2014-10-02. - Bánokszentgyörgyön emlékeztek az erdészek
Dr. Kondor Antal emlékére a Zalaerdő Zrt. Bánokszentgyörgyi Erdészete épületének falán emléktáblát avatott a Soproni Erdész és Faiparos Diákok Baráti Köre.
Bevezetőjében Rosta Gyula vezérigazgató köszöntötte a megjelenteket, s jelezte, hogy a Zalaerdő mindig szívesen ad helyet az ilyen megemlékezésnek.
A nagyszámú erdésztanítvány jelenlétében Bársony Lajos, nyugalmazott igazgató, a Baráti Kör elnöke mondott beszédet. Felidézte dr. Kondor Antal, életútját, munkásságát. A tábla leleplezése után koszorút helyeztek el rajta.
Az emléktábla avatásnál jelen volt leánya Horváthné Kondor Katalin és veje Horváth Dénes.
A tábla felirata: Dr. Kondor Antal (1922-2013) erdőmérnök emlékére, aki 1946-tól 1950-ig
tevékenykedett Bánokszentgyörgyön. Állíttatta a Soproni Erdész és Faiparos Diákok Baráti Köre.
2014. október 3.
Kondor Antal pályafutása
Kondor Antal mindig büszkén vallotta, hogy szakmai pályafutását a zalai erdőkben kezdte, ezért felidézzük itteni tevékenységét.
A diploma megszerzése után 1944-ben Kőszeg város erdeiben dolgozott, majd bevonult, s az amerikai fogságból 1945 októberében szabadult. Ezután rövid ideig a Kőszegi Állami Erdőgondnokságnál helyezkedett el és 1945. december 28-án az FM kinevezte segéd erdőmérnöknek és egyben áthelyezte a Zalaegerszegi Állami Erdőigazgatósághoz. Itt 1946. január 29-én jelentkezett s először a központban dolgozott, majd 1946. március 8-án már a Lenti Állami Erdőgondnokságnál találjuk, ahol a régi Esterházy Sinóros Szabó Aurél erdőgondnok mellett, mint általános erdészeti előadó ténykedett.
Itt ragadta meg először a zalai táj szépsége: „Itt a Lenti hegyen a kora tavaszi sugárzó napsütésben egy erdei fenyves tarvágás több ezer vörösre kérgezett, földön fekvő választéka felejthetetlen látványt nyújtott számomra. Ilyet azelőtt nem láttam.” - írta önéletrajzában.
Május 27-től Bánokszentgyörgyre helyezték, ahol a zalai erdészek egyik jelentős alakja, Páll Miklós erdőgondnok mellett (akinek szobra Bánokszentgyörgyön áll), megismerte a bükkösök természetes felújítását, s kialakította szakmai „ars poeticáját”. Rövidesen erdőgondnok helyettes lett, majd 1947. január 1-től az erdőgondnokság vezetője. Nagyon megszerette az itteni erdőket, sokat tanult az Esterházy hitbizomány tapasztalt erdészeitől, sokszor idézett tőlük.1950 augusztusában kinevezték az újonnan alakult Bánokszentgyörgyi Állami Erdőgazdaság főmérnökének, de mindjárt le is váltották. Ezután elkerült Zala Megyéből s már csak az iskolai tanulmányutak alkalmával jött vissza.
Derűsen tréfálkozva
Ezután néhány személyes emléket szeretnék elmondani, mely nagyon jellemző volt egyéniségére. 52 évvel ezelőtt találkoztam először a tanár úrral az iskolában. Az első órán mindenkitől megkérdezte a nevét, ránézett és rövid memorizálás ezután már mindenkit megismert. Ugyanekkor nekem azt mondta, hogy apáddal együtt dolgoztam, ezért tőled sokkal többet várok. Ez azt jelentette, hogy jóval többet feleltetett, többet követelt. Bizony ez akkor sokszor nem tetszett, de utólag visszagondolva, megérte.
Közismert volt a növény, kéreg, rügy, levél felismerésből és a latin nevük ismeretéből való feleltetési módszere. Aki tízből hármat nem tudott, egyest kapott. Ezen sokan elvéreztek, de így igen alaposan megtanultuk. Bizonyíték erre az, hogy akik nem a szakmában helyezkedtek el, hanem másutt, például tanárok lettek, még most is betéve tudják a felismerést és a latin neveket...
Egy másik találkozás már jóval később, az Erdészeti Múzeumban történt, ahol a fotókiállításomon megtisztelt látogatásával. Karon ragadott s el kellett mondanom részletesen, hogy hol készültek a fotók, melyik zalai erdőben. Egyfolytában nosztalgiázott s elég sok helyszínt felismert. Számomra ez volt a legnagyobb elismerés.
Az utolsó érettségi találkozásunkkor - elhunyta előtt nem sokkal -, már nagyon nehezen mozgott, de segítséggel eljött. Amikor meglátott bennünket, teljesen felfrissülve beszélt, s midőn felismert azonnal a zalai erdők után érdeklődött s újból elmondta pályakezdését. Most is derűsen tréfálkozva, meghatódva búcsúzott tőlünk.
Zalai kötődését és munkásságát ez az emléktábla hirdeti, őrizzük emlékét, szelleme most is itt van az őszi aranysárga bükkösökben s nekik tudjuk elmondani, hogy „Köszönjük Tanár Úr!”. Kép és szöveg: Szakács László