2014. október 13.- A NAIK-Erdészeti Tudományos Intézet Püspökladányi Kísérleti Állomása jubileumi konferenciát rendezett fennállásának 90. és az Arborétum alapításának 60. évfordulója alkalmából
Csiha Imre állomásvezető előadását követően Führer Ernő Az alföldi klíma és az akáctermesztés jövedelmezősége címmel mutatta be munkatársaival együtt folytatott kutatásainak eredményeit.
Bevezetésként hangsúlyozta, hogy mekkora érték egy ilyen kutató állomás, amelynek keretében az eltelt kilencven év során fölbecsülhetetlen tudományos adatok, eredmények halmozódtak föl.
Ismert, hogy Kaán Károly munkásságának köszönhető az állomás alapítása, akinek érdeklődése középpontjában az Alföld állt. Emlékeztetett, hogy akkortájt nagyon nehéz volt elfogadtatni a (szakmai) közvéleménnyel az Alföld fásítását. Az első igazgató, Magyar Pál is azt írta, hogy az Alföld gyilkos klímája nagyon megnehezíti az Alföld erdősítését. Roth Gyula híres erdőművelő professzor is azt mondta, hogy az erdőgazdálkodás vízkérdés. Hiszen, az erdeink többségének az egyetlen vízbevételi forrása a csapadék. Vagyis, Magyarország a különböző fafajok számára határhelyzetben van. A többi erdészelőd, Járó Zoltán, Majer Antal és mások is a termőhelynek tulajdonítottak kiemelt szerepet az erdőtipológiában. A legstabilabb termőhelyi tényezőnek a talajt tekintették, mert abban csak évszázadok alatt történhet változás. A hidrológiai tényezők már évtizedes időtávban is változhatnak, s a klíma pedig a legdinamikusabban változik. Ezek együtt határozzák meg a termőképességet, vagyis a szerves anyag képzést. Az utóbbi időben a klíma annyira instabillá vált, hogy ehhez az erdőgazdálkodásnak is alkalmazkodnia kell. Természetesen a szerves anyag képzés is ennek függvényében alakul.
Az erdő ökológiai jelentősége a termőhely termőképességének fenntartásával függ össze. Ehhez kapcsolódik a szerves anyag képzés, a szénmegkötés. Az erdőnek ez a két legfontosabb feladata.
Az éghajlat elemzésénél az egyes fafajok növekedési viszonyait is figyelembe kell venni.
A szakember hangsúlyozta, hogy az összes hazai fafaj növekedési dinamikája ugyanazt a képet mutatja: egy három hónapos tavaszi periódusa van az erdőnek, amikor a legnagyobb a vízfelhasználása, s ekkor képződik a szerves anyag is. A július és az augusztus pedig kritikus időszak, mert a forróság fiziológiailag annyira igénybe veszi az állományokat, hogy a leromlásuk még a következő évre is kihat. Ennek a vizsgálatára dolgozták ki az erdészeti szárazsági indexet.
Az előadó kitért a klímaosztályokban mérhető hőmérséklet és csapadék eltérő mértékére is.
Az adatok szerint az elmúlt húsz évben ezekben a klímaosztályokban a hőmérséklet jelentősen növekedett.
A két legnagyobb akáctermesztő táj, a Nyírség és a Duna-Tisza köze sem egyforma a fatermesztés szempontjából, és ez nem csupán a savanyú illetve a meszes homok különbségéből adódik.
A szárazsági index emelkedésével együtt a fatermési osztály is növekszik, vagyis egyre gyengébb produktum. Ebből azt a következtetést vonták le, hogy a szárazodással együtt az alföldi akácosokból elérhető árbevétel csökkeni fog. Ez a veszteség a nyírségi akácosoknál kisebb lesz, míg a Duna-Tisza közén 40 százalékos árbevétel kiesés is előállhat.
Végezetül figyelmeztetett, hogy az erdészeti kutatások eredményei soha nem a jelen generációnak hasznosíthatóak, hanem a jövő szakemberei számára. (z.)