2016. május 2. - Közös rendezvényt tartott az OEE Szeniorok és Tiszteletbeli Tagok Tanácsa és az Erdészettörténeti Szakosztály 2016. április 21.-én az Erdészeti Információs Központban.
Az alkalom programjában az alábbi előadások szerepeltek:
Szakács László: Kaán Károly családi gyökerei
Dr. S. Nagy László, a Tanács tiszteletbeli elnöke: A Szeniorok Tanácsának negyedszázados története.
Dr. Oroszi Sándor: A magyar erdőgazdálkodás képes története, 1867-1918 című könyvének egyesületi bemutatása
Mielőtt a Kaán Károlyról hallottakat bemutatnám, álljon itt egy szemelvény egy kortárstól, amely az Erdészeti Lapok 1959.12. számában jelent meg:
„Bár Nagykanizsáról származott, a környező erdőket csak államtitkár korában, Nagykanizsán töltött egyik szabadsága közben ismerte meg az én kalauzolásomban egy háromnapos erdőbejáráson. Az erdők akkori állapota tetszését nem nagyon nyerte meg. Érdeklődése akkor már nagyrészt az Alföld felé fordult, életének egykori munkatere és örök ábrándja a középhegységi jegenyefenyves bükkös volt, természetes felújítással és házi kezelésben. Ami a kettő között volt, érdeklődését kevéssé keltette fel.
Különösképpen nem érdekelték a részletek és türelmetlen volt a helyi magyarázatokkal szemben. Kérlelhetetlen volt a gyertyánnal és akáccal szemben. Egyiket sem akarta látni a nagyobb erdőtestekben! Tetszését főleg a gondos homoki telepítések, a fafajok elegyessége, a fenyők nyerték meg, felfigyelt a védett emlékfákra és az agárdi emlékparkra. A bejárás végén elismerőleg nyilatkozott P. erdőmester lelkes erdőművelő munkájáról, aki a volt Batthyány hitbizományi birtokon ezer holdakra menő új állományokat telepített. A személyes emlékek Kaán Károlyt mint ízig-vérig lelkes erdészt, vezetésre hivatott személyt őrzik meg számomra. Barthos Gyula, Nagykanizsa”
Kaán Károly életéről és életművéről számos emlékbeszéd, tanulmány könyv jelent meg. Legbővebben Farkas Lajos „Az erdők szerelmese” című monográfiában foglalta össze munkásságát. Oroszi Sándor, Király Pál, Mihályi Zoltán, Molcsányi Gábor, Barthos Gyula és Szakács László írt még bővebben Kaán Károlyról.
Oroszi Sándor 1990-ben már rámutatott, hogy Kaán Károly pályája jó néhány talányt felvet, találgatásra ad okot. A nyugdíjazásának körülményeit sikerült tisztáznia. Király Pál pedig a szabadkőművesekkel való esetleges kapcsolatát boncolgatta. Nem sikerült felderíteni szüleinek, nagyszüleinek származását, tevékenységüket, fiatalkori életkörülményeit és anyagi viszonyait.
Kaán Károly eddigi életrajzához olyan új, eddig ismeretlen dokumentumokat sikerült találni, melyek részben megerősítik az eddigi ismereteinket, azonban néhány vonatkozásban módosításokat kell majd tennünk. Teljesen új megvilágításba kerül Kaán Károly őseinek származása és munkássága.
Kényes kérdésként vetődik fel, hogy ha Kaán Károly és családja nem óhajtott írni, beszélni őseiről, akkor nekünk van-e jogunk feltárni ezt? 20 évig a család véleményét tartottuk tiszteletben de - Oroszi Sándor biztatására – most mégis nyilvánosságra hozzuk az eddig ismeretlen adatokat. Talán Kaán Károly életműve is válasz, melyet mindenki elismert a múltban és a jelenben is. Jelentősége nem csökken, hanem növekszik. Magyar Örökség díjat kapott Kaán Károly munkássága.
