Amit szabad Jupiternek.... (Dr. Zeke Ügyvédi Iroda)

2015. december 6. - Ugyanaz a rendőr-főkapitányság, aki "foggal körömmel" ragaszkodott ahhoz, hogy a kokadi gazda bűnöző, amiért jogerős engedély birtokában saját telkén bokrokat vágott ki, most (09000/102-31/2015. bü. számú határozatában) bűncselekmény hiányában megszüntette az eljárást az ellen a 150 ismeretlen tettes ellen, akit feljelentettem, mert a debreceni Nagyerdő parkerdő részén a cserjeszintet csaknem teljes mértékben kiirtották. Másképpen fogalmazva: megtették azt, amire a feljelentésemben felszólítottam őket, hiszen magam kértem, hogy állapítsák meg bűncselekmény hiányát MINDKÉT ÜGYBEN, tehát nemcsak a város által megrendelt nagyerdei bokorirtás ügyében, hanem a kokadi gazda ügyében is! Sajnos a kokadi gazdát sietősen megvádolták, a Nagyerdő ügyében viszont megszünt az eljárás.
Miről is szól ez a furcsa történet?
Arról, hogy a rendőrség személyválogatóan, diszkriminatív módon járt el esetünkben. Tartottam ettől a lehetőségtől, azért tettem ezt a furcsa "negatív" feljelentést a 150 közmunkás ügyében, hogy feltevésemet maga a rendőrség igazolja vissza, vagy cáfolja tetteivel. A következő tények "szúrnak szemet" a kokadi gazda és a Nagyerdő ügye kapcsán:
1./ A hasonlóságok:
1.1.: Mindkét terület védett természeti értékeket tartalmaz.
1.2.: Mindkét érintett terület nagyjából azonos nagyságú.
1.3.: Mindkét területen cserjéket távolítottak el a területről, amihez mindkét esetben engedélyre volt szükség.
1.4.: Mindkét esetben tenyészidőn kívül (télen) tevékenykedtek.
1.5.: Mindkét esetben az illetékes hatóságok ugyanazok (Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság, Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság, Ügyészség).
2./ A különbségek:
2.1.: Ügyfelem rendelkezett engedéllyel a tevékenységhez, a Nagyerdőben dolgozó munkások viszont nem.
2.2.: Esetünkben ügyefellemmel az ügyészség másfél milliárd forintot kíván kártérítésként megfizettetni ("elképzelt lepkék" miatt), míg a Nagyerdő ügyében egyetlen forint kártérítés megfizetése iránt sem indult per senkivel szemben, bár bizonyított a területen a "téltemető" élőhelye és 20 énekesmadár élőhelyének rongálása pusztulása.
2.3.: Esetünkben ügyfelemmel szemben (börtönbüntetést indítványozva!) vádemelés szakába jutott a büntetőeljárás, míg a Nagyerdő ügyében éppen most szüntette meg a rendőrség, már a nyomozás sakaszában az eljárást.
2.4.: Esetünkben a lepkéket feltételezték a helyszínen, míg a Nagyerdő ügyében jogerős közigazgatási határozat igazolja 20 énekesmadár élőhelyének károsítását, amit a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei állapítottak meg.
2.5.: Esetünkben nem probléma, hogy semmi nem igazolta a lepkék ottlétét a bokor irtáskor, elég volt őket "elképzelni", míg a Nagyerdő ügyében igazolt ugyan a "téltemető" jelenléte a helyszínen, de jegyzőkönyvek "nem szólnak" arról, hogy a munkások tényelgesen megkárosították volna azokat, a károsodást pedig - ez esetben - nem elegendő csak "elképzelni".
2.6.: Esetünkben külön kellene engedélyeztetni a cserjeirtást (mert az nem "fakivágás"), míg a Nagyerdő ühgyében "a jogszabály nem köti (cm-ben kifejezett) méretbeni korláthoz a fa kivágásánál az engedély szükségességét".
2.7.: Esetünkben nem érdekes, hogy a kokadi gazda egyetlen bokrot sem vágott ki (egy megbízott vállalkozó végezte a munkát), mégis a gazdával szemben folynak az eljárások, míg a Nagyerdő ügyében fel sem merült azok kártérítési, vagy büntetőjogi felelőssége, akik megrendeltek, utasításokat adtak, ellenőriztek (vagy sem).
2.8.: Esetünkben az elképzelt lepkéket helyrehozhatatlan kár érte az élőhelyük megkárosításával, míg a Nagyerdő ügyében a húsz énekesmadár faj tönkretett élőhelye nem probléma, hiszen a fészekrakó madarak majd találnak maguknak más fészekrakó helyet (hiszen - ahogy a neve is mutatja - a Nagyerdő elég nagy).
2.9.: Esetünkben a hatóságok összehangoltan fellépnek ügyfelemmel szemben (a Nemzeti Park a feljelentő, a rendőrség szoros ügyészi felügyelettel nyomoz, vádemelést indítványoz, az ügyész pedig vádat emel), a Nagyerdő ügyében nem jut eszébe a Nemzeti Parknak a feljelentés, pedig ő állapítja meg a természetkárosítást, az ügyész sem indít eljárst, pedig hivatali minőségében szerez tudomást a tényekről, a rendőrség pedig - mint látjuk - megszünteti az eljárást.
Bár megtehetném, de mégsem folytatom a felsorolást, mert szerintem ennyi is elég világossá teszi a probléma lényegét. Azt, hogy nem vagyunk egyenlőek, nem ugyanazon esélyekkel indulunk, rendelkezünk, legalábbis itt, most, Debrecenben és ezek előtt a hatóságok előtt. Ez a véleményem! Mivel jogerősen egyik eljárás sem fejeződött be ügyfelemmel szemben nagyon remélem, hogy a jogszolgáltatás rendszere kiigazítja ezt a szembeötlő igazságtalanságot! Ügyfelem ugyanis ugyanúgy nem természetkárosító bűnöző, mint az a bizonyos 150 közmunkás! (Vagy ha lehet a "nem bűnös"-t fokozni, akkor: még sokkal kevésbé bűnös, mint ők!)