ForestPress fotók
2013. július 2. - Tanulmányút Ausztriában és Németországban a Budapesti Erdőgazdaság Zrt. jóvoltából. Vajon figyelnek-e az újulatra a bajorok, és hogy’ kerül az újulat a falra? Másnap Andreas Balin, az ebrachi kerület vezetője – aki 27 éve dolgozik ezen a területen - invitált az erdeibe.
Csapatunk ezúttal is kiegészült az egyetemisták csoportjával.
Kerítésen belülre mentünk, föl is tettük a kérdést, itt is kell keríteniük? – Nem, csak ez az egyetlen kerített erdőrészük van - felelte.
140-150 éves öreg tölgyesbe vezetett az utunk. A mellmagassági átmérőjük jelenleg 40-60 cm közötti, de 80-90 cm-ig hagyják hízni az állományt. A kerületvezető elmondta, hogy elődje sok bükköt kivágott, és azután jött fel a szép tölgy újulat.
A területet 2007-ben komoly széldöntéskár érte. Ezt követően újabb komoly bükkgyérítést hajtottak végre a tölgy javára. Az újulat olyan bőséges, kefesűrű, hogy nem fordítanak rá figyelmet. Ezzel kapcsolatban korábban volt szakmai vita, hogy kell-e egyáltalán figyelni az újulatra, vagy csupán a koronafejlődést, -alakulást figyeljék.
Ez az állomány 50-100 év múlva jut vágásérett korba. A növekedés közben a záródás teljes lesz, és az újulat el fog tűnni, 70-80 százaléka elpusztul. Számukra azonban az idős állomány a fontosabb. A kezelés során továbbra is az idős bükköket veszik ki az állományból. Hektáronként 10-10 idős fát hagynak meg biotóp gyanánt.
A vitázók másik csoportja szerint viszont az újulatra kell figyelni. Ez gazdasági szempontból kevésbé jó megoldás.
Ők a tölgy újulattal akkor foglalkoznak, ha egy-egy bükk elnyomja. Ilyenkor a tölgy érdekében kiveszik a bükköt. Egy-egy 8-10 méterig ágmentes bükkre figyelnek, de az elegyes területeken a bükk rovására gyérítenek.
2012-ben hatalmas makktermés volt, sok vadat lőttek ki, mégis nagy a rágáskár. A kerítés – szerinte – hibás beruházási döntés volt – ennek ellenére.
- Egész Európában az újulat növedéke a vad gyomrán és agancsán keresztül a falra kerül - vonta le a következtetését Andreas Balin.
A rágáskárt ők is a korábban már ismertetett negyven méteres, vonalas, mintavételes módszerrel – az egyik számolja, a másik rögzíti - mérik föl.
Minden erdészet egyik legfontosabb feladata a rágáskárok megelőzése a vadászattal. A vadlétszám növekedése hosszú távon egyenlő a katasztrófával – szögezte le Andreas Balin.
Területükön háromévente készül erdőleltár.
Hektáronként általában 40 m3 holtfát hagynak az erdőben. Egy hektáron 60-70 bükköt hagynak meg, s egy-egy beavatkozáskor 25-30 m3-t vesznek ki.
A jelölést lombmentes időszakban végzik, s nagyon figyelnek az odús fákra.
A jelölésére jellemző, hogy még a döntési irányt is megadja a fakitermelőknek.
Ennek az erdőkezelési eljárásnak nincs megkülönböztetett elnevezése, talán a célátmérőre való készletgondozás fejezi ki a legjobban.
A Pro Silva módszert nem alkalmazzák.
Korábban sokkal több figyelmet fordítottak a művelésre, ma már úgy gondolják, hogy sok pénzt dobtak ki erre fölöslegesen.
A Natura 2000-rel kapcsolatban kifejtette, hogy ezek a követelmények számukra túl kevésnek bizonyultak, ők sokkal szigorúbbak. Nagy figyelmet fordítanak a fajok – gombák, rovarok, madarak - sokféleségére.
Ugyanakkor kifejtette, hogy állami erdőben lévén, a feladat és a cél a gazdálkodás.
A közjóléti feladatokkal kapcsolatban elmondta, hogy ezekre elsősorban a nagyvárosok közelében fordítanak figyelmet. Amennyiben közjóléti igény merül föl, és megrendelés érkezik, akkor arra az állam adja a pénzt.