A felnőtt kor időszakát döntően meghatározza, hogy hol, milyen körülmények közt születtünk, milyen volt a gyermekkorunk, iskoláztatásunk, nevelésünk, anyagi viszonyaink.
Először egy XX. századi ügyet tisztázzunk!
1924-ben Gyöngyöshalászi Takách Gyula kíméletlen, durva támadást indított Kaán Károly ellen a „Vadászat” című lapban. Szó szerint idézzük fel Oroszi Sándor kutatása nyomán: „Egyedül Kahn (így!) Károly államtitkár, szabadkőműves mesterről rebesgetik, hogy ő az egyetlen zsidó nemzetiségű erdész.” Ez abban a korban egyértelműen megvetésként hangzott. Feltételezhetjük, hogy ez is befolyásolhatta, hogy idő előtt nyugdíjba ment.
A válaszunk erre egyértelmű, Kaán Károly keresztényként született és úgy is hunyt el. Apja id.Kaán Károly keresztényként házasodott és így is hunyt el.
Nagykanizsán és Budapesten nincs nyoma annak, hogy a Kaán család valamelyik tagja is szabadkőműves lenne. Király Pál is erre jutott előadásában. Megjegyezni kívánjuk, hogy Zala Megyében számos neves tudós, művész, közéleti személy és herceg, gróf volt szabadkőműves.
Ezután nézzük meg a legrégebb adatokat. Bevezetően meg kell állapítanunk, hogy Kaán Károly ősei és családja igen nagy létszámú és szerteágazó volt.
Nagykanizsán az 1700-as évek elején megtelepültek közt nincs Kaan nevű, nem tudni mikor és honnan jöttek Kanizsára. Talán fogódzót jelent, hogy Kaan Ferenc Dávid (1780-1866) a nagypapa Nagykanizsán születetett, a bátyjának mondott Kaan Sámuel pedig Stomfán (Stupava) (1776-1844), aki igen jelenős személyiség volt. Testvéri kapcsolatuk nem teljesen meggyőző. Néhány adatot ismertetünk róla.
1818-ban „Kaan Samuel, nagykereskedő Bécsben, (a budai német újság tanúsága szerint) hazánkfia oly gyapjú tisztítási intézetet talált ki, mely a Császári és királyi és más hercegségeknek és minden gazdasági uraságnak és tudósoknak a figyelmét magára vonta. A múlt hónap 10-én egy szobában mutatta be munkásságának jelességét mely csupa Magyarországi gyapjúval, nevezetesen Esterházy herceg jószágaiból való volt ki rakva. A Kaposvárival (Somogy megye) hófehérséggel tündököltek a falak. Ez nyílván bizonysága annak mennyire lehet vinni hazánknak eme legbecsesebb termesztményét finomságára nézve.”
Grassalkovich Antal herceg 1825. január 1-től, 1839. december 31-ig Kaan Henrik Sámuelnek és társának Szitányi Ullmann Móricznak adta haszonbérbe a debrői és parádi uradalmat, évi 20.100 fr-ért. Ők felismerték a parádi ásványvizek gyógyerejét és nagyszabású építkezésekbe kezdtek. A kor minden igényét kielégítő szállodák, ivócsarnokok épültek, 22 lakószoba, tágas étterem, biliárdszalon, bálterem, tágas kádak várták a vendégeket. Fürdőorvost rendszeres alkalmaztak.
Kaan Henrik-Sámuel pesti kereskedőt, stomfai ház- és telektulajdonost, aki a magyar kereskedelem fellendítésével kapcsolatos tevékenységéért 1826-ban Ferenc császár nemesi rangra emelte.1829. évben ugyanő az albesti előnevet kapta.
Az első biztos adatunk 1818-ból való, amikor, David Khan (sic) másod osztályú kereskedőt a soron kívüliek, zsidók összeírásánál (Extraserialistare) találhatjuk meg. Házatlan zsellér (Subinquilini), felesége (famuli) 1809-től, 6 gyermeke van már és egy szolgáló leány (Ancillae) dolgozik nála. 200 forint bérletet, (árendát) és 29 forint 36 krajcár adót fizetett. 1821-ben David Kann (sic) egy fejős tehénnel (vaccae mulgibiles), 2 szekérhúzásra alkalmas lóval (Vectúrisztionis Classis) és 2 fuvaros szekérrel (curriferi), gyarapodott. 200 forint bérletet, árendát és összesen 32 forint 28 krajcár adót fizetett.
