2016. május 18. - A Ford szentendrei támaszpontján gyülekezett mintegy húsz elszánt hölgy és úr, akik arra áldozták a pénteki napjukat, hogy közelebbről megismerkedjenek a Ford Ranger terepi tulajdonságaival.
Az Erdészeti és Faipari Híradó (Nagy László) és a ForestPress (e sorok írója) vegyes csapata a 11-es számú vörösesbarna autót kapta. Miután mind a 11 csapat megkapta a szükséges eligazítást és a slusszkulcsot, mehettünk a kocsikhoz, hogy megismerkedjünk a gép legalapvetőbb tulajdonságaival, felszereltségével.
Például azzal, hogy a belső visszapillantó tükröt miként lehet beállítani… No, ezt kivételesen nem elektromos motor mozgatja. Egyébként minden mást az.
Miután nagyjából azonosítottuk a kezelőszerveket, nekiláttunk a térkép tanulmányozásához. Nem valami részletes autóstérképre kell gondolni, hanem egy kb. 75 ezres áttekintő térképre. Voltak rajta utcanevek, de a fontos ellenőrzőpontok (CP) környéke mintha kiüresedett volna.
Első célpontnak a Hungaroring közepén található tesztpályát választottuk ki, ahova 9 és 13 óra között kellett megérkezni. Szerencsére korábban már jártam ott, akkor a VW rendezett tesztnapot ezen a pályán. Így nem volt ismeretlen a célpont és a terep. A pálya némileg nehezítve volt, működött a vizesárok és elég szűkre szabták a kapukat is. A felező mászósebessége garantálta a lassú, de biztonságos haladást. A kocsi orra olyan magas, mintha teherautóban ülnél, igazán jó szolgálatot tesz a fedélzeti kamera. Megoldottuk mindketten a feladványt, és nekiláttunk a második ellenőrzőpont felderítésének. A térképen közelinek tűnt a cél, de a semmi közepébe mutatott a kettes számmal jelölt vörös csepp-pont.
Ezekből az ellenőrző pontokból négy volt, ahova időre kellett érkeznünk. Ezeken a kiemelt pontokon olyan kunsztokat kellett megoldani, amikért száz pontokat lehetett begyűjteni. A kék vízcseppes feladatpontokból volt vagy 80. Ezekért 3-4 pont járt. A sorrendet nem szabták meg, a térképi logika alapján kellett megtervezni az útirányt.
A második ellenőrző pontot kisebb szántóföldi bolyongás után megtaláltuk, ahol is egy kisebb futballkapuba kellett egy jókora labdát a kocsi orrával bejuttatni, de úgy, hogy a gumiabroncsra helyezett labda beguruljon a kapuba, ám egy vonalon nem mehetett túl az autó. Úgy számoltuk, hogy 10 „lövésből” nyolc gólt értünk el, de az eredményekből kiderült, csak öt volt érvényes, mivel a vészfékezés ellenére is átcsúsztunk a vonalon.
Az M3-astól délre volt vagy húsz pont, nekiláttunk hát a „föltáráshoz”.
A könnyűnek látszó legközelebbi pontot vettük célba, egészen közel az autópályához. Elvadult tájon gázoltunk, nem is hittük volna, hogy errefelé is laknak emberek… Nem tanya, de igazi kültelek, utcákkal. Ám a térkép becsapósnak bizonyult, a meredek partoldal nem látszott a két dimenzióban… Nem is találtuk meg a pontot, pedig ott tébláboltunk vagy háromnegyed órát. Zsákutcából ki, zsákutcába be… Az összes házőrző emberevő kutyát magunkra haragítottuk. Semmi eredmény, pedig – mint később megtudtuk – a cél ott volt elrejtve, ahol jártunk, csak éppen egy korlát tőlünk kifelé néző oldalán fölfestve a felirat: FORD.
A kudarcon jól fölpaprikázva átvetettük magunkat az autópályán, és ott igyekeztünk további kék pontokat azonosítani.
Kevés sikerrel. Az előbbi kudarcból okulva, nem töltöttük az időt fölöslegesen, hanem továbbhajtottunk a homokdűlőkön át távolabbi célpontok irányába, reménykedve a nagyobb szerencsében.
Taktikánk bevált. Ezen a kék pontokkal alaposan megszórt területen hét feladatot sikerült abszolválnunk.
