2014. március 18. - Általános iskolák szemléltetőeszközei lettek az évszázados tölgyfakorongok
A Kisalföldi Erdőgazdaság Zrt. 2014. március 14-én, a győrszentiváni Kertvárosi Móricz Zsigmond Általános Iskolában ünnepélyes keretek között adott át három látványos fakorongot, melyet a 167 éves szanyi Antal-fa törzséből készítettek.
A nevezetes kocsányos tölgyet 2013. nyarán döntötte ki a viharos szél, ekkor határozott úgy az erdőgazdaság vezetése, hogy valamiképpen megmentik, átörökítik az utókornak ezt a pusztulásnak indult komoly eszmei értéket. A törzsből fűrészelt korongok évgyűrűi kiválóan szemléltetik a történelmi távlatokat, és egyben emberi kicsinységünkre, környezeti felelősségünkre is felhívják a figyelmet.
A társaság kezdeményezését az Audi Hungária Motor Kft azzal támogatta, hogy vállalta a fakorongok biztonságos és méltó kiállításához szükséges fémvázak elkészítését. A muzeális értékű szemléltető eszközökből egy a rendezvénynek helyszínt adó győrszentiváni Móricz Zsigmond Általános Iskolához, egy a győri Öveges Kálmán Gyakorló Általános Iskolához, egy pedig Szany község önkormányzata múzeumába kerül.
Az átadási ünnepségen beszédet mondott Orbán Tibor, a Kisalföldi Erdőgazdaság Zrt. vezérigazgatója, Gábor Lőrinc, az Audi Hungaria Motor Kft. környezetvédelmi vezetője, Kotrics Andrea, a Móricz Zsigmond Általános Iskola igazgatónője, dr. Varga József, az Öveges Kálmán Gyakorló Általános Iskola ny. igazgatója, valamint Vincze Ferenc, erdész, Szany község képviselőtestületének tagja.
A program hivatalos részét a kisdiákok ünnepi műsora zárta.
A Szany község határában állt nevezetes faegyed története hosszú és elgondolkodtató:
1838 körül hajtott ki a földből, a Sárdos-patak mentén, a szanyi Éger-erdő „Vidravasas” elnevezésű területrészén. Kossuth Lajos ekkor éppen börtönbüntetését töltötte „veszedelmes” írásaiért, míg Amerikában a hazájukból áttelepített Cherokee indiánok a „Könnyek Ösvényét” járták…
Ebből az időből valók a törzs legbelső évgyűrűi.
Míg a történelem kereke lassan forgott tovább, a fa csak növekedett csendben, és termelte az oxigént. Csaknem egy évszázad telt el, mire a környék lakói felfigyeltek rá, és tisztelni kezdték méreteiért, koráért, rendíthetetlenségéért.
1914 és 1933 között Fetser Antal volt a győri püspök, aki a világháború alatt saját költségén hadikórházat létesített a püspökség szanyi birtokán, melyet később árvaházzá alakíttatott át. Az ő tiszteletére adta a helyi lakosság az „Antal-fa” nevet a tekintélyes tölgynek, melyet a szájhagyomány szerint ő maga mentett meg a kitermeléstől.
A fa az 1990-es évekig jó állapotban volt, ekkor azonban villámcsapás következtében 8-10 m hosszan levált a kérge, koronájában pedig egyre jobban elterjedt az élősködő fakín (sárga fagyöngy). Utoljára 2005-ben hajtott ki, de holtában is évekig állta a viharokat. 2013-ban dőlt ki, miután gyökerei elkorhadtak.
A történet a szabadságharc előtti Osztrák-Magyar Monarchiában kezdődött, és a 21. századi, európai uniós Magyarországon ért véget. A fa összekötő kapocs a múlt és a jövő között, a hagyománytisztelet és a jövő generációk iránt érzett felelősség között.
A KAEG Zrt. szakemberei bíznak benne, hogy részvételükkel a történet mégsem itt ér véget, hanem megújult tartalommal folytatódik tovább.