Hogyan kerültek a zsidók Kanizsára és Nyugat-Magyarországra?
Családalapítási rendelet. III. Károly császár 1726. elrendelte, hogy az osztrák tartományokban minden zsidó családból csak egy férfitag nősülhet és alapíthat családot. A rendelet azt célozta, hogy az osztrák tartományokban lecsökkenjen a zsidók lélekszáma. A rendelet következményeképp a morva, cseh és más osztrák tartománybeli zsidó ifjak Magyarországba vándoroltak, hogy kivonhassák magukat a rendelet kényszere alól. Itt házasodtak és itt alapítottak családot. Természetesen kellett egy támogató nagybirtokos is.
Nagykanizsa földesura, főkegyura, a zsidók iránti toleranciájukról is nevezetes Batthyány Lajos 1786-ban szerződésben szabályozta a birtokán élő zsidók jogait, akik némi szabadságot élveztek. 1848-ig a földesúr földjén (fundus) telepedtek meg, neki fizettek bérleti díjat (árendát). A város nem bíráskodhatott felettük s részben kivonták magukat a várost terhelő kötelezettségek alól. Emiatt többször keletkezett súrlódás a város és a zsidók közt.
1822-ben Kan (sic) Dávid harmadosztályú kereskedő, (quaestus). 55-es számú házban lakik, házas zsellér (Inquilini). A háza alapján épületfaizásból részesült és a tűzifa faizásból személyében jövedelmet húzott. A háza (domus) másod osztályú, 100 forint bérletet, árendát, összesen 34 forint 59 krajcár adót fizetett.
1823-ban Kánn (sic) Dávid kereskedő 52-es házban lakik, házas zsellér. A háza első osztályú. 100 forint bérletet, árendát, összesen 22 forint 45 krajcár adót fizetett.
Kaan Ferencről 1866-os halálakor azt írta a Vasárnapi Ujság című lap, hogy bátyjával, Kaan Sámuellel közösen – 1825 környékén – elsőként szállított magyar gyapjút a londoni piacra, amivel felhívták Európa figyelmét az ország e fontos kereskedelmi cikkére.
1828-ban Kaan Ferenc kereskedő, házas zsellér, 12 forint 31 krajcár adót fizet. Árendát nem fizet.1829-ben a 56-os házban lakott, Kan (sic) Ferenc kereskedő, egy sertéssel (setigeri) gyarapodott. 6 forint 2 krajcár adót fizet. Árendát nem fizet. Mindezek azt mutatják, hogy a gyarapodó család, - kilenc gyermekük született - egyre jobb körülmények közt élhetett.
A legfontosabb újdonság az, hogy Kaan Ferenc Dávid, felesége és gyermekei zsidó vallásúak voltak (hebra, júdea). Tehát Kaán Károly erdőmérnök apja zsidó vallásúként született és 13 éves koráig az is maradt.
Kaan család életében 1825-ben sorsdöntő fordulat következett be. Úgy döntöttek, hogy átérnek a keresztény vallásra. A kilenc gyermek keresztelése decemberben 29-én volt, Károly a második legidősebb volt. Ugyanekkor keresztelték meg a gyermekek 32 éves édesanyját Steinberg Juliannát (1792-1857) is. (Lásd a képmellékleten). A kilenc testvér: Kaan Julianna Franciska 32 éves, Krisztina Laura 15 éves, Károly 13 éves, György 12 éves, Teréz Anna 11 éves, Jozefa Amália 9 éves. Ágoston Lajos 8 éves, Borbála Carolina 6 éves, Mária Rozália 5 éves és Vilmos Fridericus 3 éves.
