2017. március 6. - Faragó Sándor rektor ünnepi beszéde
„A keresztségben kapott név egyszersmind identitást is ad birtoklójának, valahova tartozását is megerősíti.”
2017. március 2-án, az egyetem Erzsébet utcai Lámfalussy Sándor Közgazdaságtudományi Karának aulájában gyülekeztek a meghívottak a névadó ünnepélyre.
Soproni Egyetemisták Vadászkürtöseinek Baráti Köre fanfárjával jelezte az ünnepség kezdetét. Ezt követően bevonultak az egyetemi zászlók, illetve az elnökségben helyet foglaló vendégek és egyetemi tisztségviselők.
Faragó Sándor rektor nyitotta meg az ünnepi közgyűlést.
A Himnusz eléneklése után Pataki András, a Pro Kultúra Kft. igazgatója, a Soproni Petőfi Színház főrendezője Nagy László Havon delelő szivárvány című verséből mondott el részleteket megrendítő hitelességgel.
A meghívott vendégek köszöntését követően Faragó Sándor rektor mondta el ünnepi beszédét.
Tisztelettel, nagyrabecsüléssel és szeretettel köszöntöm Önöket a Soproni Egyetem névadó, ünnepi Szenátusi ülésén. Megtiszteltetés és öröm számunkra, hogy Önök, Tisztelt Vendégeink, együtt ünnepelnek velünk ezen, az Egyetemünk számára sok tekintetben történelmi jelentőségű, szimbolikus üzenetekkel–teli napon – kezdte beszédét a rektor, majd így folytatta:
Egy névadó ünnepség, egy keresztelő, a gyermek számára a születés utáni első hivatalos aktus, a közösség, keresztelő esetén a keresztény közösség befogadó szertartása. A keresztségben kapott név egyszersmind identitást is ad birtoklójának, valahova tartozását is megerősít.
Nincs ez másként ma sem, mivel egy újra és újjászülető egyetem keresztelését, névadását ünnepeljük. A 2017. február elsejével életre hívott Soproni Egyetem ünnepli új életét, új indulását, új életlehetőségét.
Tisztelt Ünneplő Közösség!
Névadó ünnepségünk ugyanakkor el is tér a hagyományos névadástól/kereszteléstől, mert nem egy előzmények nélküli új intézmény született, hanem egy több száz éves egyetem kapott – a történelme során sokadszor – új keretet, új lehetőséget működéséhez.
Az új világ, a jövő építése azonban csak a múlt megismerésének/ismeretének birtokában lehet sikeres, ahogy a Sopronhoz ezer szállal kötődő Legnagyobb Magyar, gróf Széchenyi István írta: „Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent és munkálkodhass a jövőn.” Amikor mi itt Sopronban tradícióinkat, hagyományainkat említjük, akkor azt pontosan a jelen jobb megértése és a jövő feladatainak hatékony megfogalmazása miatt tesszük – hangsúlyozta Faragó Sándor.
Az Alma Mater hagyományait így idézte föl: Mi büszkén valljuk, vállaljuk és ápoljuk az 1735-ös indulástól az 1919-es kényszerű soproni megérkezésig megélt selmecbányai múltunkat, örökségünket. Az Akadémia, majd Főiskola már akkor Európa szintű és hírű oktatási teljesítményét mindenkor zsinórmérceként tekintettük. A Sopronban eltöltött csaknem száz esztendő – amire nemkülönben büszkén tekintünk – a magyar történelem minden vonatkozásban egyik legválságosabb, ugyanakkor legmozgalmasabb évszázada volt: Trianon sebeinek gyógyításával, világháborúval, kommunista diktatúrával, dicsőséges 56-os forradalommal, rendszerváltással. Az egyetem ilyen történelmi körülmények között legalább 10 szervezeti átalakuláson ment keresztül, csaknem ennyi névvel. Egy dolog azonban állandó volt az évszázadok során, mindig igyekeztük alaptevékenységünket, az oktatást, a kutatást a tőlünk telhető legmagasabb fokon végezni. A nemzet, az oktatott diszciplínák, szakterületeink szolgálata, a munka és a szorgalom volt mindenek-feletti küldetése intézményünknek, s ma is e szerint alkotunk.
„... a munka és szorgalom – mi csak szavakkal más, de magában nem egyéb, mint az ember szüntelen küzdelme az anyaggal – alkotják egyesnek, mind nemzetnek egyedüli biztos és tartós boldogsági alapját...” – vallottuk és valljuk újra Széchenyi Istvánnal.