A térképhez tartozó itiner, „sorvezető” tartalmazta a feladatok felsorolását, kérdések formájában, amiből következtetni lehetett a megoldandó föladvány jellegére. Erre a lapra kellett beírni a megoldást is. Például: Mit festettünk föl a…? Hány fokú létra visz föl a magaslesre? Ez utóbbi ugyan könnyűnek tűnik, de történetesen kétszáz méteres távon belül három is volt a kérdéses tereptárgyból… Aztán: Milyen „A” betűvel kezdődő leánynév található a sárga táblán? A megfejtés a magasfeszültségű vezetékoszlopon található sárga táblás cégjelzés egy része: az MVM címe, Budapest, Anikó utca.
Megtaláltuk azt a tuskót is, amellyel kapcsolatban az volt a kérdés, hogy milyen színűre festették. Földerítettünk egy gázvezeték jelző táblát, amely rozsdás mivoltában a tábladzsungelben kellően elrejtőzött, de a számát le tudtuk olvasni.
Veresegyház határában egy kitűnő sportpályát azonosítottunk, sportáganként.
Elhaladva a delet, északnyugat felé vettük az irányt, mert sürgetett az idő a 3. ellenőrző pont eléréséhez. Földerítettük a regionális szemétlerakót – ez csupán szorgalmi feladat volt –, míg végre megleltük a préri közepén táborozó csapatot. Itt a következő kunszt várt ránk: meg kellett pakolni a Ranger rakterét annyi gumiabronccsal, amennyit csak föl bírtunk zsúfolni, annak kockázatát mérlegelve, hogy ne essen le egy sem. Mert ugyebár akkor fuccs a pontoknak. A szervezők nagyon előzékenyen védőkesztyűt biztosítottak a művelethez, hogy ne legyünk a kéményseprőkhöz hasonlatos feketék. Megtettük a tiszteletkört, s ezután meg sem álltunk az ebédelésre kijelölt étteremig, amely az Ilka Csárda névre hallgatott. A kitűnő ebéd elfogyasztása után újra Rangerre kaptunk, s elindultunk az utolsó bevetésre.
Ekkor fejtettük meg a magasles létrafokait, azonosítottuk a magasfeszültségű vezeték kilovoltjait, és meghatároztuk egy terepfutó pálya emlékhelyének évszámadatait.
El is telt a koradélután, s egy tért ölelő futammal Fót határába vitt az utunk, méghozzá a nagy csomópont közelében található bevásárló központhoz. Itt rejtőzött ugyanis a 4. ellenőrző pont, ahova 17 óráig kellett megérkeznünk. Az egyik épület alagsorában lőtér működik, ahol az utolsó megmérettetés várt ránk.
Mindkettőnknek sportpisztollyal, hadipisztollyal, dobtáras géppisztollyal és távcsöves puskával 5-5 lövést kellett leadni a céltáblákra. Bevallom már kissé kijöttem a gyakorlatból, mert 1968, a katonaságom óta nem vettem részt lőfegyveres akcióban. Lehet, hogy picit remegett a kezünk, de ezt a feladványt is megoldottuk. Négy kiluggatott lőlappal a hónunk alatt szálltunk kocsiba, és irány a szentendrei rajt-célpont.
Jóval a 18 óra 30-as zárás előtt érkeztünk meg.
Hiánytalanul és károk nélkül adhattuk le a Rangert, ami az egynapos együttlét alatt barátunkká lett. Ha nem is kezes bárány, de hasznos segítőtárs volt.
Végül álljon itt az eredmény: a tesztnap erdészszakmai „háziversenyét” az Erdészeti és Faipari Híradó-ForestPress/NagyLászló-Zétényi Zoltán kettős nyerte 152 ponttal az Erdő-Mező Rákosi Ágnes-Gribek Dániel duó előtt. A FATÁJ Mőcsényi Miklós vezette csapat lett a harmadik. Az általunk gyűjtött 152 pont az összetett versenyben az ötödik helyre volt elegendő. A versenyt a Csordás Gábor- Nagy Gergely-Papp Zoltán trió nyerte 252 ponttal.
Köszönjük az élményt a Ford hazai képviseletének, és külön köszönet Györke Orsolyának, a Ford Magyarország Közép és Kelet-Európai Értékesítő Kft. PR és Közkapcsolatok igazgatójának. (zétényi)