A nagypapa Kaan Ferenc Dávid (1780-1866) keresztelését nem sikerült megtalálni. Érdekes, hogy a nevüket írják Kaan, Kann, Kan, Khan változatban is. Kaán Károly Lajos erdőmérnök is iskolás korában néha még használta Kaan vezetéknevet. A család az 1860-as évektől már egyértelműen a Kaán nevet használta.
A keresztelés után megváltozott a jogi helyzetük, kikerültek a zsidók közül, nem kellett bérletet fizetniük, csak adót, hiszen már saját házuk, földjük volt.
A Hunyadi utca 11-es földszintes ház volt a család ősi fészke (korábbi számozás szerint, ezen volt az első emléktábla). A házban született Kaán Károly erdőmérnök id.Kaan Károly ügyvéd fia. A ház már 1848 előtt létezett.
Három fiúgyermek, Károly, Ágoston és Vilmos jogi akadémiára járt, ügyvédnek készültek. Ekkor igen jelentős anyagi áldozatot jelentett a taníttatás. Először Ágoston, majd Vilmos pályájáról emlékezünk meg röviden.
Kaan Ágoston (1870 körül már Kaán) 1848 előtt Budapestre került és elismert, nevezetes ügyvéd lett. Részt vett az 1843/44 évi Magyar országgyűlésen, gr.Batthyány Iván Vas megyei birtokos, követ helyett, őt képviselte.
1873. október 25-én tartott Fővárosi közgyűlésbe először póttagként választották meg, majd rendes képviselő lett. Több bizottságban tevékenykedett. 1882-ben, halálakor – nőtlen volt - jelentős vagyont hagyott Kaán Károly erdőmérnök és testvére iskoláztatására. Ebből sikerült befejezni taníttatásukat.
Kaan Vilmos és id.Kaan Károly végig ügyvédként éltek Nagykanizsán. Vilmos a Deák tér 5 számú, Axenti ház földszintjén nyitott ügyvédi irodát 1865-ben.
id.Kaan Károly 1832-től folytatott ügyvédi tevékenységet, de e mellett kereskedéssel is foglalkozott, továbbvitte apja szakmáját. 1844-ben id.Kaan Károly, mint hites ügyész tevékenykedett. Például Hoffmann Károly adósságbéli per ügyét intézte. Érdekessége, hogy e levélben a Kaan név Kaán alakban is szerepel.
Nagykanizsán a mai Kossuth tér 14. számnál volt a Batthyány uradalom által kimért terület déli széle. Ezt id.Kaan Károly ügyvéd vásárolta meg 1847-ben. Ez lehetett a 29. fülöpvárosi telek (fundus). A másik, szintén általa megvett telek (valószínűleg a 28.) a Kisfaludy utca felső részének északi oldala mentén terült el.
A Bajza utca 6. szám alatti ház, (homlokzatában biztosan változott) Kaan Károly ügyvéd tulajdonában volt, még 1864-ben is. Talán ő emeltette a házat. Látnivaló, hogy az 1848-as szabadságharcig jelentős vagyonra tett szert. Meg kell jegyezni, hogy e korban Kanizsán a zsidó kereskedők igen megerősödtek és a Kaan család a kisebbek közt volt.
A keresztény és zsidó kereskedők megoszlása Nagykanizsán a reformkorban:
Kereskedők csoportjai 1813 1828 1837 1840
Zsidó kereskedők 12 28 45 45
Nem zsidó kereskedők 15 12 23 22
Összesen 27 40 68 67
Kevéssé ismert, hogy a XVIII. század végére a kanizsai gabonakereskedő zsidóknak az Adrián, Dalmáciában saját kereskedelmi flottájuk volt. Hajóikkal szállították a magyar gabonát Európa különböző országaiba és a tengeren túlra is.
1848-ban a nagy- és kiskanizsai választók névsora közt találjuk az apát Kaan Ferenc kereskedőt és két ügyvéd fiát Kaán Vilmost és id.Kaán Károlyt.
