2015. október 13. - Bemutatták az idei év legnagyobb zalai agancsait október 9-ikén
A szentpéterföldei Könyökös réten, a műemlék jellegű vadászház előtti tó partján, a hagyományoknak megfelelően 14. alkalommal mutatta be a Zalaerdő Zrt. az idei szezonban terítékre került a gímszarvas trófeákat. A délelőtti szemerkélő eső talán megijesztett néhány látogatót, de a program idején már néha előcsillant az őszi napsugár.
A vadászkürtösök bevezető dallamai után Rosta Gyula, a Zalaerdő Zrt. vezérigazgatója megnyitójában elmondta, hogy a társaság 2002-ben indította útjára a trófea bemutatók sorozatát, ezzel hagyományt teremtve, s példája nyomán országosan is elterjedtek a trófeaszemlék.
A társ erdőgazdaságok és vadásztársaságok átvették a szép szokást, és napjainkban hasonló bemutatókat szerveznek országszerte. A szemle célja az oktatás, összehasonlítás és értékelés, hiszen így együtt többet nem szerepelnek az agancsok. Felhívta a figyelmet arra, hogy a zalai szarvas a Kárpát-medencében nemzeti kincs.
A 2015-ös vadászszezon eredményeit, fontosabb adatait Páll Tamás, a Zalaerdő Zrt. vadászati felügyelője ismertette. Általánosságban elmondható, hogy a korábbi éveknek megfelelő színvonalú terítéket értek el, a minőség nem romlott, több aranyérmes lett, a darabszám az előző évihez hasonló. A Zalaerdőnél a hosszú távú, fegyelmezett, tartós és visszafogott vadásztatás a cél, mely biztosítja az eredményeket. Ezt egy-két évben befolyásolhatja az időjárás, a nem egységes agancsfelrakás, a szokásostól eltérő szarvasbőgés és a szarvasok vándorlása a vadásztársaságok területei között.
A Zalaerdő területén szeptemberben 131 szarvasbika trófeája került a bírálók elé. Az aranyérmes trófeák száma 16, ezüst minősítést 32 darab, bronzot pedig 30 kapott. 53 érem nélküli lett. Az átlagos agancssúly 6,68 kilogramm volt, az érmes átlagsúly évek óta stabil, - 8,48 kilogramm. Lasztonya területén ejtették el azt a legmagasabb pontszámot – 240,52 – kapott, 11,62 kilogramm trófeasúlyú bikát, melyet 12 évesnek becsültek.
Néhány észrevétel még tehető, ha összehasonlítjuk az idei és az elmúlt évek adatait. Fokozatosan, de csökken a terítékre kerülő szarvasbikák száma. Az igaz hogy az idén növekedett az aranyérmesek száma, de a 10-15 éves átlagot nem éri el. Az ezüst, bronzérmeseknél és az érem nélküliekről ugyanezt mondhatjuk el. A hosszú távú gazdálkodást mutatja, hogy az érmesek és az éremnélküliek átlagsúlya hasonló a 10 éves átlagáéhoz, a tavalyihoz viszonyítva kicsit emelkedett.
Ilyenkor a tanulás, értékelés mellett felvetődnek olyan észrevételek is, melyen érdemes elgondolkodni. Az egyik legfontosabb a helyes kormeghatározás és a szubjektív értékelési elemek, mely sokszor vita tárgyát képezik. Felvetették egy új pártatlanabb értékelési rendszer lehetőségét. Kérdés, hogy a vadászterületek új tájegységbe való jövőbeni besorolása, működése hogyan fog alakulni? A mínusz pontos trófeák csökkenését lehetne várni, ha visszaállítanák a szankciókat. Felvetődött, hogy miért nem lehet a trófeabírálatot megismételni messzebb lévő trófeabírálókkal. Milyen eredmény születne?
Elhangzott, hogy a gímszarvasbika igen nagy területeket jár be egy év alatt s több vadászterületet is érinthet.
Szlovén és osztrák kollégák is részt vettek a bemutatón. Meglepő volt, hogy sok olyan látogató is megjelent, aki nem kötődik szorosan a vadászati ágazathoz.
Sajnálatosan láthatta mindenki a klímaváltozás hatását, a bemutató hátterét adó lucfenyves pusztulását. A beültetett területen reméljük, újra zöldellnek majd a fák.
Ügy tűnik a Zalaerdő jó úton, halad, az eredményeket láthatták a vadászat, vadgazdálkodás iránt érdeklődők. Igazi ünnep volt minden nagyvad-vadász számára. Élményekben gazdagon térhetett haza mindenki, a természet díszes palotájából.
Kép és szöveg: Szakács László