2014. június 1. – Bensőséges ünnepséggel avatták föl azt a keresztet, amelyet a közelben hősi halált halt magyar és német katonák emlékére emeltek.
2014. május 31-én, a Budapesti Erdőgazdaság Uzsai Erdészetének működési körletében a Sümeg közelében található Úrbéri Vadászház parkjában a szakma képviselői előtt avatták és szentelték föl azt a hősi emlékművet, amelyet a II. világháború vége felé elesett magyar és német katonák tiszteletére állítottak az erdészet munkatársai.
Amint Simon Sándor erdészetvezető fogalmazott, az ott szolgáló erdész-vadász szakszemélyzet régi vágya valósult meg ezen a szombat délelőtti ünnepségen.
Az avató ünnep a hagyományőrző díszőrség felvonulásával vette kezdetét, majd a Himnusz elhangzása után Orbán Tibor műszaki vezető felkérte Szalay László vezérigazgatót köszöntője elmondására.
A vezérigazgató beszédében hangsúlyozta, ahhoz, hogy a nemzet elvárásainak megfelelően kezeljék az erdőket, a múltat, elődeink tetteit ismerniük kell. Az erdészek munkájukat mindig nagy körültekintéssel végezték a múltban is és a jelenben is. Így tették ezt az Uzsai Erdészet munkatársai is, akik itt az Úrbéri vadászház területének gondozása közben lelték meg egy német katona sírhelyét. A Budapesti Erdőgazdaság Zrt küldetésének tekinti az erdei emlékhelyek, kegyhelyek felkutatását, méltó kialakítását. Többek között erdei emlékhelyet szenteltek 2013 októberében, a Bujáki Erdészet területén az egykori templom keresztjének felállításával, és Neszmélyen a szomódi II. világháborús áldozatok tiszteletére is keresztet állítottak ez év januárjában.
A hagyományokat tisztelő szemléletnek a legszebb megnyilvánulása ez a kereszt, amelyet felállíthattak ezen a helyen. Az itt élő emberek hite minden nehézség ellenére átmentette ennek a helynek a történetét és emlékét – fogalmazott Szalay László.
Simon Sándor erdészetvezető ünnepi beszédében kiemelte, hogy az erdészet a területén a Vörös Hadsereg elesett katonájának már állítottak emlékhelyet, de a magyar és német elesett katonák emlékművével hosszú évtizedeken át adósak maradtak. A közös emlékezet homályába vész, hogy kik és mikor helyezték a vadászház sarkához Johann Hossinger német katona szerény fejfáját.
Talán az sem véletlen, hogy az ismeretlenek a vadászházat választották menedékül a fejfának a megsemmisülés, a végső feledés ellen. Feltételezhetően már akkor is bíztak az ott dolgozó erdészek-vadászok köztudottan emberséges magatartásában, hagyománytiszteletében. Elődeik, a számukra nem mindig kedvező politikai környezet ellenére, mindig is külön figyelmet fordítottak arra, hogy az Úrbéri vadászház kerítésének sarkához elhelyezett német katona fejfája háborítatlanul vészelje át az elmúló éveket. S lám az idő igazolta, jól döntöttek, akik bíztak az itt élőkben, a fejfa pedig a mai napig megmaradt, s a sírt a napokban méltó módon feltárták.
Hangodi László, a Tapolcai Városi Múzeum és a Wass Albert Könyvtár történész-muzeológusa tudományos alapossággal ismertette a vadászház előtt húzódó út, mint hadiút jelentőségét a történelem során.
Emlékeztetett, hogy az 1920-as évektől kezdődően hazánkban megünnepelték májusban a Hősök Vasárnapját is, elsősorban az I. világháborúban elesettek emlékére. A II. világháborút követően azonban ezt a megemlékezést az akkori politika kirekesztette a magyar ünnepkörből. A rendszerváltozás után ismét beemeltük az 1848/49-es, az első és a második világháborús hősök emléknapját, május utolsó vasárnapját az ünnepeink sorába.
Az az út, amely a vadászház előtt vezet, békében fontos kereskedelmi és zarándokút volt.
Az első nevezetes hadi jelentőségét akkor szerezte, amikor 1490 őszén Habsburg Miksa német-római császár a magyar koronázó város, Székesfehérvár elfoglalására vonult erre. Ám Kinizsi Pál és Báthory István vereséget mért a császár zsoldosaira, s a menekülők is ugyanerre vonultak vissza.
A török-magyar végvári harcok idején is eseménydús volt az útvonal: 1650-től a Tapolcai Várkastély és a Sümegi Vár közös parancsnokság alatt védte a maradék Magyarországot az oszmán hódítóktól.
A II. világháború idején ezen a tájon négy nemzet katonái haltak hősi halált. A háborús veszedelem legelőször légi harcok és légitámadások formájában érte el a környéket. 1944 tavaszától az amerikai és az angol légierő állandó berepülései veszélyeztették a vidéket. Az első hősi halott egy német vadászpilóta törzsőrmester, Georg Heimer volt, aki május 10-én, 28 éves korában halt meg itt. Az angol-amerikai támadókkal vívott légi harcban lelőtték a gépét. 1944. november 19-én a 15. Amerikai Légihadsereg vadászrepülői támadták a megye vasúti és közúti forgalmát. A gépek közül egy Musthang típusút egy magyar katona lelőtt, a repülő kényszerleszállást hajtott végre, a pilótát a sümegi kórházba szállították, de a súlyos nyaklövésbe belehalt.
1945. március 25-27-én súlyos szárazföldi harcok folytak az előre nyomuló szovjet csapatok és a Wehrmacht I. és XXIII. páncélos hadosztály maradékai között.
A közvetlen környéken halt hősi halált több szovjet katona, akiknek szintén emelt az utókor emlékművet. Rajtuk kívül számos német és magyar katona is itt vesztette életét. Ismert, hogy itt hunyt el egy honvéd tüzér tizedes, akinek sírját egy helyi házaspár gondozta hosszú időn keresztül, de később a feledés homálya borult a sírra. A felkutatása a közeljövő feladata lesz – fogalmazott a történész. A környező erdőkben még számos magyar, német, orosz és amerikai katona sírja lehet, amiket majd illő lesz feltárni. Rájuk is kell emlékezni a hősök napján – zárta gondolatait Hangodi László.
Az emlékbeszédek után a Lesence völgyi Általános Iskola (Lesenceistvánd)
műsorát hallgatták meg az ünneplők. A fiatalok vers-, próza- és zenei részletekből összeállított műsort adtak elő.
A műsort követően dr. Renner Sándor, zalahalápi plébános szentelte fel az emlékművet. A pap a kereszt jelképi eredetével, Krisztus kereszthalálával kezdte szentbeszédét. A háborúk oka mindig az, ha valaki Isten helyébe akar lépni. Krisztus keresztje előtt megállva azért imádkozzunk – szólított fel az atya -, hogy ne legyen többé háború. Ezekkel a szavakkal szentelte és áldotta meg az itt elhunytak tiszteltére állított keresztet.
Az emlékünnepség a Szózat hangjaival zárult. (z)