2015. szeptember 20. - Az Ipoly Erdő Zrt. 2015. szeptember 11-én vendégül látta az Országos Erdészeti Egyesület Erdőművelési Szakosztályát.
A rendezvény témája „Természeti károk, természetes bolygatások a Börzsönyben”, melynek során különböző időpontokban keletkezet szél- és jégtöréseket, illetve azok kárfelszámolás utáni állapotát néztük meg. A szakmai program során északról déli irányban átkeltünk a Börzsönyön, érintve a Kemencei, Diósjenői és Királyréti Erdészeteket.
Királyházáról indulva, a Kemencei Erdészet Rakottyás-völgyi tömbjében 2014 decemberében keletkezett jégkárosítást és annak kárfelszámolását tekintettük meg. A jegesedés mértékére jellemző, hogy esetenként az ág átmérőjének tízszeresére hízott a felrakódott jég.
Közben Varga Zoltán erdészetvezetőtől és kollégáitól részletes tájékoztatást kaptunk a 8300 hektáros, teljes területen védett (94 százalék védett+6 százalék NATURA 2000) Kemencei Erdészet gazdálkodásáról, vadászati és közjóléti tevékenységéről. A feltártság igen gyenge (3,6 fm/ha), 1100 hektár átalakító és 980 faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódú erdőterületet kezelnek. Fafajaikban elsősorban a bükkös és gyertyános-tölgyes klímának megfelelő őshonos fajok dominálnak.
A tavalyi jégkárosítás mértéke az erdészet ötévi fakitermelésének felel meg. A károsodott faanyag kitermelése még folyamatban van annak ellenére, hogy az Ipoly Erdő Zrt. jelentős fakitermelő kapacitást csoportosított át.
Vendéglátóink kiemelték, hogy az erdészeti és természetvédelmi hatóság, valamint a természetvédelmi kezelő gyors ügyintézése és a pozitív hozzáállása nagy segítség volt az érdemi kárfelszámolás megkezdéséhez.
A jégkároknak három főbb megjelenési formáját mutatták be. Ezek: a „végvágás jellegű” dőlések, a „bontás jellegű” dőlések és a fél hektárnál nem nagyobb területű foltos megdőlések, törések. Az első két kármegjelenés faanyagának összetermelése után a szokványos erdőművelési eljárásokkal biztosítható a terület fedettsége. A még részben álló és élő fákkal jellemzett, megdőlt foltokban némi polémia keletkezett a további teendőkről.
A felújítás (felújulás) vizsgálatát már a jelenlegi kiinduló állapot mintavételes felmérésével elkezdték. Hektáronként egy darab ötszáz négyzetméter területű körben becsülik a természetes újulatot, ezen belül öt négyzetméteren tételesen számolják is a magoncokat. Várhatóan - némi pótlás után - a korábbinál jelentősen elegyesebb állományok fognak létrejönni. A fakitermelések befejezése után a visszamaradt holtfát is felmérik.
Tovább haladva áttértünk a Diósjenői Erdészet területére. Itt a Verebes-kaszálón álló kopjafánál megemlékeztünk Sándor Géza egykori erdőfelügyelőről. Zanati László erdészetvezető részletesen méltatta szakmai tevékenységét, többek közt a természetes felújítások sikere érdekében tett, az erdészetet is segítő erőfeszítéseit.
A tisztás szélén álló tompakaréjú juharról megtudtuk, hogy vélhetően a XIX. században Vinkovciból ideköltözött – a horvát erdészek által is elismert - Kuzma Gyula erdőgondnok munkássága révén kerülhetett ide.
A Diósjenői Erdészetnél fontos fafaj a vörösfenyő, amit irodalmi adatok szerint már a XVIII. századtól ültettek itt. Fája mindig is a legértékesebb volt. Csónakhoz, malomtengelyhez való minőségű rönkjét árverésen értékesítették. Mára, a természetvédelmi státusz okán, megtűrt fafaj lett.
A Foltánkereszt melletti ötszáz hektáros, átalakító üzemmódú erdőtömbben 2010. évi szélkárok utáni erdőfelújítást mutattak be a vendéglátók. A bükk csemetével kivitelezett pótlás sikerült, emellett az elegyes természetes újulat is eléri a sikerességhez szükséges tőszámot. Bár téli időszakban kevés vad tartózkodik ebben a magasságban, a felújításokban vadkár mégis tapasztalható.
A nap utolsó terepi színhelyei a Királyréti Erdészet Szokolya községhatárában lévő, Szénpatak-völgyi erdőtömbjében voltak. Különböző időpontokban keletkezett károsításokat követő állapotokat jártunk be. A 1996., 1999., 2001., 2010. évi szél- és jégtörések utáni terepi képekből kaptunk bemutató keresztmetszetet. Az 5100 hektáros erdészet teljes területe nem vágásos üzemmódban van a 2007. évi üzemtervezés óta. Az átállásra vonatkozó döntést hosszas egyeztetés, gazdasági számítás előzte meg. Bár rövidtávon a vágásos üzemmód fenntartása jövedelmezőbb, a nagy mennyiségű kalamitás miatt, a távlatilag tervezhető hozamok csökkennének. Irodalmi adatok alátámasztják, hogy a korábbi évtizedekben is jellemző volt erre a területre a nagy volumenű kalamitás. Az 1925. évi széldőlés utáni egykorú állományokat érték a legnagyobb mértékben az utóbbi húsz év károsításai. A nem vágásos üzemmódok révén nem csak az erdőművelési költségek minimalizálhatók, de - a változatosabb kor- és fafaj összetételű állományok állékonysága miatt - hosszú távon kiegyenlítettebb lehet a fakitermelés is. Ruff János erdészetvezető tapasztalatai szerint a mozaikosabb állományokban a jegesedés is kisebb mértékű.
A fakitermelés zömét egy famagasságnyi lékes szálaló vágásban és a korábban károsodott, felújult foltokban megmaradt anyafák szálalásával végzik. Urbán Pál, az Erdőművelési Szakosztály elnöke