2012. szeptember 10. – A fenti címmel tartott szimpóziumot Sopronban, 2012. szeptember 7-én a NymE Erdővagyon-gazdálkodási és Vidékfejlesztési Intézete társrendezőivel – NymE ERFARET Kft, OEE Közgazdasági és a Tanúsítási rendszerek szakosztályai – együttműködve a III. Erdész-ökonómus Találkozó égisze alatt.
Hubert Palus a PEFC szlovákiai bevezetésének tapasztalatait ismertette.
Északi szomszédunk 2 millió hektár erdővel rendelkezik, ami 41 százalékos erdősültséget jelent. Az éves kitermelés 7 millió m3. Erdeik 41 százaléka állami tulajdonban van.
1,2 millió hektár erdőt tanúsított eddig a PEFC. Valamint 41 fafeldolgozó vállalat is csatlakozott, köztük négy multinacionális cég.
A 2002-ben alapított szlovák PEFC független, nonprofit szervezet, amelyben önkéntesek dolgoznak.
Céljuk a fenntartható erdőgazdálkodás elősegítése és a fafelhasználás népszerűsítése.
Tagjaik három csoportot alkotnak, az erdőgazdálkodók, a faipar képviselői és egyéb tagok.
A szlovák erdőtanúsítási rendszer integrálja a gazdasági, a környezetvédelmi és a társadalmi követelményeket.
A működésükhöz saját dokumentumrendszert alakítottak ki.
A regionális tanúsítási rendszerre épülő megoldásuk figyelembe veszi a hagyományokat, a helyi körülményeket, a nagyon eltérő tulajdonosi rendszert.
A szlovák erdészetet régóta jellemzi a fenntartható erdőgazdálkodás.
A kialakított négy régió határai követik az erdőgazdaságok határait.
Az állami erdőgazdasági vállalat végzi a regisztrálást.
Szervezetük működése nagyon költséghatékony.
A szervezethez szabadon csatlakozhatnak és léphetnek ki a gazdasági szereplők.
A regionális struktúra alatt az egyes erdőtulajdonosokat is minősítik. A kis erdőtulajdonosok is beléphetnek, akár egyetlen erdővel is.
A tanúsítás alapja minden esetben a helyszíni terepi vizsgálat.
A minősítést ötévenként felülvizsgálják.
A szervezet készíti el a fenntarthatósági jelentést. Ennek alapján adják ki a regionális tanúsítványt három évre.
A belépés feltétele az önkéntességi nyilatkozat, engedély az auditálásra és rendelkezni kell a fenntartható erdőgazdálkodást igazoló bizonyítvánnyal.
Az éves értékelést egy független tanúsító szervezet végzi. A helyszíni értékelés a terület 10 százalékára terjed ki évente. A vizsgálat eredményeit a tulajdonossal megbeszélik és csak konszenzus esetén adják ki az igazolást.
Dirk Teegelbekkers a németországi PEFC működését ismertette.
A németországi erdők tulajdonosi szerkezete az alábbi:
20 százalék állami
32 százalék közösségi
46 százalék magán
2 százalék szövetségi tulajdon.
Erdeik területe 11 millió hektárt tesz ki. A tulajdonosok száma 1.300.000. Az átlagos birtokméret 3,6 hektár.
Az összes erdőterületből 7.397.094 hektárt a PEFC tanúsít.
13 regionális tanúsítvány létezik.
A tagokat 864 erdészeti szövetség, mintegy 200.000 erdőtulajdonos reprezentálja.
2006 óta már a kiadók, papírgyártók és -kereskedők is nagy számban csatlakoztak a rendszerhez.
Ők koordinálják a német erdészeti szabványalkotást is.
A szabványtestületben a német erdőtanács, az állami erdők, a közösségi erdők, a magánerdők, a civil szervezetek, a szakszervezetek, a faipar képviselői vesznek részt.
Az auditálás során a két legnagyobb gondot a túlzott vadállomány és az egészségi állapot jelenti.
A tagok területtől függően PR hozzájárulást is fizetnek.
Az 1.553.373 € költségvetésükből évente 300.000 €-t fordítanak PR-ra.
Végeztek a tagság körében közvélemény-kutatást, hírleveleket adnak ki, és a tanúsítási folyamatot rendszeresen kommunikálják a sajtó felé.
A közvélemény-kutatást ezerfős reprezentatív mintán végezték, a környezetvédelemmel kapcsolatban a felhasználók körében.
A kérdezettek 72 százaléka szerint a tanúsított termékekért még többet is hajlandóak volnának fizetni.
