ForestPress fotók
2013. június 27. - Tanulmányút Ausztriában és Németországban a Budapesti Erdőgazdaság Zrt. jóvoltából. Hogy' kezelik az erdőt az osztrákok? Hubert Katzlinger magyarázatában kitért az erdő múltjára is.
- Látható, hogy különböző korú állomány mellett állunk, annak a Heinz Reineinger főerdőmesternek az emléktáblájánál, aki a Pro Silva Ausztria alapítója volt.
Amint látható, a fákat a koruk szerint különböző, piros, sárga, lila szalagokkal jelöltük meg – magyarázza a kerületvezető. – A lilával fölszalagozottak a szálalásra kijelölt egyedek. Ezek most az állomány közel egyharmadát teszik ki. Ezt a kezelési módszer Anton Heger (a Tharandti Erdészeti Fakultás cseh származású erdészprofesszora, akit az Érchegység „Ranger"-eként emlegettek – Z.Z.) dolgozta ki, miszerint hatévenként térnek vissza ugyanarra a területre.
Ebben a rendszerben valamennyi erdő sorra kerül. A kerületvezető szerint ez a rendszer a gyakorlatban nagyon jól működik.
Ötvenméterenként közelítő nyomokat alakítottak ki, melyek a kerület mintegy 90 százalékán találhatóak meg, tehát majd’ teljesen föltártak az erdeik. Nagyon fontos, hogy a kerület teljes erdőterülete – 1300 hektár -folyamatosan szem előtt van, valamilyen jellegű munka folyik benne. A területen a lucfenyő aránya 65 százalék és 3-5 százalék jegenyefenyő is található, a többi bükk, erdei fenyő és némi vörös fenyő.
Ez a terület eredetileg egy luc (60 százalék), jegenyefenyő (20 százalék), és bükkös (20 százalék) elegyes erdő volt, amit az évszázadokkal ezelőtt kialakított csatornázás után alakítottak át.
Az erdő fejlődéstörténetéhez az is hozzá tartozik, hogy a II. világháború idején hatalmas tarvágások voltak itt is.
A szálaló kezelés során csak a méretes egyedekre figyelnek, nem a teljes állományra.
Az éves csapadék mintegy 800 mm, a lucfenyőnek ideális termőhely.
A legutóbb az elmúlt év decemberében végeztek fakitermelést ezen a területen.
Katzinger elmondta, hogy az elegyetlen lucos nem tesz jót a talajnak, elsavanyítja, ezért ökológia szempontból fontos, hogy legyen az állományban mély gyökérzetű jegenyefenyő, valamint bükk.
Arra törekednek, hogy a bükk elegyaránya meghaladja a 20 százalékot. Ez természetesen nem megy egyik napról a másikra. Ezt korábban a magas vadlétszám akadályozta. Az elegyarány növelése érdekében (B) mesterséges felújítást is alkalmaznak. (z)