2012. augusztus 21. - Augusztus közepén a romániai Máramarosba látogatott a NYÍRERDŐ Zrt. nyolctagú küldöttsége. A magyarországi szakemberek Aknasugatagon találkoztak Adrian Danci erdőmérnökkel, a Máramaros megyei Erdőigazgatóság vezetőjével. Juhász Lajos vezérigazgató-helyettes az Országos Erdészeti Egyesület nevében megköszönte Danci igazgatónak és munkatársainak az együttműködési szándékot, amelynek eredményeként a közeljövőben közösen avatják majd fel - az ebben a városban született - Wagner Károly emlékkövét.
A Visói Erdészet területére érkezve először helyi erdészeti vezetőkkel, fakitermelő- és fafeldolgozási vállalkozókkal találkoztak, majd megtekintettek egy helytörténeti múzeumot. Felső-Visó polgármesterének szívélyes hangvételű köszöntőjét követően lehetőség nyílt a Vasér-völgyi kisvasút alsó rakodójának megtekintésére.
A Keleti-Kárpátok Máramarosi havasainak öt, hosszan elnyúló gerince mély völgyeket vesz közre. Ezek egyike a vízválasztót jelentő ukrán határtól Felső-Visóig terjedő 62 kilométer hosszú Vasér patak völgye. A terület zöme erdő, amiből 23,6 ezer hektár az államé. Háromezer hektárnyi erdő a város, illetve az erdőbirtokosság tulajdonában van.
Az 52 km hosszú, 760 mm nyomtávú kisvasutat a két világháború között építették, történetét – fával fűtött vasúti kocsiban utazva – Sajerli Mihály erdőmérnök ismertette a vendégekkel. A gőzmozdony vontatta szerelvény 10 km/óra sebességgel, négy órás hegymenet után érte el az erdészet pihenőházát. A vasúti alépítményt az állami erdőgazdaság tartja fenn, a gördülő állomány vállalkozói tulajdonban van. Az alsó rakodóra leérkező fáért és a szállított turistákért – szerződés szerinti egységár alapján – fizet a vállalkozás az alépítményt fenntartó állami erdőgazdaságnak.
Szakszerűen kezelt bükkösök, majd fenyvesek között felfelé kapaszkodva számos vízépítési különleges megoldást láthattak a magyar erdészek a Vasér patakon. A szűk völgyben erdészeti rakodók, néhány – csak nyáron lakott – szolgálati lakás, vasútüzemet kiszolgáló létesítmény és kis csemetekert jelezte a rendszeres erdőgazdálkodást.
Mind a bükköt, mind a lúcfenyőt fokozatos felújító vágással kezelik. Ahol valami miatt kevésbé sikeres a felújulás, csemetével pótolják. A hatvanöt éve példátlan idei aszályban a kefesűrű fenyő újulatokban a vezérhajtás idei magassági növekedése meghaladja az 50 centimétert.
Az évi 55 ezer köbméter fa kitermelése és leszállítása mind az erdészeket, erdei munkásokat, és vasutasokat, mind a technikát alaposan próbára teszi. Télen a vidéket magas hó borítja, erdei munkára akkor nincs lehetőség. November elején a völgy kiürül, embert, állatot, gépeket az alacsonyabb fekvésű, város közeli telepekre mentik, s hóolvadásig – ami itt meglehetősen későn következik be – a festői völgy kiürül.
A NYÍRERDŐ munkatársai látogatásuk második napján – most dízel-mozdony vontatta vasúti szerelvényből – újra megcsodálhatták a jelentős turisztikai vonzerővel rendelkező, ámbár infrastruktúrával még nem eléggé ellátott völgyet, gyönyörködhettek néhány, nyár végén pompázó hegyvidéki lágyszárú növény színes virágjában, és tiszteleghettek az első világháborúban hősi halált halt katonák – erdészek által gondozott – sírkertjében a hősök emléke előtt. (Kovács Gábor)