2014. december 13. - Ágazati évértékelő a Földművelésügyi Minisztérium színháztermében, 2014. december 11-én.
Mezei Dávid Csaba, a Miniszterelnökség vidékfejlesztésért felelős államtitkár-helyettese után Wisnovszky Károly, a NÉBIH erdészeti igazgatója tartotta meg évértékelőjét.
Az igazgató bevezetésképpen arra kérte az államtitkár-helyettest, hogy jövőre is legyen lehetőségük egyszerűen, sok pénzt kiosztaniuk az erdőgazdálkodóknak.
Elöljáróban megjegyezte, hogy büszkék lehetnek a maguk mögött hagyott időszakra, de a jövőt tárgyilagosan kell megítélni.
Ismert, hogy az erdőterület régóta növekszik, ugyanakkor olyan trendváltozások figyelhetők meg, amelyek felett nem lehet szemet hunyni.
Az erdőtervezett terület 2,059 millió hektár. Az erdőtelepítés 2008 óta folyamatosan csökken, és 2011 óta mélyponton van. (2000-3000 hektár/év.) Korábban, ötven év átlagát tekintve, 10 ezer hektár volt. Ez a mérték nem lesz elegendő arra, hogy a szükséges növekedést biztosítsa. A különböző célból igénybe vett erdőterület mértéke stagnál, mintegy 500 hektár. Nő viszont az üres terület. Elsősorban a védelmi rendeltetés folyamatos növekedése miatt korlátozzák az erdőgazdálkodást.
Ezek a tendenciák el kell, hogy gondolkoztassanak bennünket, hogyan alakul a jövőben az erdőhasználat, az erdők képe – vetette föl az igazgató.
Az élőfakészletről elmondható, hogy folyamatos a növekedés, de – és ezt hangsúlyozni kell! – a gyarapodás lassul. Ennek egyik oka, hogy nő a fatermesztésre alkalmatlan terület mértéke (fokozottan védett területek, erdőrezervátum magterületek, meredek lejtés). Ezek között szerepel többek között mintegy 60 ezer hektár, amelyet védelmi rendeltetésűvé minősítettek, és nem lehet támogatást igényelni.
Idősödik a hazai erdőállomány, és további gondot jelent, hogy az alapvetően jó irányt jelentő átalakító üzemmód során a 40-60 éves vágásfordulójú állományok helyett 100-120 éves tölgyeseket telepítünk. A nemes nyárasokat pedig hazai nyárasokká alakítjuk. Ezek a lassúbb erdőgazdálkodási módok, az éghajlatváltozás, biotikus és abiotikus erdőkárok, a növekvő fapusztulás, a vadkár, az egészségügyi termelések további gondokat jelentenek.
Ezek a folyamatok néhány évtized múlva olyan korosztályhiányokat okozhatnak, hogy nem lesz mit vágni. Ez a jelenség pedig nem csupán lokális, hanem országosan érvényes. Ezzel szemben a faigény növekszik. Ezeket a tendenciákat, álláspontja szerint, csak jól kidolgozott erdészetpolitikai intézkedésekkel lehet megváltoztatni.
Számításaik szerint 25 év múlva 30 millió m3-rel fog csökkenni a hazai erdők élőfakészlete, amennyiben nem változnak a szabályok, ha nem növekszik az erdőtelepítés, ha nem változnak meg a korosztályok alakulásának rossz tendenciái.
A fakitermelés mennyisége lassan nő, évi mintegy 8 millió m3.
A helyzetet súlyosbítja, hogy – a helyzet javulása ellenére - az erdőterületek 9 százalékán még mindig nincs erdőgazdálkodó. (Ez mintegy 180 ezer hektár, melyből 10 ezer hektár állami, 160 ezer magánerdő. A gazdátlan magánerdők területe lassan csökken.) A szakember ezt pazarlásnak nevezte, és szorgalmazta, hogy valamilyen állami beavatkozással ezen változtassanak. Ezen „gazda nélküli” állományok többek között sok ezer hektár állami erdőt is magukba foglalnak. Az ott veszendőbe menő favagyon értékét 700 millió és egy milliárd forint közötti összegre becsülte. A gazdálkodó nélküli erdők többek között melegágyai a falopásnak – fűzte hozzá az előadó.
Érdekességként említette meg, hogy minden negyedik településnek van erdeje. Ez mintegy 800 önkormányzatot jelent, egyenként 13 hektár körüli erdővel. Hangsúlyozta, hogy nem ért egyet az állami erdők önkormányzati kezelésbe adásával, mert a szakmai tapasztalatok alapján nem tartják jó gazdáknak a településeket.
Folyamatosan nő az erdőfelújítási kötelezettség alá vont terület mértéke (mintegy 150 ezer hektár). Az erdőfelújításban az üres terület nagysága is folyamatosan nő (2013-ban 12.500 hektár). Jelentősen növekszik az erdősítési hátralék is. 2011-től drasztikusan nő az erdősítésekben a kimutatott erdősítési hátralék. Ami azt jelenti, hogy a végvágás időpontjához képest a felújítás késik. Ez az esetek 30-40 százalékát teszi ki.
Mindezek a jelenségek arra utalnak, hogy hosszú távon a hazai erdőgazdálkodásban számos gond jelentkezik.
Összefoglalóan megállapítható, hogy a hazai erdőgazdálkodás makro-adatai még ma is folyamatosan javuló tendenciát mutatnak, de fenntartásukhoz erdészetpolitikai intézkedések szükségesek. Többek között olyan erdőtelepítési program, amely biztosítja a területnövekedést. Változtatni kell a korlátozó természetvédelmi stratégián is: csak ott szabad korlátozni, ahol és amit indokolt. Újragondolandó az erdősítési elmaradások ügye, talán valamilyen támogatási forma közbejöttével, hiszen a nagy munkával járó hatósági szankcionálás rendszere kevés eredménnyel és annál több megkeseredett erdőgazdálkodóval jár.
A szakember hangsúlyozta, hogy a hazai üvegházhatású gázok leltárában egyedül az erdőgazdálkodásban mutatható ki tartós, valódi szénmegkötés. Ez az egyetlen ágazat, amely ma még csökkenti a légkörben felhalmozódott szén-dioxid mennyiségét. Ebből is következik, hogy az erdőgazdálkodás a zöld ágazat.
Az évértékelő zárásaként és sötét jövőkép oldásaként a megyei kormányhivatalokhoz besorolt erdészeti igazgatóságok humoros képes „beszámolóját” adta közre az igazgató. (Freud óta tudjuk, hogy a humor az igazság, a valóság egy sajátos megjelenítési formája.) (z)
Somogyi életkép:
