2016. október 18-19. - Terepi bemutató. A gazdálkodást és a folyamatos erdőborítást kell egyensúlyba hozni.
A folyamatos erdőborítást biztosító erdőgazdálkodás eredményeiről és lehetőségeiről tartotta Nagyrendezvényét a Pro Silva Hungaria a Zalaerdő Zrt. Zalaegerszegi Erdészete területén.
A résztvevők a Remetekert Átalakító Tömböt keresték fel, mely az erdőrezervátum védőzónája, területe 120 hektár.
A védőzónában csak folyamatos erdőborítást biztosító gazdálkodást engednek meg. A fő fafaj a bükk és a kocsánytalan tölgy (KTT), de gyertyánosok és egyéb keménylombos állományok is vannak.
Világhy András bemutatta az első erdőrészt a Nagykapornak 24B, területe 10,10 ha, 88 éves, B 52 százalék, KTT 24 százalék, GY 24 százalék. Itt jelölték ki az első léket 2006-ban. Összesen hat, majd a következő évben még két léket jelöltek ki, 150 és 500 m2 közt.
Egy öttagú, minden érdekelt szakágból álló grémium végezte az első bejárást és a kijelölést. Ennek ellenére – mint később kiderült – az első bemutatott lék nagynak bizonyult. Az első években jágerkender, szittyó és bozót volt látható. A mára már feljövő újulat igen vegyes képet mutat.
Körben az állomány felé sűrű, 1-2 méteres tölgy és bükk látható, de a folt közepe felé egyre kevesebb. Főleg gyertyán van és a középen zömmel kecskefűz már 4-6 méteres magassággal. Jellemző a sűrűségre, hogy az erdészet egy utat vágott a folton keresztül, hogy át lehessen menni és be lehessen látni a belsejébe. Azért is érdekes volt az első lék, mert semmilyen munka nem volt benne és így láthatók a természetes folyamatok.
Jagicza Attila az erdőrendezőség akkori vezetője készítette a Remetekert Átalakító Üzemmód kezelési tervét. Elmondta, hogy a fő cél: a jó minőségű vastagfa termelése mellett a folyamatos erdőborítás biztosítása. A KTT helyzetbe hozása, támogatása. A Kezelési Terv 3 területet különített el: 1. Felújítási (tartalék) terület. 2. Hozami terület, szálaló jelleggel. 3. Készlet terület, készlet-gazdálkodási móddal. Ennek a szemléletnek a lényeges eleme az értékfa, javafa, készletfa jelölés.
Világhy András azt tapasztalta, hogy a lékek belsejében igen nagy változás volt, de a változás aránya nem változott. Ez lett a maximális lékméret. A fénnyel szinte bűvészkedni kell.
Dr. Gálhidy László a WWF erdővédelmi programvezetője elmondta, hogy az erdőrezervátum hálózat azért létesült, hogy a magyar erdőtípusokat reprezentálja és bennük a természetes folyamatokat lehessen vizsgálni. A védőzónának az a szerepe, hogy védje a magterületet. Régebben nagynak látta a lékeket – 4-500 m2 nagyságúakat – de jelenleg megnyugtatónak találja a látottakat, annak ellenére, hogy az erdészeknek van hiányérzetük. A változatosságot emelte ki és felhívta a figyelmet az életerős bükkökre, ami azt jeleni, hogy számolni lehet vele, nem kell helyette idegen fafajt behozni.
A nagykapornak 25G erdőrész, 4,52 ha területű, 75 éves, KTT 85 százalék, B 3 százalék, Gy 2 százalék. Kiváló egészségű tölgyes jó termőhelyen. 40 évvel ezelőtt alátelepítették bükkel. Világhy András elmondta, hogy itt el kellett dönteni, hogy mit akarunk, miért és hogyan?
Az igen nagy értéket képviselő tölgyes törzsszáma idővel lecsökken, ezért a megmaradókat úgy kell kezelni, hogy sokkal több értéket hozzanak. A felújító vágásos módszer helyett a folyamatos erdőborítást választották. Mivel a tölgyek koronája sűrű, kicsi, ezért növelni kell a méretét. Három olyan kis léket nyitottak, melyben nem volt vadrágás, kéreghántás. A kivágás után megjelentek a tölgy csemeték és a II. szintben lévő néhány bükk igen gyorsan elindult felfelé. Kérdésként merül fel, hogy milyen lesz a koronájuk? Olyan a zalai viszonylatban megszokott ágtiszta törzset ad-e majd?
