2014. május 21. - A Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. erdészeti és vadászati személyzete szakmai kiránduláson vehetett részt május 7-8-án, az EGERERDŐ Zrt. Felsőtárkányi Erdészetének területén.
Az erdészet az Egererdő Tűzifa Udvaron fogadta a szakember gárdát és bemutatta az udvar működését. Két daraboló-hasító gép és egy önjáró aprítógép működését figyelhettük meg közelről. Évente mintegy 7000 tonna tűzifa, illetve apríték értékesítését oldják meg itt, ami az erdészet éves fakitermelésének közel 20 százaléka. Eger város lakossága és a közeli nagyobb intézmények, szállodák a fő kereskedelmi partnerük. Borsó Zoltán erdészetvezető elmondása szerint a megbízhatóság, a minőség és az állandó készlet miatt sikerült felvenni a versenyt a magánszektorból érkező tűzifa kereskedőkkel, akik sok esetben tisztességtelen, vagy törvénytelen eszközökkel is igyekeznek a piacon maradni. Korai ebédet követően a Bükk-hegység rengetegeibe vetettük magunkat és több kocsánytalan tölgy állomány természetes felújítását tekinthettünk meg, a bontóvágások kijelölésétől a végvágáson keresztül a több éves erdőfelújításig. Az utóbbi években sikerült a vadlétszámot olyan szintre szorítani, hogy most már vadkárelhárító kerítések nélkül újítanak fel csak erdőket. Ennek ellenére a vadgazdálkodási ágazat sem szenvedett hátrányt, a létszámszabályozás mellett is jelentős kilövési lehetőség maradt a több, mint 13 ezer hektáron gazdálkodó erdészetnek, így jobban összhangba került az erdő- és vadgazdálkodás. Az erdészet ismertette a természetvédelmi korlátozások gazdálkodásukra tett hatását, ami nagyban nehezíti munkájukat. Az estét a Bükk-hegységet körülölelő riolit tufa képződmények megtekintésével zártuk Bükkzsércen, ahol lehetőségünk volt a hegy nedűjével, a kiváló egri borokkal is közelebbről ismerkedni.
Másnap - az erdész embert felvidító - esős, de kicsit szomorkás idő ellenére is a hegynek vettük az irányt. Kiadós erdei séta során bepillantást nyertünk a Bükk-fennsík gyönyörű természeti értékeibe, víznyelő töbrök, kaszálórétek és sziklakibúvásos bükk állományok közepette. A Tar-kő 949 méteres magasságába érve a csepegő eső elállt, a párolgó erdők és a viharfelhők között kibukkant a nap és gyönyörű kilátásban részesültünk, mely elfeledtette velünk a nap fáradalmait. A kirándulás utolsó állomása a 180 éve érintetlen „őserdő” megtekintése volt, ahol a természetes folyamatok érvényesülése végett mindennemű gazdálkodás, beavatkozás tiltott. Az élőhely-védelem miatt vadkárelhárító kerítést épített a Nemzeti Park, azonban állagát tekintve nyitott területnek is minősíthető az „őserdő”, melyben a vadkár még elviselhető mértékű. Gál László