2014. július 22. - Kirándulás a tavaly novemberben átadott „Tajgára”
Békésen legelésző tehéncsorda mellett vezet az út az ezer méter magasságban fekvő hegyi legelőn, a Kárpáti Szarvas Közbirtokosság területén a Fenyőkúti Tőzegláphoz.
A Korond közelében található mintegy 40 hektáros vulkanikus eredetű felföld lefolyástalan terület és vízválasztó, ami szép lassan feltöltődött szerves anyaggal, tőzegmohával, és kialakult egy lápi fenyves.
A mikroklíma nagyon hasonlít a jégkorszakihoz, - bár most éppen kb. 35 C fok van – ezért nevezték el Tajga tanösvénynek a kerekes székeseknek is járható bemutatóhelyet.
Az itt található flóra az oroszországi tajga növényzetéhez hasonlító reliktum fajokból áll.
A legföltűnőbb növény a tőzegáfonya, amit a helyi kétszeres kisebbség szorgos tagjai gyűjtenek ötletesen kialakított fém fésűben végződő méretes lapátokkal.
Egyik kezükkel tartják, a másikkal mintegy seprik, terelik a gyümölcsöt termő kiscserjét a fésű felé. Így már sokkal szaporább a dolog, mint ahogy mi szedtük annak idején Sopronban, a Várhely oldalában.
Mi tejeskannába, ők vödrökbe gyűjtik.
A java már leérett, ez már csak az utója, de aki a kicsit nem becsüli…
Mindenesetre csizmában teszik a dolgukat, mert a süppedős tőzegből minduntalan feltör a víz. A medvéről nem is beszélve… Mint megtudtuk, tulajdonképpen az európai jelentőségű védett területen nem szabadna gyűjtögetni, de az erdészkollégák elmondták, gyakorlatilag lehetetlen fölvenni a küzdelmet a helybeliekkel, akiknek ez idő tájt szinte ez az egyetlen megélhetési forrásuk. Az országúton jövet-menet találkoztunk áfonya és málnaárus cigányokkal.
Kelet felé pedig gombaárusokkal, akik főleg rókagombát kínáltak.
A három áfonyafajta közül a fekete a legismertebb – tájékoztat vezetőnk -, s a leginkább sokoldalú a felhasználása is. Az analógia szilvával, ahogy a székely ember mondja, amikor megkérdezik tőle, mi lesz a szilvából: Ha otthon van az asszony, akkor lekvár, ha nem, akkor pálinka. A vörös áfonya C-vitamin tartalma nagyon magas, tele antioxidánsokkal, és számos ásványi anyagot is tartalmaz, a népi gyógyászatban széleskörűen alkalmazzák. A tőzegáfonyának nem csak a gyümölcsét fogyasztják, hanem a gyökerét és a szárát is hasznosítják a kozmetikai iparban. A fekete és a vörös áfonya szárából pedig teát készítenek.
Az idegenvezetőnktől megtudtuk, hogy a pallókon látható nevek az adományozókat örökítik meg az utókor számára, mert a pályázaton nyert pénz nem volt elegendő a tanösvény megépítéséhez.
Az adományok pénzben érkezhettek, de azt is elfogadták, ha valaki a vállára vett néhány pallót és azzal állított be. „Jó példája a közösségileg támogatott projektnek” – fogalmazott a szakember.
A talaj tápanyagban rendkívül szegény, sós, a területen látható lucfenyőállomány „liliputi” méretű, a 2-3 méteres példányok az évgyűrűk alapján már érett, 40-50-80 évesek.
A láp körül a fák magassága jóval meghaladja a lápi társaikét, a tőzeges belseje felé haladva egyre csökken a famagasság.
A Natura 2000 terület jelölő fajai a kereklevelű harmatfű, a tőzegáfonya és az erdei fenyő, amely őshonos ezen a tájon.
Érdekes, kreatív szemléltető készséget alakítottak ki a tanösvényen a rovarevő növény bemutatására. A lápból kimetszettek egy kb. 50x50 cm-es részt, dróthálóba helyeztek, és egy emelő szerkezettel, mint a kútból a vödröt felhúzhatjuk, s láthatóvá válik a tőzeg keresztmetszete, s benne például a kereklevelű harmatfűvel.
A tájékoztató táblák egyikén-másikán jókora parittyákat helyeztek el, amik arra szolgálnak, hogy a látogatók, gyermekek és játékos kedvű felnőttek segítségükkel belőjék a tobozokat a tőzegláp mélyére, elősegítve a fenyő felújulását.
A láp érdekes élőlénye a nép által „elevenszülőnek” tartott barna hátú gyík, ami pont úgy tojásokat rak, mint más fajú társai, ám ezekből roppant gyorsan – állítólag fél óra elteltével – kikelnek a gyíkcsemeték.
A területen honos a foltos szalamandra is. (z)