Szolnok, 2016. október 17. – Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter előadását Ugron Ákos Gábor helyettes államtitkár tolmácsolta
A miniszter előadásában hangsúlyozta, hogy napjainkban, - amikor a klímaváltozással kapcsolatban már nem az a kérdés, hogy valóban van-e, hanem hogy mekkora is lehet 50 év múlva – nagyon fontos kérdés, hogy miként növeljük országunk fával borított területét, és hogyan tudunk olyan faanyagot előállítani, amely hosszabb távon hasznosítva tárolja a benne megkötött szenet, ezzel is hatékony választ adva a kedvezőtlen légköri folyamatokra.
A nyár gyors növekedésének és könnyű megmunkálhatóságának köszönhetően világszerte népszerű az erdőgazdálkodók között, és előszeretettel használják a faiparban is. Eredményesen telepíthető a különböző termőhelyeken a legkülönfélébb célokra.
Figyelemreméltó, hogy Magyarország a nyártermesztés tekintetében a világ élvonalába tartozik. 120 ezer hektárnyi nemesnyárasunkkal Franciaország után a másodikak vagyunk Európában, megelőzve például Olaszországot és Németországot.
Nemzetközi viszonylatban is jelentékeny eredményeink a nyártermesztés számára kiváló ökológiai adottságainknak, erdész szakembereink széleskörű szakmai összefogásának és nem utolsó sorban a magas színvonalú feldolgozóiparnak köszönhetőek.
De nem ülhetünk babérjainkon, mert erőfeszítéseket kell tennünk, hogy ezt a helyzetet fenntarthassuk, és szükségünk van új célok kitűzésére és megvalósítására is, hiszen jövőnk és az ágazat jövője is a folyamatos fejlődésen, a szakmai tökéletesedésen alapul.
A nemesnyárasokból származó faanyag az erdőgazdálkodás évi 7 millió köbméter fakitermeléséből 1 milliót tesz ki, amely az akác és fenyő után a harmadik legnagyobb tétel.
A következő 10 évben ugyanakkor jelentős változások várhatók nyárgazdálkodásunkban.
Lényeges termelés-visszaesésre van esély a nemesnyárasok természetvédelmi célt szolgáló, jellemzően hazai nyárral történő folyamatos átalakítása és a gyenge adottságú területeken más fafajra való áttérés következtében.
A hazai nyárasok helyzete sokat romlott az elmúlt évtizedekben, ezért szükséges a kérdés megfelelő rendezése, de ennek során figyelembe kell vennünk az ökológiai, árvízvédelmi és gazdasági szempontokat is.
A nyárgazdálkodás jövője érdekében tehát időben kell cselekednünk!
Megoldást jelenhet az energetikai és faipari célú ültetvények felkarolása, amely magas hozzáadott értékű, mezőgazdasági módszerekkel történő kezelést is magában foglaló ültetvénykultúra szélesebb körű meghonosítását eredményezheti.
Mi jellemezheti ezeket az ültetvényeket?
- Alacsony termelési kockázat mellett, növekvő piaci kereslet az így megtermelt fa alapanyagra;
- olyan termőhelyek hasznosítása, amelyet eddig nem tudtunk a mezőgazdaság számára jövedelmezően hasznosítani.
Ehhez rendelkezésre áll:
- a telepítést megkönnyítő egyszeri beruházási támogatás,
- majd a mezőgazdaságban megszokott módon a területalapú támogatás is igénybe vehető évente,
- és ami igazán vonzóvá teheti az ilyen ültetvényeket: nem szükséges erdő művelési ágúra változtatni, így rugalmasan, a piaci igényeknek megfelelően történhet a faanyagtermelés.
A nemesnyár-gazdálkodás érdekében a következőket kell megfontolnunk:
Felül kell vizsgálni a tervezett vágáskorokat a sok túltartott és minőségi romláson átesett állomány arányának csökkentése érdekében.
A nemesnyár termesztés ökológiai jelentősége mellett elsősorban ökonómiai kérdés. A vágáskorok átgondolt meghatározása által nagy mennyiségű faanyag racionálisabb, magasabb minőségű állapotban történő felhasználása is megvalósulna, amely közös érdekünk mind gazdasági, vidékfejlesztési, mind klímavédelmi szempontból.
Az erdőfelújítás tervezett fafajait célszerű újragondolni.
A folyó árterekben, a hullámtéren, az árvízi fő lefolyási sávokban a természetvédelmi célok elé kell rendelni az árvízvédelmi szempontokat, mivel az emberi élet védelme a legfontosabb szempont.
