Nagyvázsony, 2014. augusztus 30. - Újabb hiánypótló turisztikai látványosság a Bakonyban
„Bakony! Megtanultam benned járni az erdei sűrűt, ismerni, szeretni és egyre jobban szeretni a természet ezer színét és egyedül való nagyszerűségét.” Molnár Gábor
Újabb közjóléti beruházás fejeződött be a VERGA Veszprémi Erdőgazdaság Zrt.-nek köszönhetően a Bakonyban. „A jövő a kezünkben van” közjóléti beruházás sorozat keretén belül augusztus 30-án Nagyvázsony község közelében avatták fel ünnepélyes keretek között a pompás panorámát nyújtó kilátót. A VERGA Zrt. már hagyományosnak mondható módon színvonalas műsorral, vadászkürtösökkel, szavalattal és magyar népzenével fogadta a rendezvényen a meghívottakat és az érdeklődőket.
Nagyvázsony festői környezete, látnivalói, rendezvényei remek kikapcsolódást ígérnek az ide látogatóknak. A települést körülvevő erdők túraútvonalai gyönyörű élményt nyújtanak a természet kedvelőinek.
A most átadott kilátó Nagyvázsony község belterületétől délre található a 410 m magas Lugos-tető hegyen. A kilátóról csodálatos panoráma nyílik a környékre. A VERGA Zrt. által megépített panorámateraszos kilátó 20 m magas. A beruházás keretében a kilátó mellett tájékoztató táblát, erdei bútor garnitúrát, valamint padokat helyeztek el. A beruházás értéke 37 500 000 Ft.
Az ünnepélyes szalagátvágáson beszédet mondott Tengerdi Győző, a VERGA Veszprémi Erdőgazdaság Zrt. vezérigazgatója, valamint Ugron Ákos Gábor, a Földművelésügyi Minisztérium állami földekért felelős helyettes államtitkára.
2014. július 16-tól a Földművelésügyi Minisztérium Állami Földekért Felelős Államtitkársága az állami erdőgazdaságok tulajdonosi joggyakorlást végző szervezete.
A Molnár Gábor kilátó átadásával a VERGA Zrt. elérkezett a 2013-ban útjára indított milliárdos nagyságrendű „A jövő a kezünkben van” beruházási program 23. állomásához. A VERGA Zrt. a beruházások keretében a Kormány „Bejárható Magyarország” programjával harmóniában eddig még soha nem látott mértékű, a köz javát szolgáló fejlesztéseket hajt végre. A kilátó is része lett annak a hálózati rendszernek, amelyben a VERGA Zrt. a létrehozott látnivalókat fejleszti.
„Remélem, hogy a VERGA Zrt. a most átadott kilátóval ismét egy olyan turisztikai célpontot tud felrajzolni a Bakony térképére, amely további ezreket vonz majd ide a természetbarátok és a természetjárók köréből. A névadó kiválasztása ismét megalapozott volt. Molnár Gábor életműve példaértékű. Az életmű egyik legnagyobb érdeme, hogy arra tanít bennünket, hogy sérülten, egészségi állapottól függetlenül vagy valamely képesség hiányában is lehetünk tehetségesek. Minden emberben létezik az az érték, adottság, tehetség, amely később lehet magas szintű művészet, és ha hozzátesszük a lelkünket, szeretetünket, akkor ez a művészet valóban megvalósulhat.” - hangsúlyozta az átadón Tengerdi Győző, a VERGA Veszprémi Erdőgazdaság Zrt. vezérigazgatója.
A VERGA Zrt. a közjóléti programját a jövőben is folytatni kívánja, mert ezekkel a beruházásokkal a gazdaságélénkítő funkció mellett a természetbe vágyó embereknek azt az igényét elégíti ki, amely a természet jobb megismerését és a természet védelmét segítheti elő és egyben elindíthat egy fenntartható fejlődést a Bakony térségében élőknek.
A kilátó névadója a 20. század egyik legnépszerűbb magyar vadász- és útleírásírója, akinek műveit számos nyelvre lefordították. Bár Óbudán született, nyarait anyai nagyszüleinél töltötte Ajka-Csingervölgyben, ezért ajkainak vallotta magát. Egy baleset következményeként Brazíliában mindkét szeme világát elveszítette és a tragédiának „köszönhetően" lett íróvá és ajándékozta meg az utókort remekbeszabott útleírásaival, amelyekkel Magyar László, Kittenberger Kálmán vagy Széchenyi Zsigmond méltó társává vált.
Molnár Gábor saját folytonosságát őrző író, természetkrónikás volt, akit a tartalmi gazdagodás vezetett a formai kísérletezés és megújulás útjára. Életéből 48 esztendőt vakon élt. Önvizsgáló és előretekintő emberré vált. Óriási élet- és ismeretanyaga olyan életmű kiépítéséhez vezetett, melyben a tudás a közösséget szolgálta. A regényírás periódusaiban alkonyattól reggelig talpon volt. „Látó” írógépén, vakon kemény munkát végzett éjjelente. Napközben érkeztek látó munkatársai, hogy az előző éjszakai „termést” letisztázzák. Művészi kérdésekben hajthatatlan volt. Kérlelhetetlenül megkövetelte munkatársaitól a maximumot, s ugyanezt tette íróként is. Hitte, hogy nemcsak az irodalom babérjaiért, hanem a névtelenül végzett aprómunkára is érdemes erőt, időt áldozni.
Országosan ismert íróvá az 1950-es évek közepétől vált. Az 1960-as és 1970-es években az ország egyik legolvasottabb írója volt.