2012. július 1. – Csúcsforgalom a soproni erdészeti múzeumban Szokatlanul nagy volt a nyüzsgés a soproni Főtéren június 16-án este. Érthető, hisz’ talán nincs még egy olyan városrész a világon, ahol egységnyi területre annyi múzeum esne, mint a soproni Szentháromság szobor környékén.
A Fabricius Ház, a Storno Ház és a patika múzeum mellett minket ezúttal elsősorban a két szakmúzeum, az erdészeti és a bányászati érdekelt.
Az egykori Esterházi palota kapualjában a waldenes hallgatók mellett meglepetés is várta az érkezőt: több mint egy ezrest kellett leszurkolni belépő gyanánt. No, de ne legyünk kicsinyesek. A nagy érdeklődésre való tekintettel csoportba rendeződtünk, hogy élvezhető legyen a tárlatvezetés.
A kellemes meglepetést a Hidvégi Béla Vadászati Gyűjtemény okozta.
Az alapító személyes beszámolóját ugyan lekéstük, de így is nagy élményt jelentett a világjáró magyar vadász bemutatója.
Emlékezetes, hogy korábban a keszthelyi Festetics Kastélyban is nyílt egy vadászati kiállítás, többek között Hidvégi Béla trófeáiból.
Ismeretes, hogy mind az ottani, mind a soproni anyag ma már a Magyar Természettudományi Múzeum tulajdonát képezi.
A kiállítás beruházásának költségeit az alapító safari-aranygyűrűs hegyivadász vállalta.
A tárlat része lesz a Nyugat-magyarországi Egyetem oktatási programjának. Ennek megfelelően a bemutató korszerű, interaktív informatikai rendszerrel egészült ki. (Érdemes lesz egy nagyobb teljesítményű gépet alkalmazni, mert a gyermekek olthatatlanul türelmetlen információigényét nehezen viseli a masina, lépten-nyomon lefagy…)
A bejárattól balra a vadász dolgozó szobájának berendezése, személyes tárgyai láthatóak.
A terem többi részében pedig trófeák, fotók elképesztő gazdagságban.
A múzeum másik új kiállítása a Nemzeti Kincsünk az Erdő címet viseli.
A nagyra törő címet meglehetősen nehéz néhány kicsiny kiállítási helyiségben illusztrálni, de egynémely látnivaló újdonságnak tekinthető.
A címválasztás föladta a leckét, tényleg kell egy olyan erdészeti bemutatót létrehozni, amely méreteiben, újszerűségében, látványosságában illúziókeltő lehet, ha nem is helyettesíti a bakonyi vagy bükki bükkösök nyomasztóan felemelő élményét.
A hírek szerint talán ezt célozta meg az egyetemen most finiséhez érkezett bemutató épület kiállítása.
A „gépesített” talajlakókat bemutató attrakció kivételes érdeklődést váltott ki, bár mintha az arányok kissé keveredtek volna…
Az interaktivitás itt is elmaradhatatlan, a gombnyomogató életkorban leledző ifjúság legnagyobb örömére.
Sok volt a tátott száj az üreglakók életmódját bemutató falnál is, ahol szintén aktivitásra serkentő kérdésekkel vonta be a mérnökhallgató a kisebb-nagyobb gyerekeket.
A szomszédvár, a bányászati múzeum is hasonlóan sok látogatót vonzott azon éjszakán.
Az ijesztően tiszteletet parancsoló gépmonstrumok áhítatot váltottak ki a látogatókban.
A termek egymásutánjában egy szakma születését és halálát követhettük nyomon. A sok fantasztikus relikvia igazi nosztalgiát váltott ki sokakban, részben a Felvidék iránt, részben a bányászkodás iránt.
Nem tudom, vajh megfogalmazódott-e a betévedőkben, hogy lesz-e még újjászületése a magyar bányászatnak. Nemcsak olyan szinten, ahogy a farkaslyuki cigányok művelik…
Mindenesetre a rokonszakmabéliek Faller Jenő professzornak köszönhetően, élete fő műveként, az utókor okulására 1957-ben megalapították Sopronban a Központi Bányászati Múzeumot. (Zé)
Kapcsolódó:
http://forestpress.hu/jie_hu/index.php?option=com_content&task=view&id=7373&Itemid=32
http://forestpress.hu/jie_hu/index.php?option=com_content&task=view&id=11402&Itemid=2
http://forestpress.hu/jie_hu/index.php?option=com_content&task=view&id=11403&Itemid=32