Jagicza Attila szerint a KTT javafák, értékfák érdekében kell jelölni, ha kell, még az újulatot is mellőzzük. A régi „V” fa jelölés nem ugyanaz, de szamárvezetőnek jó. Látni lehetett, hogy a lékek felső nagysága kisebb az alsónál és várhatóan be is növi a bükk, ha nem avatkoznak bele.
Bodor László a lékvágással egyetértett, mert ezzel elindították a folyamatos erdőborítást, de másik cél az értékes tölgy állomány szerinte nem jött létre. A kezelési tervben az szerepeljen, hogy mit akarunk elérni, milyen módszerrel és más semmi. Felvetette, hogy mi lesz a zárványterületekkel, amikor már 70 százalékban megvalósult az elképzelés. E területen meg lehet termelni azt az értéket ami kell, s akkor jöhet akár a kecskefűz, szeder is?
Varga Béla elmondta, hogy a tölgy túlélési stratégiája igen nagy és a bükköt nem engedné fel, mert túlnövi a tölgyet.
A következő léknél Világhy András fotón mutatta, hogy már derékig ért a tölgy újulat, amikor a vad a következő évben teljesen lerágta. Bekerítették, de a tölgy eltűnt belőle, kevés maradt, tehát okafogyottá vált a kerítés. Ez kudarc volt, de tanultak belőle. Itt az is előfordult, hogy a vadkerítést egyszerűen feldöntötték a szarvasok.
Az utolsó léket 2009-ben nyitották, bekerítették, a csemeték magassága már 25 cm volt, amikor a közepétől kifelé csökkent a magasságuk. Két fát vettek ki az idén, mire a növekedésük megduplázódott. Nagyon kell figyelni arra, hogy ne keletkezzenek fattyúhajtások a lék szélén lévő javafákon.
Varga Béla szerint e lék a kétnapos program legideálisabb, legjobb léke, külön gratulált az erdészetnek.
A végén a vendégeket a Zalaegerszegi Erdészet a gyönyörű Csácsbozsoki Arborétumában látta vendégül. Horváth László kerületvezető erdész volt a házigazda.
Horváth Iván elnök röviden összegezte a két nap eseményeit s megköszönte a Zalaegerszegi Erdészet példás rendezését, az eddigi munkájukat, s a hallgatóságnak az aktív részvételt.
Befejezésül Varga Béla örökös elnök adott útravalóul néhány gondolatot. Első szempontként a tudatosság szerepét emelte ki. Másodikként a vad és az erdő összehangolatlanságáról beszélt és végül a hasonló szakágak veszekedése helyett az együttdolgozás mellett tette le a voksát. Igen bíztatónak nevezte az erdészet munkáját.
Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy igen tanulságos volt a rendezvény. Az egyik fő cél megvalósult, a Zalaegerszegi Erdészet bemutatta a folyamatos erdőborításra törekvő gazdálkodás eddigi eredményeit. Az erdészet részéről egy tanulási folyamatot láthattunk, - néha saját kárukon is - nem kendőzték el a kudarcokat sem. Nagy figyelemmel fogadták a különböző véleményeket, javaslatokat.
Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy a Pro Silva elvei szerinti folyamatos gazdálkodást nem lehet megkérdőjelezni. Nagyon lényeges az emberi tényező a tudatosság, és a csapatmunka. Az erdész, erdészeti műszaki vezető, erdészetigazgató, erdőrendező, erdőfelügyelő és a természetvédelem (ha érintett) képviselőinek együttműködése nélkül nem valósulhat meg. Igen fontos a kerületvezető erdész rendszeres ellenőrzése, figyelése, és ha kell a gyors beavatkozása.
Külön figyelemre méltó volt a természetvédelem mérsékelt hangnemű, dicsérő véleménye. A vadászat képviselői nem voltak jelen, pedig itt szembesíteni lehetett volna őket a döbbenetes károkkal.
Szinte egyértelmű volt a vélemény abban, hogy a túlszaporodott vadállomány a legnagyobb akadálya minden erdőfelújításnak. Úgy tűnik, hogy a vadászati lobbi ereje meghaladja az erdészeti lobbiét. (E téren a változáshoz úgy tűnik, politikai akarat kell).
Némi hiányt éreztünk abban, hogy azok a gyakorló kollégák, akik hasonló munkát végeznek, visszafogottan fejtették ki véleményüket, tapasztalataikat. Nem került nyilvánosságra, de néhány éles szemű kollégának feltűnt a Hungarikumnak nevezett akác szálankénti jelenléte a lékben és a tömb szélén tömegesen, mely sok gondot fog okozni.
Azért is érdekes volt a rendezvény, mert igen széleskörű volt a hallgatóság összetétele: gyakorló erdészek, erdőrendezők, az egyetem diákjai és nyugdíjasok is jelen voltak. Kép és szöveg: Szakács László