az sem volt ritka, hogy a kerítéshuzalok őshonos állatfajokban tettek kárt, rájuk tekeredve vagy felsértve testüket. Ezért is volt fontos ezeknek az évtizedekkel ezelőtt rosszul kialakított kerítéseknek a bontása, amit majdnem 20 ezer folyóméteren sikerült eltávolítani, és megfelelően kezelni az elszállított anyagot.