A június 15-én tartott választáskor három jelölt lépett fel. Az egyik jelölt, Babochay János részéről Kaan Károlyt nevezték meg a szavazatszedésre. A választás véres verekedésbe torkollott s így elmaradt. A tanúkihallgatás után bebizonyosodott, hogy Then Görgy kovácsmester részt vett az izgatásban és a verekedésben.
1848-ban a haza védelme érdekében először a nemzetőrség segítségével próbálták feltartóztatni Jellasicsot. A nagykanizsai nemzetőrségbe (őrsereg) önként jelentkezettek közt van Kaan Károly és Kaan Vilmos nemzetőr (őrvitéz). A város vezetői voltak az első jelentkezők.
A kanizsai nemzetőrség 1848. november 13-án lefolytatott fegyelmi választmányának határozatából idézünk: „Kaan Károly őrvitéz, ki hasonlóul az őrködés ideje alatt egész napon és éjen át a faluban mulatott, ámbár másnapon orvosi bizonyítványt mutatott, mely szerint egészségi állapota szenvedésben volt; mivel mindazáltal részint bebizonyult, miképp az éjszakát mulatva ébren virrasztotta át, részint szolgálat után jelentette szenvedő állapotát ezért 3 pengőforintra büntették.
1849. május 19-én Szemére Bertalan belügyminiszter önkényes adakozásokra hívott fel. Elfogadtatik: készpénz, drágaérc, gabona, posztó, vászon. "Nyújtsunk mindenkinek béke olajágát, de a hadi megtámadás visszaverésére is gyűjtsünk magunknak erőt és hatalmat!" Nagykanizsán az adakozók közt van id.Kaán Károly, aki 2 forintot ajánlott fel.
Csertán Sándor kormánybiztos 1849. július 12-én Noszlopy Gáspár kormánybiztoshoz írt átiratából tudjuk, hogy Nagykanizsa város Kaan Vilmos polgárt küldte tárgyalni a város nevében a segítség részleteinek megbeszélésére.
id.Kaan Károly 1849-ben a Batthyány földesúrtól évente 51 ezüst forintért bérelte az ügynevezett Tárházat, gabonaraktárnak használta. Gabonakereskedéssel is foglalkozott.
Kaan Ferenc elismert kereskedő és pénzügyi szakember volt, feltehetőleg ezért nevezte ki Ferenc József császár a városban adószedőnek 1850. január 25-én. Később pénztárnoknak nevezték, 1857-ig töltötte be. Itt meg kell jegyeznünk, hogy az 1849 után kinevezett megyei és városi vezetők és alkalmazottak mind magyarok voltak és helyiek.
A szabadságharc bukása után az 1853-ban életbe lépett új ügyvédi rendtartás alaposan megrostálta a zalai ügyvédeket. Magas elméleti és gyakorlati tudást és jó magaviseletet kívánt. Aki nyíltan vállalta a 48-as eszméket s abban részt vett, az nem kaphatott ügyvédi praxist, kinevezést az igazságügyi minisztertől. Az elutasítottak közt volt a két Kaan testvér Károly és Vilmos is. Feltehetőleg igen nehéz évek lehettek id Kaán Károly számára s a megszerzett vagyona is megcsappant, az említett telkek egy részét eladta.
Travnicsek Flórián cs.kir. pénzügyi biztos 1863-ban uzsoráskodással vádolta id.Kaan Károlyt. Az ilyen hasonló beadványok nem véletlenek, de tisztázta magát. 1861-ben megnősült, felesége Thenn Anna Mária, négy gyermekük született.
1861-ben visszaállították az 1848 előtti ügyvédi rendszert s 1864-ben már megkapták a kinevezésüket s dolgozhattak ügyvédi munkakörben. Sajnos nem sokáig mert id.Kaán Károly 1873-ban 63 éves korában Bécsben elhunyt. A 6 éves Kaán Károly árván maradt s iskoláztatása sok gondot okozott.