Az egyetem és az oktatók pedagógiai munkáját így foglalta össze: Az egyetem létét biztosító oktató, kutató és innovációs munkája mellett gyakran elfeledkezünk egy a közösség, a nemzet számára legalább ilyen fontosságú feladatunkról: a magyar ifjúság neveléséről. A kormányzati felsőoktatási koncepció, oktatási, és hangsúlyozottan nevelési munkánkban jelent szilárd támaszt. Egyetemünk abban a kedvező helyzetben van – más felsőoktatási intézményekkel szemben –, hogy a selmeci-soproni hagyományok a nevelés folytonosan élő, az ifjúságot gazdagító, önként vállalható, erősítő eszközét adták a kezünkbe. Ezért mások a soproni egyetemisták, mások végzett hallgatóink minden más intézmény ifjaival összevetve. Erre mi büszkék vagyunk, s a jövőben is ezekre az évszázados értékekre kívánunk építeni. Majd ugyancsak Széchényit idézte:
„... az ifjúság nevelése egy olyan országban, mely létéhez és szabadságához ragaszkodik, tekintettel minden honpolgárnak hazája iránti kötelességére, tökéletes kell, hogy legyen.”
A tökéletes nevelés által tökéletességet megcélzó egyetem, s általában az iskola az egyedüli záloga hazánk felemelkedésének, szürke állománya a legnagyobb tőke, amely versenyképessé teszi, jó esetben kiemeli a nemzetek közül. Ennek felismerése, feltárása, támogatása a nemzetet képviselő és szolgáló mindenkori kormányzat legfontosabb feladata. Az ismertté vált programokból úgy tűnik, hogy az oktatási kormányzat felismerte ezt, s a soha meg nem valósított kinyilatkoztatások után, végre tesz is mindezekért.
„Minél nagyobb a műveltség, annál több ágra oszlik minden tudomány, minden mesterség, s minél jobban eloszlik, annál magasb lépcsőre emelkedik, mert minden ágán külön ember lévén, azt legnagyobb tökéletességre bírhatja. S csak azon a földön lehet a gazda verítékiért megjutalmazva, melyen egyedül maga, s nem más gazdálkodik, melyen önmarhája legel csak, s nem minden bitang ront s tipródik.” – írta Hitel című munkájában Széchenyi.
Mennyire aktuálisak ezek a sorok napjainkban! S milyen aktuálisan egyetemi munkánk vezérfonalaként is. Korábbi kormányok elhibázott köz- és felsőoktatás-politikáját kell folytonosan, hatékonyan és 21. századi módon helyrehozni, megőrizve mindent, ami jó, visszaemelni tevékenységünkbe mindazt, amitől hibásan – többnyire nézeteink, véleményünk ellenére – megválni kényszerültünk, s továbbfejleszteni a pedagógikumot a tudomány legújabb, de igazoltan kipróbált és bevált eredményeivel. Hogyan is írta Széchenyi?
„Minden ember, minden nemzet saját kárán okul. Tapasztalást egyik sem vesz ingyen át. A különbség csak az, hogy míg a botor, tapasztalásért egész üdvét veri sáncba, s ekképp nem ment meg semmit: addig az eszélyes lehető legolcsóbb áron vásárolja meg azt, s felkincsel sokat.”
Mi eszélyesek akarunk lenni, okulni saját kárunkon, s évszázados tapasztalatainkra, a magyar iskola tradícióira, világraszóló eredményeire építve akarjuk újjáteremteni a magyar iskolát, benne egyetemünket. Ma, ehhez minden korábbinál kedvezőbbek a feltételek. Ha a közoktatást új és hatékony pályára tudjuk állítani, akkor megújulhat, és még sikeresebb lehet a felsőoktatás, benne a Soproni Egyetem is.
Az egyetem jövőjéről és küldetéséről a következőket mondta:
A Soproni Egyetem két éve készül, az egy hónapja indult új életre. Megfogalmazta jövőről alkotott vízióját, mérlegelte és kitűzte küldetésének fő irányait.
Intézményfejlesztési Tervünk – amely a jogszabályok szerint egyetemünk jövőbeni építésének és fejlődésének megkerülhetetlen alapdokumentuma – a következőket tartalmazza (idézem szó szerint):
„A Soproni Egyetem a magas színvonalú oktatási, kutatási, innovációs tevékenysége és társadalmi szerepvállalásai révén, folyamatosan megújuló, mérték- egyszersmind értékadó egyetemi tudásközpontként kíván működni Európában. Kitüntetett szerepét, nemzetközi rangját a jövőben is megőrzi, elismertségét fokozza. Folyamatos megújulásra való készsége és képessége alkalmassá teszi, hogy a prognosztizált elvárásokhoz igazodva, a három misszióhoz kapcsolódó tevékenységével, elért sikereivel a hazai és nemzetközi tudományos szférát, a szakmai kapcsolatokat tovább gazdagítsa. Kiterjedt partnerhálózatán keresztül gondoskodik az eredmények közzétételéről, hogy hatékonyabb alkalmazások, hasznosulások megvalósításával elősegítse a gazdaság és a társadalom szereplőinek érvényesülését.”
