ForestPress fotók
2013. október 23. – A Budapesti Erdőgazdaság Zrt Bujáki Erdészete működési körletében a társaság segítségével emlékkeresztet állítottak. A számos turisztikai vonzerővel büszkélkedhető palóc település újabb látnivalóval, zarándokhellyel gazdagodott az 1956-os forradalom ünnepnapján.
A község fölötti dombon, Káponkán, állott egykor az a kis templom, amelynek tornya integethetett még a török elleni harcok idején is a bujáki vár tornyának.
Aztán a XVII. század végén beteljesedett a sorsa Káponkának, s ma már csak a templom nyomai lelhetőek föl a dombtetőn.
Az emlékezet azonban megőrizte a nevezetes hely egykori szerepét, fontosságát, s a község hagyományápolói, élükön Marti József plébánossal, erős elhatározásra jutottak: meg kell jelölni ezt az egykor megszentelt helyet.
Az elhatározást tett követte, fölkeresték Szí Benedek Józsefet, a Bujáki Erdészet igazgatóját, és segítséget kértek a megvalósításhoz. Az igazgató fölkarolta a kezdeményezést, és támogatásáról biztosította az ötletgazdákat. Megkezdődtek a munkálatok, s 2013. október 23-án átadták a megszépült helyszínt a község polgárainak.
A 11 órára meghirdetett ünnepi alkalomra szép számban összegyűlt a falu apraja nagyja, és sokan, alkalomhoz illően, virággal érkeztek.
Varga Beatrix megnyitó előadásában megismerkedhettünk a templom rövid történetével.
Ezt követően a gyülekezet énekkara, a gitáregyüttes kíséretével előadta a Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország című örökszép dalt.
Ezután lépett a mikrofonhoz Szalay László, a Budapesti Erdőgazdaság Zrt vezérigazgatója. Beszédében kiemelte, hogy örömmel tett eleget a felkérésnek, hisz’ egy-egy ilyen esemény felemelő érzéssel tölti el a résztvevőket. Emlékeztetett, hogy Buják község és környéke a társaság kezelésében álló területek egyik gyöngyszeme. Reményét fejezte ki, hogy Buják lakói a jövőben is élni akarással, szorgalommal, hittel és sok munkával átlendülnek a nehézségeken.
Hangsúlyozta, hogy az erdészek is a megbecsülésüket, hálájukat fejezik ki az egyházközségnek a kereszt felállításával, és egyben kötelességüknek érezték, hogy méltó környezetet teremtsenek az emlékhely kialakításával.
Szí Benedek József köszöntőjében fölidézte az eseményeket a gondolat megszületésétől a mai ünnepi alkalomig. Amikor először vette szemügyre a természet által visszahódított, sűrűn benőtt területet, még kétkedve hallgatta a terveket, ám amikor megtisztították a helyszínt, körvonalazódott lelki szemei előtt egy pihenőhely és egy megszentelt jeles pont, a kereszttel.
A megemlékezéseket a gyönyörű bujáki viseletbe öltözött Borbély Krisztina szavalata követte, aki Reményik Sándor verséből adott elő részleteket.
Az emelkedett hangulat folytatásaként Marti József plébános megáldotta és felszentelte az emlékhelyet, majd Szalay Lászlóval együtt fölavatták a létesítményt.
Végül ismét a kórus következett, az Ima a hazáért című kompozíciót adták elő. A hivatalos műsor folytatásaként a gyülekezet folytatta az éneklést Isten dicsőségére.
A régi templom megjelölésére elhelyezték a faluban 1757-ben fölépült új templom közelmúltban rekonstruált toronysisakjáról lekerült keresztet a tartógerendával.
Az emlékhelyen építettek egy esőbeállót, néhány rönkasztalt padokkal, és ültettek egy sor előnevelt fenyőcsemetét.
Az ünneplő közösség ezt követően is sokáig ott maradt a romkertben, beszélgetve, amint az a mise után szokásos.
Keresztes György vezérigazgató-helyettes is szóba elegyedett három helybéli asszonnyal, akikről kiderült, hogy a helyi, nemzetközileg is ismert asszonykórus tagjai, és egykor az erdészet alkalmazásában dolgoztak.
Szarvas Sándorné Marika, Fintor Istvánné Sziszko Piros, Balyi Ferencné Rózsa fölidézték azokat az időket, amikor a férfiak bányászkodtak, az asszonyok, pedig az erdészetnél csemetét és erdősítést ápoltak vagy a tisztításban dolgoztak. (Z.)