2015. szeptember 8. – Álmok és sikerek
A külső szemlélőben az a benyomás alakul ki, hogy a világkongresszus nyelvi-nyelvpolitikai hangulatát a tényeken, adatokon kívül egyfajta érzelmi-hangulati fűtöttség határozza meg. Ez adódhat a rendezvény (öt évenkénti) „ritka” jellegéből, de valószínűleg a vendéglátó ország és a küldöttek többségét adó harmadik világbéli résztvevők habitusából is.
A kongresszust jellemzi egyfajta örömünnep és happening hangulat, zenés, táncos bemutatók oldják a száraz előadásfolyamokat.
(Engedtessék meg egy személyes kitérő: 1995-ben jártam Dél-Afrika számos nagyvárosában, többek között Durbanben is. A repülőtereken minduntalan föl-föltűntek a fűszoknyába öltözött szervezett zenészek, táncosok. Ezzel a nyilvánvaló marketing-fogással igyekeztek happy hangulatot varázsolni az akkor még meglehetősen veszélyesnek számító nagyvárosokba érkezők számára. – Z.Z.)
A „merjünk nagyot álmodni” szlogent a szervezők „importálás” után beépítették a kongresszus alapfilozófiájába.
A fenntartható természeti értékekkel való gazdálkodás már elmozdulást jelent a reálgazdaság felé. Ugyan így annak leszögezése is, az erdő szolgáltatásokat (munkahelyet, megélhetést, lakhelyet) nyújt az embereknek.
Az erdő sokoldalú funkciója miatt meg kell védenünk a mohó emberi tevékenységtől, a városok, az ipar és a mezőgazdaság szükségszerű térnyerésével szemben.
Amint azt a FAO főigazgatója elmondta, ennek legjobb eszköze az erdőből élő népesség életkörülményeinek javítása, ezáltal a szegénység mérséklése. Ezt a fontos lehetőséget a nemzetközi szervezetek nem kezelik kellő hangsúllyal.
Mintha megérezték-olvasták volna Fazekas Sándor miniszter minapi nyilatkozatát erdészeti társaságok társadalmi szerepvállalásáról, ott is azt hangsúlyozták, hogy az erdészeti ügyeket nem szabad különválasztva kezelni más ágazatokéitól.
Némi iránymutatás is elhangzott, miszerint a legfontosabb további teendők a technológiai és kutatási befektetések szorgalmazása, az erdők egészségi állapotának megőrzése, és természetesen a nemzetközi vonatkozású döntések betartása.
Ismerve az ENSZ ide vonatkozó, évtizedek óta húzódó szakmai döntésképtelenségét, nem lehetünk túlzottan derűlátók. Ezt alátámasztják a Durbanben elhangzottak is: „nincs olyan nemzetközi kezdeményezés, amelyik az erdők védelmi funkcióival vagy a faanyag-szolgáltatással foglalkozik” – mondták.
Mások szerint ilyeneknek tekinthetők a Kárpátok egyezmény, valamint a Millennium Assessment.
Amint arról korábban beszámoltunk José Graziano da Silva FAO főigazgató megnyitóbeszédében leszögezte, hogy 1990-hez viszonyítva az erdőterület fogyása megfeleződött, a trópusi erdőterületek csökkentek, míg a boreális zóna erdei növekedtek.
Az erdők 7 millió hektáros nettó csökkenése a mezőgazdasági területek 6,6 millió hektáros növekedésével áll szemben.
A korábbi időszakhoz hasonlítva nőtt a telepített erdők aránya, s ez jelentősen csökkenti az értékesebb állományokra nehezedő a kitermelési nyomást.
Régi új gondolat a tájegységi gazdálkodás
Hangsúlyozták, hogy érdemesebb volna egységes tájban gondolkodni, mert az erdő és a mezőgazdasági hasznosítású terület együttes eredménye több lehet, mint az egyes részek produktumának összege.
Ez nyilván nem matematikai feladvány, hanem „magasabb rendű” minőség többletszolgáltatásainak értéktöbblete.
Nagy hangsúlyt kaptak az alulról építkező kezdeményezések: az embereket be kell vonni döntésekbe és a végrehajtásba egyaránt, és a kormányok feladata a megfelelő feltételeket megteremtése.
A fentebb említett tájegységek kialakítása, tervezése, az együttgondolkodás általában csak felsőbb elhatározásra működőképes.
Az eredményeket már a politikai marketing dimenziójában regisztrálják: a siker mértékét az emberek közérzetének javulása jelzi.
A harmadik világ országainak kapcsolódó közigazgatás-szervezési feladata többek között az egészségügy, szállítás bevonása, megszervezése.
A fent jelzett feladatok kutatási célokat is megjelölnek:
- fel kell mérni a tájegységi gazdálkodás bevezetésének nehézségeit, ami kifejezetten szociológia kutatási feladat. Ez a tematika hazánkban is releváns lehet.
Nehezebben megragadható a fenntartható fejlődés céljainak (SDG) mérése.
Természetesen politikai marketingcél az eredmények bemutatása.
Előremutató szemléletet tükröz a kommunikáció szerepének kezelése.
Kiemelték, hogy javítani kell az erdészeti kommunikáción. A túl sok negatív hír kiküszöbölése nem fog menni, mert egyrészt az erdőirtás nehezen csökken, az erdőtüzek száma nő, a kriminális események sem leszálló ágban vannak. A világ számos térségében a népesség száma növekszik, ez várhatóan együtt jár a környezet rombolásával, az élelmiszer ellátás bizonytalanságával, vagyis a szociális bizonytalanság növekedésével. Hozzá tehetjük: a migráció növekedésével.
A jó hírek kommunikálása viszont a világ erdészeinek fontos tennivalója.
A jó kormányzás magasabb adóbevételt eredményezhet, amelyből a redisztribúció során nagyobb összeget fordíthatnak az erdőkre. A fejlődő országokban az élelmezési gondok megszűnésével térhet vissza az erdőtelepítési kedv. A mérsékelt övön, Európában ez más szervező-rendező elvek mentén működik.
A XXI. századnak megfelelő IT eszközök kifejlesztése és alkalmazása is szóba került, beszéltek az egyszerű, érthető erdőleltározásról és az adatok használatáról a döntéshozatalban.
Nem maradhattak el a javasolt szlogenek sem:
Vigyük ki az erdőt a fák közül!
A nem megfelelő erdőgazdálkodás környezeti adósságot gerjeszt
Az erdők a föld tüdeje – senki nem akarja a tüdejét tönkretenni. (Szóljon már valaki a szlogengyártóknak, hogy a tüdő éppen ellenkezően működik, mint amiért nekünk fontosak az erdők!)
Hangulatjelentés: az ország városaiban az életszínvonal magasabb, mint Magyarországon; az afrikaiak szeretik a kézi munkalehetőségeket. No meg a zenét: miniszterelnöküket is zenével köszöntötték, de a napi fáradságot is azzal vezetik le.