Az erdőgazdálkodás és az árvízvédelem összeegyeztethető amennyiben tág hálózatú, intenzíven ápolt, felnyesett ültetvényeket alkalmazunk.
A hosszú távú földhasználatai célokat is célszerű újragondolni a gyenge termőhelyű nemesnyár-erdők területén.
A jelenlegi állományokból hosszú távon legfeljebb 60-70 ezer hektár tartható fenn jövedelmező módon. A gyenge adottságú termőhelyen a sarjaztatás engedélyezése, vagy például az akáccal történő fafajváltás jelenthet megoldást.
Az egyszerűsített, megváltás nélküli művelési ág változás lehetőségének megadását is érdemes lehet megvizsgálnunk a magántulajdonú erdőkben.
Azon erdők tekintetében, amelyek szántókon, legelőkön létesültek nem feltétlen erdő talajon, a mára nyilvánvalóvá vált egykori hibás döntések ésszerű kiigazítása lehet az eredeti művelési ág helyreállítása néhány ezer hektár „erdőterületi veszteség” árán.
A közép- és időskorú gyenge adottságú „nyártemetők” egy része bevonható az agrárerdészeti rendszerekbe is.
Ilyen területen jellemző megoldás lehet a 20-50 százalék közötti záródás mellett a legeltetés, vagy egyéb állattartás (az extenzív sertéstartás, baromfinevelés) engedélyezése, de akár a köztes művelés is reális alternatíva lehet. Sok pozitív példa ismert a világban, amelyket itthon is alkalmazhatunk.
A hazai, őshonos fafajokkal történő erdőfelújítást kell előnyben részesíteni a természetvédelemi jelentőségű, ezáltal speciális gazdálkodású területeken, amelyek nem a hullámtér fő lefolyási sávjában helyezkednek el, vagy gyenge-közepes adottságú nemesnyárasok által borítottak.
Ebben a tekintetben a természetvédelmi célokat előtérbe kell helyezniük erdészeinknek.
A mezőgazdasági módszerek felhasználásával történő ültetvénylétesítés, -kezelés, faanyagtermelés a nyárgazdálkodás kitörési pontja lehet.
Meghatározó tényező ennek során is a megfelelő termőhely megválasztása. Fő termesztési területek lehetnek a savanyú, vagy semleges öntés talajok, humuszos homoktalajok, rozsdabarna és kovárványcsíkos barna erdőtalajok. Feltétel a minimális mésztartalom, a szik és sótartalom teljes hiánya, a lehetőleg jól művelhető laza talaj. Az előbbiekből következően a megcélozható tájegységek elsősorban Somogy megye és a Nyírség, helyenként a Duna és a Tisza árvíztől mentett területei, valamelyest a Kisalföld és a Duna-Tisza Köze.
A következő 10 évben a jelenlegi 120 ezer hektár erdő művelési ágból 60-70 ezer hektár jó és közepes termőhelyen álló nemesnyár állomány fennmaradása mellett 50-60 ezer hektár átalakított fafajú, vegyes hasznosítású, esetleg a mezőgazdasági termelés céljára visszaadott termőterület kialakítása lehet reális célunk a kutató szakembereink szerint.
Ezzel párhuzamosan 40-50 ezer hektár intenzív kezelést igénylő ültetvény szántó művelési ágban történő megvalósítását tarthatjuk kivitelezhetőnek a földtulajdonosok bevonása által.
A két folyamat együttes hatásaként magasabb jövedelmezőség mellett biztosítható lesz a faipar biztonságos ellátása, miközben természetvédelmi céljaink sem sérülnek – hangsúlyozta a miniszter.
A megvalósítást segítheti olyan klaszterek létrehozása, amelyben a szaporítóanyag termelőktől az ültetvények tulajdonosain és kezelőin át az ipari végfelhasználókig az érdekek kölcsönös tiszteletben tartásával dolgoznak a résztvevők. Ez az érdekközösség biztosíthatja a végfelhasználóknak a megfelelő alapanyag rendelkezésre állását, valamint az ültetvények tulajdonosainak a hosszú távon jövedelmező befektetést.
A fentiek megvalósításához szükséges támogatási rendszer rendelkezésre áll, és a kiváló környezeti adottságaink világszínvonalú szaktudással párosulva egy újabb sikertörténethez járulhatnak hozzá – zárta sorait Fazekas Sándor.