Rendszeresen mérik a logó ismertségét, például 2011-ben a PEFC logót a kérdezettek 11 százaléka ismerte, míg az FSC-ét 15 százalék. Az egy évvel később megismételt felmérés kétszeres ismertséget mutatott, bár a különbség nem változott. Időközben nagy tájékoztató kampányt bonyolítottak le.
Plakátokat is kihelyeznek a PEFC-ről, többek között a barkácsáruházakban. E téren együttműködnek a nagy üzletláncokkal (Lidl, Aldi) is. Kapcsolatban vannak a nagy papírfelhasználókkal (bankokkal) és az autógyártókkal is.
A szervezet kerekasztal vitákat is rendez, ahová a környezetvédő civil szervezeteket is meghívják.
Ennek ellenére az ottani rendszernek nem részesei a környezetvédelmi csoportok – ellentétben például az osztrákokkal.
Az előadásokat követően kérdéseket tehetett föl a hallgatóság az elhangzottakkal kapcsolatban.
Schiberna Endre elmondta, hogy Magyarországon csoportos PEFC tanúsítást terveznek. A rendszer belső auditon alapulna, és háromévente külső auditálás hitelesítené a csoportot.
Az első kérdés arra vonatkozott, hogy az előadók országaiban hogy zajlott a bevezetés finanszírozása.
Szlovákiában a mezőgazdasági minisztérium támogatta, hasonlóképpen Szlovéniában is (300.000 € összeggel), míg Németországban az erdészeti tanács finanszírozta. Ausztriában nem volt központi támogatás. A szlovén kolléga megjegyezte, hogy nem is a pénzügyi háttér megteremtése okozott gondot, hanem a szakembergárda biztosítása. Különösen az akkreditációs szervezetek felállítása.
A ForestPress kérdéseire – önkéntes-e és van-e normatíva a marketingköltségekre, megkülönböztetik-e a belső (szakmai) PR-t a külső (lakossági) PR-tól – Dirk Teegelbekkers elmondta, Németországban korábban kötelező volt, de az EU megtorpedózta ezt a megoldást, azóta nem nagyon működik. A cégek felé 10.000 €-t, a közönségkapcsolatokra 300.000 €-t fordítanak, de ez kevés – tette hozzá.
Clemens Kraus (Ausztria) szerint ez jó felosztás (belső és külső marketing), s a belsőt ők elsősorban lobbizással oldják meg. A külső PR sokkal nehezebb. Többek között levelezőlapokat terjesztenek.
Hubert Palus a szlovákiai módszerekről elmondta, hogy kiállításokon és vásárokon vannak jelen, és számos rendezvényt tartanak. A 60.000 € költségvetésükből 10.000 €-t fordítanak PR-ra.
Mihael Koprivnikar a szlovéniai megoldásról annyit mondott, hogy rendkívül fontos a sajtóban való megjelenés. Rendszeresen bocsátanak ki hírleveleket is. Nagyon fontos, hogy tudatosítsák az emberekben, hogy miért jó a tanúsítási rendszer és elmagyarázzák, hogy mi ennek a lényege.
Kérdésként merült föl, hogy mi a valószínűsége a nagy erdőgazdálkodók és a kisebbek ellenőrzésének?
A német rendszerben a nagyokat egészen biztosan ellenőrzik, a kicsiket kevésbé. Az osztrákoknál a szövetségi erdőket mindig, a nagy tulajdonosokat gyakran, a kisebbeket ritkábban vizsgálják.
Felvetődött, hogy a tanúsítási rendszer mennyi többlet adminisztrációt jelent a gazdálkodóknak. Az előadók szerint a nagy a különbség a két rendszer, a PEFC és az FSC között e téren. Az FSC sokkal bonyolultabb bizonylatolást kíván meg, mert a környezetvédők nem bíznak az erdészekben. De ez a rendszer nem a kistulajdonosokra van kitalálva.
A PEFC-nél alapkérdés, hogy az egyes országok joga eldönteni, hogy mit követelnek meg a tagoktól.
Felvetődött, hogy olyan országban – mint például hazánkban – ahol nagyon szigorú az erdőtörvény, nem volna-e elegendő ennek betartatása.
Mint megtudtuk, Szlovéniában is egyeztették az ottani erdőtörvényt a PEFC elvekkel, és csupán néhány kiegészítést tettek.
Javasolták, hogy a magyar erdőtörvényt juttassák el a PEFC központba egyeztetés végett. Megjegyezték, hogy a GMO-ra vonatkozó kitételek valószínűleg nem szerepelnek a mi erdőtörvényünkben, s a PEFC előírások erre is kiterjednek. (z)