ForestPress fotók
2018. szeptember 17. - Erdőkkel a klíma védelméért
Bitay Márton földügyekért felelős államtitkár nyitotta meg az Agrárklíma 2. projektzáró rendezvényét Lakitelken.
A Soproni Egyetem Erdőmérnöki Kara majd’ minden intézete képviseltette magát azon a projektzáró konferencián, amelyen a többéves Agrárklíma kutatás eredményeiről számoltak be a szakemberek. De nem csupán az egyetem, hanem a konzorcium többi tagja is előadásban tárta a hallgatóság elé az elmúlt időszakban gyűjtött tapasztalatokat, tudományos eredményeket.
Köszöntőbeszédében Bitay Márton Örs államtitkár hangsúlyozta, hogy az Agrárklíma 2. projekt fontos eleme a komplexitás, vagyis nem csak egyetlen földhasználati ágazattal foglalkozik: az erdőgazdálkodás mellett kiterjed a mezőgazdaságra és a két területhasznosítási formára egyaránt alapozó vadgazdálkodásra is. Kétségkívül az erdőgazdálkodásban van a legnagyobb szükség a jövőbe látásra, ezért a klímaváltozás várható hatásaival az erdészek az elsők közt kezdtek foglalkozni.
Az erdőtörvény tavalyi módosítása során is szem előtt tartottuk a klímaváltozás várható hatásait, egyszerűsítettük a célállományok körét, rugalmasabb kereteket biztosítunk az erdőfelújításokban az ellenállóbb, elegyes állományok kialakítására. Az erdészeti termőhely feltárást szabályozó, ez évben megjelent rendeletben az erdőfelújítások és erdőtelepítések célállományainak megválasztásához lehetőséget biztosítottunk a legfrissebb kutatási eredmények figyelembe vételére is. A projekt eredményeként bemutatandó rendszer a legfrissebb kutatási eredmények egyike, egyedülálló és jövőbe mutató eredmény - mutatott rá Bitay Márton földügyekért felelős államtitkár.
A vidékfejlesztési program erdészeti intézkedései is szorosan kapcsolódnak a klímaváltozáshoz. Ezekre 77,6 milliárd forint áll rendelkezésre a hét éves támogatási időszakban. A vidékfejlesztési támogatások 2020 utáni a klímaváltozással kapcsolatos intézkedések prioritást élveznek - emelte ki Bitay Márton.
Az államtitkár hangsúlyozta, hogy mindenki napi szinten tapasztalja a klímaváltozás kedvezőtlen hatásait, az egyre hosszabb forró nyári időszakokat, a termést veszélyeztető aszályt, csapadékhiányt, vagy éppen a túlzott mennyiségű csapadékot.
Felhívta a figyelmet, hogy a folyamatot a légkörbe juttatott üvegház-hatású gázok kibocsátásának rohamos növekedése generálta. Ezért is volt kiemelt jelentőségű a földi klíma védelmét megalapozó Párizsi Megállapodás elfogadása 2015-ben. Emellett kiemelt figyelmet fordítunk a vízkészletek megőrzésére, mely a mezőgazdaság és erdőgazdálkodás klíma adaptációjának is egyik fontos eleme - emelte ki az államtitkár.
Az erdők jelentős és kettős szerepet játszanak a klímaváltozásban. Egyrészt az üvegház hatású gázok mintegy 20 százaléka az erdőterület globális csökkenése révén kerül a légkörbe, másrészt az erdei ökoszisztémák a legjelentősebb szárazföldi széntárolók és szénmegkötők, így képesek csökkenteni az éghajlatváltozás ütemét. Magyarország erdei évente 5 millió tonna széndioxidot kötnek meg a légkörből, ezzel a teljes üvegház-hatású gáz kibocsátásunk 8 százalékát kompenzálják.
Az erdők azonban csak akkor tudják csökkenteni a folyamatot, ha képesek alkalmazkodni a változáshoz - hívta fel a figyelmet Bitay Márton földügyekért felelős államtitkár. Az erdők természetes alkalmazkodó képessége önmagában nem elegendő, az alkalmazkodást a szakembereknek kell tudatos előrelátással segíteni és irányítani.
Mátyás Csaba akadémikus, az Agrárklíma.2 projekt szakmai vezetője szubjektív hangvételű bevezetőjében elmondta, hogy rendkívüli időket élünk, az emberiség létszáma megháromszorozódott. Születése idején még senki sem hallott sem szén-dioxidkibocsátásró, sem biodiverzitás krízisről vagy az éghajlat változásáról. A gyorsuló idő fogalmát a technológia és a gazdaság szédítő iramú növekedése szülte, egy fényes jövő igézetében. Időközben a klímaváltozás baljóslatú híre egy-két évtizede hívatlanul beszivárgott a köztudatba. Kezdetben a külföldi híradásokon nevelkedett „vájtfülűek” képzelgéseként legyintettek rá. Úgy tűnt, mintha az erdők világa mindettől távol, saját törvényei szerint létezne. Ahogy teltek az évek, egyre súlyosabb csapások sora figyelmeztetett arra, hogy hosszú távra berendezett, szabályozott és biztonságos világunkban sem rejtőzhetünk el a klímaváltozás elől.
