2017. szeptember 6. – A Soproni Egyetem Botanikus Kertjében, az egykori tanszéke és a korábbi rektori hivatal épülete előtt leplezték le dr. Gál János egyetemi tanár mellszobrát, Vanyúr István szobrászművész alkotását.
Az emlékezések sorát Faragó Sándor rektor nyitotta meg.
A Soproni Egyetem legendás tanárára, emblematikus vezetőjére, rektorára, Gál János professzorra emlékezünk a mai napon, szobrának felavatásával – kezdte Faragó Sándor.
Egy szobor a kortársaknak segíti az emlékezést, az utókornak pedig megjeleníti, megüzeni a kortársak tiszteletét – folytatta a professzor.
Az egykori professzor és rektor 1928. november 8-án, Nógrád vármegyében, Honton született. Elemi iskoláit szülőfalujában végezte, gimnáziumi tanulmányait pedig Ipolyságon kezdte, majd Balassagyarmaton fejezte be, 1948-ban. Ugyanabban az évben felvételt nyert az Agrártudományi Egyetem soproni Erdőmérnöki Karára, ahol 1952-ben erdőmérnöki oklevelet szerzett.
Először a Diósjenői Állami Erdőgazdaságnál dolgozott műszaki vezetőként, majd az Állami Gazdaságok és Erdők Minisztériumának titkárságára nevezték ki előadói munkakörbe. Ezt követően 1953-1957 között a Harkovi Dokucsajev Mezőgazdasági Intézet Erdőmeliorációs Karán, mint aspiráns tanult, majd szerzett kandidátusi minősítést az öntözéses erdőgazdálkodás témaköréből.
Az aspirantúra után gyorsan emelkedett tudományos és vezetői karrierje: az Erdészeti Tudományos Intézetben volt igazgató-helyettes, majd 1957 őszén a soproni Erdőmérnöki Főiskola Erdőtelepítés- és Fásítástani Tanszékére nevezték ki tanszékvezető docensnek, s emellett megbízták a Főiskola igazgató-helyettesi teendőinak ellátásával. Két év múlva, 1959-től már a főiskola főigazgatója, majd 1962-től egyetemi tanárként az újonnan alakult Erdészeti és Faipari Egyetem első rektorává nevezték ki.
A rektori funkciót még többször is betöltötte, és összesen 15 évig volt az egyetem első számú vezetője – emlékeztetett Faragó Sándor.
Az Erdőtelepítési és Fásítási Tanszéknek, majd a tanszékösszevonás után az Erdőműveléstani Tanszéknek pedig 32 évig volt a professzora.
Tudományos tevékenysége közül legismertebb a mezővédő erdősávok hatásvizsgálata és telepítési technológiáik kidolgozása. Ebben a témakörben készítette el és védte meg akadémiai doktori értekezését, és megszerezte a mezőgazdasági tudományok doktora címet.
Gál János a tudományos és oktatói munka mellett hatalmas munkát végzett az egyetem fejlesztése érdekében – emlékeztetett Faragó Sándor. - Az ő munkájának is köszönhető volt az Erdészeti és Faipari Egyetem megalakulása. Vezetői tevékenysége alatt 8 hektárral, kétszeresére bővült a Botanikus Kert, megépült az Ifjúsági Ház, a Sportcsarnok, a Levelező Otthon (a TAEG mai épülete), az új kollégiumok Sopronban és Székesfehérváron, az egyetemi menza, a keszthelyi és a zánkai üdülők, a Fertő-tavi víkendtelep és több mint száz oktatói lakás.
Az egykori rektor az egyetemi sport emblematikus alakja, – és főleg a kosárlabda – lelkes és önzetlen támogatója volt. Sportköri tanárelnökként is tevékenykedett, és felejthetetlenek voltak a kosárlabda mérkőzéseken mutatott, elkötelezett megnyilvánulásai, amivel kivívta a játékosok és a hallgatói szurkolósereg szimpátiáját, elismerését – idézte föl emlékét Faragó rektor.
A Soproni Egyetem 1997-ben díszdoktorává avatta.
A sok munka megrendítette Gál János egészségét, alkotó erejének teljében 1989-ben, 61 évesen nyugállományba vonult, és hosszú, nagy türelemmel, méltósággal viselt betegség után 2001. október 11-én, 73 éves korában hunyt el.
Faragó Sándor méltatta a szoborállítást kezdeményező 1973-ban végzett erdészek és faiparosok nevében eljárt valétaelnököket, dr. Bódy Tibor faipari mérnököt, dr. Varga Szabolcs erdőmérnököt urak és dr. Szabó Sándor erdőmérnököt.
Végezetül felhívta az ünneplőket, hogy amíg tehetjük, hozzuk el szeretteinket a Botanikus Kertbe, emlékezzünk nekik arról, hogy „Mindnyájan voltunk egyszer az Akadémián”, s mutassuk be nekik bronzba-kőbe dermedt, de szívünkben-lelkünkben életünk végéig élő professzorainkat: Igmándy Zoltánt, Majer Antalt, Bezzegh Lászlót, Cziráky Józsefet, Káldy Józsefet, Winkler Oszkárt, Pankotai Gábort, Szabó Dénest, Moór Arthurt és most már Gál Jánost is.
Nem csak Nekik, magunknak is tartozunk ezzel! – zárta gondolatait Faragó Sándor rektor.
Az avató beszéd után Faragó Sándor és Frank Norbert tanszékvezető egyetemi docens leleplezték a dr. Gál Jánost megörökítő alkotást.
A leleplezést követően Kádár Zoltán, az 1967-nem végzett erdőmérnök évfolyam valétaelnöke emlékezett Gál János professzorra.
Az egykori tanítvány emlékeztetett, hogy az Alma Materben eltöltött időszakra esett a bányászok végleges átköltözése Miskolcra, ugyanakkor a Faipari Mérnöki Kar megalakulása. Az a nemzedék még hallgatta a Selmecről átkerült tanárok utolsó képviselőit, például Stasney Albertet. A tanárok jelentős része a gyakorlatból érkezett, ami garantálta az életre való felkészítést. Komoly biológiai és műszaki ismeretekkel látták el a hallgatókat. Ez a korszak, Gál János rektorsága volt az, amikor a selmeci hagyományok újra éledezni kezdtek, és már nem volt messze 1971, amikor a Vadászati Világkiállítás alkalmából ismét legálissá tették a waldent. A soproni kosárlabdázás fénykora is erre az időszakra esik. A szónok a szakosztály intézőjeként közelről élhette át az akkori sikereket, a följutást az első osztályba és a Népköztársasági Kupa megnyerését.
Az beszéd után elhelyezték az emlékezés koszorúit a rektorátus, az Erdőmérnöki Kar, valamint az 1967-ben végzettek erdőmérnökök képviseletében.
A család nevében a professzor leánya, Gál Katalin mondott köszönetet a kezdeményezőknek, az adományozóknak és az egyetemnek édesapjuk szobrának fölavatásáért.
A kezdeményezők nevében Varga Szabolcs elmondta, hogy 60 magánszemély és 12 társaság adományából néhány hónap alatt gyűlt össze a szükséges összeg.
Köszönetet mondott Vanyúr István szobrászművésznek, hogy elkészítette a műalkotást, és megköszönte a szervezők és kivitelezők munkáját.
A szoboravató ünnepség az Erdészhimnusz eléneklésével ért véget. (z.)