2014. július 1. – Mini konferenciának is beillő sajtótájékoztatón számoltak be a kutatók a TÁMOP keretében folytatott agrárklíma kutatások első fejezetéről
A tájékoztatókat követően kérdések hangzottak el a hallottakkal kapcsolatban.
A ForestPress kérdésére válaszolva elmondták, hogy azért a Keszthelyi hegységben a leginkább veszélyeztetett a bükk, mert a Mediterráneumból érkező csapadék ÉK-felé haladva „elfogy”, ezen túlmenően a talajadottságok is ott a legrosszabbak. Általános tapasztalat, hogy ahol a talaj tulajdonságai kedvezőtlenebbek, ott az időjárási szélsőségek, a nyári aszályok hatása sokkal erőteljesebben érvényesül.
A döntéshozók számára lehetséges üzenetként megfogalmazható: a klímaváltozás olyan gyors, hogy a természet spontán módon nem tudja követni a folyamatokat.
A bükk jelenlegi felújítási módszere, ami az állományok elnyújtott „szeletelésére” épül, tarthatatlanná válik. Tehát újra kell gondolni a bükk művelésével kapcsolatos gyakorlatot. Már folynak kísérletek arra vonatkozóan, hogy a felújított terület állandóan árnyékolt és kellő vízellátású legyen.
Fontos üzenet az is, hogy a környező országokhoz képest Magyarországon jelentős a szárazodás. Nagyon sok termőhely és faj tekintetében határhelyzetben vagyunk, vagyis a termeszthetőség szélén. Azok a változások, amelyek a kontinens más területén elviselhetőek a növényzet számára, azok Magyarországon jelentős átbillenést okoznak. Ennek egy amerikai példája az, hogy az Egyesült Államokban exponenciálisan nő tűzveszély Új-Mexikóban. Mindezt 0,4 C fok hőmérséklet emelkedéssel és 60 mm csapadék csökkenéssel hozzák összefüggésbe.
A kutatás adatai a szakigazgatás számára is figyelemre méltóak, ezért a különböző művelési ágak szakmai „dogmái” is kritikára szorulnak.
Ezzel együtt felül kell vizsgálni a különböző művelési ágak szétválasztásának szigorú dogmáját is. A kutatás olyan rendszert feltételez, amelyben a három földhasználati mód egymás alternatívájaként létezik. Ezek szerint lehet, hogy a jelenlegi bükkösből szántó lesz, a kukoricásból pedig akácos.
A jelenlegi erdőtörvény a termőhelyet állandónak tételezi, és nem teszi lehetővé az öt-hat fafajra épülő elegyes felújítást, mert célállományban terveznek. A fafajválasztást 30 évre előre gondolkodva kellene végezni. A közelmúltban Ausztriában látott felújításokban nyolc fafaj volt. Ha közülük négy kipusztul, még mindig marad négy.
A vadgazdálkodásra vonatkozó kérdéssel kapcsolatban elhangzott, hogy készülőben van egy 17 országra kiterjedő nemzetközi projekt a vaddisznó létszám korlátozására, hisz’ számos európai országban „elszabadult” az állomány. Ennek a klímaváltozással is van összefüggése, a hó mentes, enyhe télutók kedveztek a szaporulatnak. Szükség van a beavatkozásra, új módszerek alkalmazására, mert a vadásztársadalom létszáma Nyugaton csökken, nem képesek kézben tartani az állományt. Biotechnológiai, sterilizációs beavatkozásra is szükség lehet.
Már ma is nehezen védhetők a felújítások, s ha a bükköt felváltják a tölggyel, még nagyobb lesz a vadkár. Vizsgálják a mezőgazdasági területeken az erdőszegély hosszának a hatását is.
Elhangzott, hogy a fafajválasztás tekintetében sok a bizonytalanság, és várhatóak konfliktusok a természetvédelemmel, amely retrospektív szemléletű. A változások dinamikus szemléletet követelnének e téren is. A genetikai változatosságnak lehet szerepe a folyamatokban.
Végezetül megtudtuk, hogy ősszel indul az Agrárklíma projekt – 2. (Z.)