Összefoglalva úgy értékelhetjük, Kaán Károly szülei, nagyszülei, nagybátyjai széles látókörű, tanult emberek voltak. Igen jó kapcsolatban voltak Nagykanizsa, Budapest, Bécs gazdasági, pénzügyi és politikai intézményeivel. A hazafiság a nemzetközi, nagy ívű gondolkodás, a tudás a szorgalom bizonyára példa volt az ifjú Kaán Károly számára.
Tetten érhetjük egy feltörekvő család küzdelmes életét a feudális rend végső és a polgári rend kezdeti szakaszában.
És most ismét Barthos Gyulára hagyatkozzunk: „Apja halálakor (1873-ban, 63 éves korában) a gyermek Kaán 6 éves volt, további nevelését már teljesen édesanyja — Thenn Anna — irányította. Az anya rendkívül nagy műveltségű, öntudatos, büszke magatartású nő volt még idős korában is. Középiskolai tanulmányait Kaán Károly a nagykanizsai gimnáziumban végezte. 1885-ben tett érettségi vizsgát. A nyolcadik osztályra vonatkozó tanulmányi eredményei a Városi Múzeumban őrzött, 1885. évi Értesítő adatai szerint közepes tanulóra engednek következtetni. Ebben az évben egy egyese, öt kettese és négy hármasa volt. Különórán tanulta a zenét. Ehhez úgy látszik tehetsége volt, mert ebben az évben ő nyerte el a gimnáziumi ének-ösztöndíjat. Kaán érettségizése idején az osztálytársai közül kilenc jogásznak ment, öt papnak, három orvosnak és négy postásnak. Valóban különös, hogy ilyen családi és baráti környezetből Kaán az akkoriban eléggé szokatlan erdészhivatást választotta. Erre az elhatározásra a család benső barátjához, Krug József somogyszentmiklósi — ma Miklósfa — uradalmi főerdészhez való vonzalma indította.”
S. Nagy László mutatta be a 25 éves Szeniorok Tanácsa tevékenységét megörökítő Számadás című kötetet. A Tanácsot 1990-91-ben alapította Szász Tibor kollégánk. Azzal céllal, hogy a nyugdíjasokat visszakapcsolja a szakmai közéletbe,és kapcsolatot létesítsen a különböző nemzedékek között. A kötet 90 rendezvényről emlékezik meg, s Madas András gondolataival zárul: „Az erdészeti kérdéseket tő mellett lehet és kell megoldani.”
A kiadvány várhatóan az Erdészettörténeti Közlemények sorozatban fog megjelenni, az Országos Erdészeti Egyesület Kiadásában.
Oroszi Sándor távollétében Sárvári János mutatta be a közelmúltban megjelent „A magyar erdőgazdálkodás képes története” című albumot.
A kiadvány alapötletét az az Ambrus Lajos által készített fotógyűjtemény adta, amelyet az 1900. évi párizsi világkiállításon mutattak be a magyar pavilonban. A 360 oldalas könyv 760 fotót tartalmaz, és 1867-től tehát a kiegyezéstől dolgozza föl a hazai erdőgazdálkodás történetét. A megfogalmazásnál a szerző, Oroszi Sándor ügyelt arra, hogy a laikusok számára is érthető és élvezhető legyen az olvasnivaló. A fotók többsége első közlés, legalábbis nyomtatásban, amennyiben a párizsi bemutatót nem számítjuk. A képek többsége a Felvidékről illetve Erdélyről szól.
A könyv második és harmadik kötete is előkészületben van.
Az összejövetel további részében dr. Erdős László (dr. Király Pállal közösen) előterjesztést tett Madas András születésének 2017-ben beköszöntő 100 éves évfordulója alkalmából egy emlékülés megrendezésére és szobrának a Földművelésügyi Minisztérium panteonjában való elhelyezésére. Hasonlóan javaslatot tettek az Országos Erdészeti Egyesület elnökségének egy Madas András díj alapítására, amelyet olyan kollégának adnának, aki a nemzetközi kapcsolatok építése vagy az erdészeti közgazdasági ismeretek terén kiváló teljesítményt nyújtott és maradandót alkotott. (z)