A nagy múltú intézmény mindezt négy, magas presztízsű karával – a Benedek Elek Pedagógiai Karral, az Erdőmérnöki Karral, a Lámfalussy Sándor Közgazdaságtudományi Karral, a Simonyi Károly Műszaki, Faanyagtudományi és Művészeti Karral –, továbbá a Lewinszky Anna Gyakorló Óvoda intézményével kívánja megvalósítani.
A megvalósítás biztonságát a Soproni Egyetemen oktatott és kutatott diszciplínák oktatási, kutatási szinergiája, az infrastruktúra és a nemzetközi kapcsolatok koncentráltabb kihasználása, a hatékonyabb szervezeti működés biztosítja.
Az egyetem karainak munkáját így foglalta össze:
Az egyetem magas szintű, európai hírű erdészeti és faipari oktatása, kutatása országosan unikális jellegű, s a hozzájuk kari szinten társult szakterületek együttesen biztosítják az európai színvonalat, pozícionálást az európai oktatási és kutatási térben.
Az Erdőmérnöki Karon az erdőmérnökképzés mellett a vadgazdálkodási, természetvédelmi és környezetvédelmi alap, mester és a hozzájuk köthető posztgraduális képzések kiemelkedőek.
A Simonyi Károly Karon az unikális faipari mérnök-képzés mellett többirányú műszaki, informatikai és nemkülönben Európa-hírű művészeti képzés folyik.
A Benedek Elek Pedagógiai Kar ugyancsak évszázados óvodapedagógus és kisgyermeknevelő képzései, valamint szakmai tanárképzései hazánkban a legelismertebbek közé tartoznak, regionális illetve közép-európai pozícionáltsága megkérdőjelezhetetlen.
Legfiatalabb karunk, a Lámfalussy Sándor Közgazdaságtudományi Kar hangsúlyosan az alkalmazott gazdaság- és regionális tudományok területén vívott ki nemzetközi és hazai tekintélyt, közép-európai képzési és tudományos beágyazottsága példaszerű, emellett fontos regionális igényeket is kielégít.
Alap, osztatlan mester, mester és posztgraduális szakokon, valamint három doktori iskolánk (a Roth Gyula Erdészeti- és Vadgazdálkodási-tudományok (8), a Cziráki József Faanyagtudomány és technológiák (6), Széchenyi István Gazdálkodás- és Szervezéstudományok (5) Doktori Iskolák) 19 doktori programjában valósulnak meg megfogalmazott oktatási célkitűzéseink.
A stratégiai terv célrendszere, tartalmi kidolgozása kari egyeztetések, munkacsoport megbeszélések alapján körvonalazódott és tükrözi az ágazati, szakmai szervezetek, piaci szereplők, valamint Sopron Megyei Jogú Város javaslatait. A terv véglegesítése több lépcsős – fenntartói, konzisztóriumi, szenátusi – véleményezési, jóváhagyási folyamaton keresztül történt.
Az Egyetem a legkorszerűbb ismeretek oktatását, K+F tevékenységével – tehát a valós kutatási élmények és eredmények haladéktalan oktatási-sorba állításával – a képzések folyamatos fejlesztését tűzte ki célul. A helyi, térségi gazdasági-társadalmi környezet igényeit kiszolgáló oktatási, kutatási portfólió kialakításával és mintaadó szerepével a harmadik missziós feladatainak teljesítését is vállalja.
Tisztelt Vendégeink!
A minőségközpontú szemlélet, a teljesítményelvű oktatási és kutatási környezet erősítésének lényeges elemei a gyakorlatorientált, duális és kooperatív képzési feltételrendszer erősítése, valamint a hozzáértés növelése a gazdaságban, a közoktatásban és az általunk gondozott szakterületek mindegyikében eredményesen dolgozó, alkotó szakemberek bevonásával.
Továbbra is kiemelt tevékenységünk lesz a doktori iskolák eredményességének fejlesztése, az elitképzés és tehetséggondozás, a kiválóság támogatása is. Folyamatos feladatot jelent az előrehaladás támogatása, a lemorzsolódás megelőzése, valamint az újszerű alkalmazások, oktatási módszerek adaptálása.