Saját szakmai alapelveinket elődeink a tartamosság szilárd alapkövére építhették. A „meisseni földeken” született gondolatot (Carlowitz 1713-ban, a tartamosságról írt művéből) az eltelt három évszázad alatt sokféle kihívás érte, de napjaink klímaváltozása valamennyi közül a legnagyobb és legsúlyosabb. Mindaz, amire méltán lehettünk büszkék, amit sziklaszilárdnak hittünk, biztonságában megrendülni készül. Az állandónak gondolt termőhely, de fafajaink viselkedése, tűrőképessége is hirtelen változásba kezdett az egész életközösséggel együtt. Mintha lázadás indult volna a mindent szabályozó és kihasználó ember ellen. Kihívás, szó szerint: a természet hívta ki szakmánkat egy soha nem tapasztalt feladat megoldására.
Keressük benne a pozitívot, sopánkodás helyett! Először is, emlékeztet az időnként elfelejtett alázatra. Hogy nincsenek ingyen lakomák. Rákényszerít, hogy jobban megismerjük az erdei életközösséget, fafajaink képességeit és tűréshatárait. A gyorsuló éghajlatváltozás maga után vonja a talaj és a hidrológiai viszonyok változását, de fafajaink fatermési táblákban rögzített növekedési ütemének változását is! Erdei károsítóink virulenciája erősödik, az eddig ismertek mellett pedig egyre újabbak jelennek meg. Sok berögződött elképzelésünket, szabályunkat felül kell vizsgáljuk, újakat kell megfogalmaznunk. Ez volt a most záruló Agrárklíma.2 projekt kitűzött feladata.
Az eredményeket az Erdészettudományi Közlemények 2018. évi első számában adták közre. A kötet nem tételes jelentéseket tartalmaz az elért eredményekről, hanem a kutató-fejlesztő munka részletes eredményei helyett egy válogatást mutatnak be az érdeklődő szakemberek számára.
A dolgozatokból kiderül, hogy a legtöbb tématerületen komoly előrehaladást értek el, de a jövőre vonatkozó előrejelzések továbbra is bizonytalanok maradnak. Biztos és végleges eredményekre nem várhatunk, a bizonytalansággal együtt kell élnünk.
Ugyanakkor az idő sürget, nincsenek kitaposott utak, és a jövőről pedig csak sejtéseink lehetnek.
A száguldó klímaváltozás megfékezése pedig valamennyiünk felelőssége, közvetlen munkaterületünkön ugyanúgy, mint társadalmi, politikai szinten is. Ezzel a kihívással csak közös erőfeszítéssel, szakmai összefogással birkózhatunk meg. A professzor meggyőződése, hogy mindez vissza fogja állítani a szaktudás, a helyi tapasztalat és a felelősségteljes döntés szabadságát és tekintélyét.
Bakos István projektvezető ismertette a kutatásban résztvevő intézményeket, szervezeteket, vállalatokat. Az egyetemek mellett kutatóintézet, nagyvállalatok és kisebb cégek is ( Lajta-Hanság Zrt. vezetésével, a Soproni Egyetem, a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ - Erdészeti Tudományos Intézet, a SEFAG Erdészeti és Faipari Zrt., a CH Imperial Ingatlanforgalmazó és Szolgáltató Zrt., az Eötvös Lóránd Tudományegyetem, a Szent István Egyetem és a DigiTerra Informatikai Szolgáltató Kft) alkották a konzorciumot.
A projekt feladata az volt, hogy olyan térinformatikai alapokon nyugvó adatbázist, döntéstámogató rendszert dolgozzon ki, amely területalapú információkat nyújt a gazdálkodók és a döntéshozók számára. A szakember hangsúlyozta, hogy ez a megközelítés egyedülálló, nem ismernek ehhez hasonló rendszerszemléletű kutatást. A projektvezető reményét fejezte ki, hogy a kutatómunka folytatódhat.
Bidló András, a SoE Erdőmérnöki Karának dékánja utalt arra, hogy az erdészek által háromszáz éve ismert a tartamosság és a fenntarthatóság fogalma. Az oktatás is erre épül a karon. Elmondta, hogy erdeink a klímaváltozás miatt az elmúlt háromszáz év óta a legnagyobb kihívás részesei. A termőhelyi körülmények változása olyan gyors, amit az állományok nem képesek alkalmazkodással követni. A kutatás célja, hogy olyan fafajokat, gazdálkodási módokat javasoljanak, amelyek mentén minél jobban alkalmazkodó állományok létesüljenek. Ugyanakkor az is előfordulhat, hogy bizonyos területeken már nem az erdő, hanem más mezőgazdasági kultúra lesz. Emiatt nem csupán erdészeti, hanem szántóföldi, legelőgazdálkodási kultúrákat is vizsgáltak. Ez teszi lehetővé, hogy a három agrárágazat közötti átmenet feltételeit megállapítsák. A szakember elmondta, hogy a projektben több mint száz kutató vett részt.
Mátyás Csaba akadémikus kiemelte, hogy a kutatásban a csapadékfüggő agrárium feltételeit vizsgálták, tehát a nem öntözött kultúrákat vették górcső alá. Leszögezte, hogy a különböző ágazatokat elválasztó falak le kell, hogy omoljanak, hiszen egymás alternatívái lesznek. (Z.)