Tervezik, hogy kialakítanak egy, a fenntarthatóságot bemutató központot.
Egy másik erdőrészletbe érve a kerületvezető felhívta a figyelmet, hogy a bükköt 30-40 évvel ezelőtt kitermelték, s ma már csak a mintegy 140 éves tölgy állományra figyelnek. A gyengébb tölgy egyedeket is ott hagyják, ők a biotóp része lesznek. A fölverődő bükk újulatra nem figyelnek, magától is kipusztul. A tölgy újulatra sem ügyelnek a következő évtizedekben.
A harmadik erdőrészlet egy bükk elegyes fiatalabb tölgy állomány, amely sekély termőrétegű talajon áll. Ezért gyakori a széldöntés. 1990-ben volt nagy szélkáruk, amely elsősorban a bükköt érintette.
A jelöléseknél a természetes növekedést veszik alapul, s arra figyelnek, hogy a minőség érdekében a jó törzsű egyedeket támogassák.
Az erdőrészletben eddig két beavatkozás volt, amelynek során csökkentették a tőszámot és tűzifát termeltek. Ezek után már nem terveznek további beavatkozást. Arra törekednek, hogy hektáronként 70 szép törzsű egyed álljon, s ez minden bizonnyal meg is lesz.
Az elegyfákat – rezgőnyár, berkenye, nyír – megtartják. A nyírnek ott 70 év a vágásérettsége, s a bükkel azonos áron értékesítik.
A negyedik erdőrészletbe érve elmondta Andreas Balin, hogy a 150 hektáros erdőtömbben erős belenyúlást hajtottak végre. Az erdészeti hivatal azt mondta, hogy a bükk ki fog dőlni, ezért kivették, s helyet csináltak a tölgynek. A nagy lékekben azonban a késői fagyok komoly kárt okoztak.
A jelölési módszeréről kifejtette, hogy mindig kétszer megy végig a területen, először a támogatásra szánt egyedeket jelöli, ezek maradnak „szent” fákként, nem érheti baj őket, majd a kivágandókat jelöli ki. A jelölések fölkerülnek egy térképre is. Ez alapján „képezik ki” a favágókat, akik a tűzifát termelik.
Náluk az erdész nem méri föl a kivágott mennyiséget, elfogadja a fakitermelők bemondását. Azokat, akikről kiderül, hogy megbízhatatlanok, szúrópróbaszerűen ellenőrzik. Ellenőrzik azt is, hogy a jelölésnek megfelelően vágtak-e és nem okoztak-e kárt például a talajban. A hibát vétőket sárga és piros lappal büntetik. Aki piros lapot kap, azt egy-két évre kizárják a vállalkozói körből. Egy-egy ilyen döntés futótűzként terjed a falvakban, és jól működik.
Mintegy száz vállalkozóval dolgoznak. Ismerik őket, és tudják, hogy melyikre lehet a nagyobb méretű fák döntését is rábízni.
Évente 100 hektárnyi területet gyérítenek, s 4-5 évenként térnek vissza. Magyar fogalmak szerinti erdőrészletet nem tartanak nyilván, blokkokban dolgoznak. A blokk mérete nincs meghatározva, ők jelölik ki. Az erdőleírásban a fafajt, a kort, a fatömeget és az elvégzendő feladatokat rögzítik.
Amennyiben a hatóság előír számukra valamit, s azzal nem értenek egyet, akkor egy „ellentervet” adnak be.
Sőt, a vállalati erdőterv is „lövés volt a levegőbe”, mert nekik élő szerződéseik vannak a felvásárlóikkal, amiket teljesíteniük kell.
Az erdők felmérését egyébként a vállalat erre szakosodott csoportja végzi. Minden évben 3-3 erdészetnél végzik el a tervezést.
Összegzésül kifejtette, hogy minden a vadállomány létszámán múlik. Ennek ellenére a vadlétszámot nem tudják számszerűsíteni, csak a kilövésekből és a vadkárbecslésből következtetnek. Évente 100-100 vaddisznót és őzet ejtenek el. A kerületében ez 27 éve így működik. Novembertől január 15-ig a vadászaton van a hangsúly. Általában két nagy vadászatot szerveznek az 1500 hektáron, 150 vadásszal és 70 kutyával. (z.)