Az egyetem és Sopron kapcsolatáról az alábbiak szerint beszélt:
Az egyetem – történelme során másodszor – Sopron város nevét viseli. Önök a Városházán, mi az egyetemen, a polgárok pedig a városban és környékén tudják, hogy ez nem egyszerűen egy topográfiai kapcsolat. Csaknem száz év történelmi magasságai és mélységei tették szervessé, hitelessé és szívbélivé ezt a viszonyt. Ez az intézmény, mindenkori hallgatóival és oktatóival a Leghűségesebb Város leghűségesebb intézménye, tehát a Leghűségesebb Egyetem. Kapcsolataink mérföldkövei arany betűkkel díszlenek mindkettőnk történelemkönyvének legszebb lapjain.
E helyütt is, – ahogy a városházán, a Közgyűlés előtt néhány napja megtettem – felajánljuk szeretett Sopronunk feltétlen szolgálatát abban az időszakban, amelyre Sopron soha nem látott fejlődése a jellemző. Önök ismerik azt a széles kompetencia-spektrumot, amivel intézményünk erősíteni tudja e fejlődést. Kérem éljenek ezen ajánlattal, hogy tovább erősíthessük történelmi szövetségünket.
És végül – az ünnepelt intézmény képviselője jogán – valamennyi munkatársam nevében, hadd forduljak fenntartónkhoz, Államtitkár Úrhoz.
Tisztelt Államtitkár Úr!
Az egyetemi lét és életpálya kicsit hasonlít a karrierdiplomaták életéhez. Szigorú feltételrendszer keretei között, lépésről lépésre kell felépítenie önmagát az embernek úgy, hogy közben intézménye érdekeit is maximálisan figyelembe kell vennie. Így vagyunk ezzel oktatók, kutatók, de dolgozók is ezen az egyetemen. A már többször említett unikális képzések okán sokan alapdiplomájukat is itt szerezték. Az egyetem legidősebb, aktív jogállású oktatójától – aki 45 éve léptem be először az intézmény kapuján, 37 éve tanítom az ifjúságot, és 23 éve vagyok vezető, ebből 15 éve rektor – kérem fogadja el, hogy számunkra az egyetem nem munkahely, hanem hivatásunk által mélyen motivált életünk. A soproni egyetemi oktató éppolyan hűséges, mint egyeteme, mint városa.
Az élete során az ember a biztonságra és bizonyosságra törekszik, a korábbiakban megfogalmazott célkitűzéseinknek ez a helyettesíthetetlen feltétele. Akkor, amikor megköszönjük a korábbi bizonytalanságokat lezáró és megoldó fenntartói beavatkozásokat, kérjük, hogy a jövőbeni felsőoktatási és egyetemünket érintő intézkedései az alkotó légkör megerősítését és kiterjesztését, a hatékony oktató és kutatómunka Sopron-specifikus támogatását, a Soproni Egyetem fejlődésének biztosítását szolgálják.
Wass Alberttel kérdezte: Vár vagy mulató?
Tisztelt Ünneplők!
„... az alapzat megvan: kemény kőszikla az. Rajtunk múlik, igazán mirajtunk, hogy mit emelünk reája. Várat, vagy mulatót. Boltíves falakat-e, melyeknek védelmező biztonságában család és nemzet talál menedéket súlyos időkben, földrengések napján. Vagy cifra mulatót, hol léha cédaság tanyázik, s csak addig áll, míg megremeg a föld.” – Wass Albertet idéztem.
Mi, a Soproni Egyetem erős várát kívánjuk tovább építeni.
„Ha mi is megtesszük a magunkét, bölcsen, egyetértésben és kitartó türelemmel, akkor hamarosan elérkezik az idő, amikor a jó elkülönül a rossztól, az igazság a hamisságtól és az emberek, kicsik és nagyok, fölismerik az időtálló törvényeket, melyekre békés és fejlődő emberi közösséget lehet építeni. Ez az egyedüli lehetősége annak, hogy a szenvedések földje örömök földjévé változhasson újra, mindannyiunk számára egyformán.” – írta ugyancsak Wass Albert.
Kedves Vezető és Oktatótársaim, Hallgatóink!
Mi lehetne szebb, professzor, tanár és diák közös műve egyetemi életükben, mint az örömök földjét, a boldogság, az érvényesülés földjét előkészíteni, s majdan megvalósítani.
Erre a hivatás-teli közös jövőépítésre hívom Önöket, s kérem mindehhez Önökre és Egyetemünkre Isten áldását!
Vivat crescat floreat Academia, Vivat Universitas Soproniensis! Jó Szerencsét!
Köszönöm, hogy meghallgattak!