Az Országos Erdészeti Egyesület húsztagú küldöttségének első útja 2007. szeptember 7-én, Selmecen az Óvárba vezetett, ahol csatlakozva a bányászok és kohászok csapatához, közös koszorúzási ünnepséget tartottak az 1848-as honvéd szobránál. A Himnusz eléneklése után az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület nevében Tolnay Lajos elnök és Gagyi Pálffy András ügyvezető koszorúzott. Az Országos Erdészeti Egyesület nevében Schmotzer András alelnök és S. Nagy László, a Szeniorok Tanácsának elnöke helyezte el az erdészek tisztelgő koszorúját.
A rövid megemlékezés a Kossuth-nóta éneklésével zárult.
Az egykori Alma Mater városában ekkor már javában zajlott a hagyományos Szalamander kétnapos rendezvénysorozata. A Szentháromság téren fölállított színpadon dübörgött a rockzene, a tér két oldalán árusok sátrai sorakoztak. Az éhséget sültkolbásszal, rostonsülttel, csevappal, lángossal, miegyébbel csillapíthatták, a szomjúságot mézes pálinkával, becherovkával, sörrel, forralt borral, murcival olthatták a nézelődők. A gyerekek vattacukrot, a kisasszonyok mézeskalácsot kaptak.
Közben pedig elő-előkerültek a számos kocsmahivatalból a burschok miskolci, soproni, dunaújvárosi utódai.
A szalamander mintegy két kilométerrel lejjebb, a Billa áruház mellől indult sötétedéskor, nyolc óra előtt. A menetet stílszerűen egy szalamandra-szobrot vivő úr nyitotta. Őt követte a bányászjelvény, majd a bányászlámpás szalamander. Korunk szellemének megfelelően a lámpások többsége már akkumulátorról világított…
A fúvószenekart követően, a menet középső szakasza leginkább egy karneváli fölvonulásra hasonlított, melyben helyet kapott a korabeli bányászkodás és a városi élet valamennyi mozzanatának bemutatása a születéstől a kivégzésen át a temetésig. A bányászokon kívül fölvonult az egykori Selmec minden társadalmi rétegének és szakmájának képviselője, a csavargó, a rendőr-postás-vasutas, a börtönőr és az elítélt, a szakács és a medvetáncoltató, a katona, a pap és a rabbi.
Az élőképeket napjaink szakmai csoportjainak felvonulása zárta. Először a szlovák bányászok menete jött, majd a Zólyomi egyetem hallgatói vonultak. Őket követte a több egységből álló népes magyar küldöttség, élén az OMBKE és a Miskolci Egyetem fekete ruhás bányászaival, majd a kohászok bordó parolija tűnt föl.
Mögöttük vonult a soproni egyetemisták barna waldenes, lelkes, ám maroknyi csoportja és zöld egyenruhában az erdészek időközben kibővült csapata. A menetet a selmeci erdész-szakközépiskola tanulói zárták.
A barátságtalan, szeles-esős idő ellenére az út mentén végig sorakozott a nézősereg, köztük számos magyar is, akik tapsolták és éljenezték az éneklő magyar csapatokat.
A városháza mellett az utcai teraszról köszöntötte a fölvonulókat a polgármester és kísérete. A küldöttségek a Bányász-, a Kohász- és az Erdész-himnusz eléneklésével tisztelegtek a város elöljáróinak.
Aznap este a város valamennyi italmérésében kitették a „megtelt” táblát.
Szombaton délelőtt 10 órakor az OEE küldöttsége a ragyogó napsütésben először az evangélikus temetőben nyugvó Szécsi Zsigmond magyar királyi erdőtanácsos, akadémiai tanár sírjához látogatott. Az emlékező beszédet Schmotzer András mondta, a koszorút S. Nagy László helyezte el, majd fölhangzott az Erdész-himnusz. Ezt követően a csapat átvonult a református temetőbe, ahol Fekete Lajos főiskolai tanár, akadémikus sírhelyénél tartottak megemlékezést. Beszédet mondott Schmotzer András, az egykori professzor munkásságát pedig Lengyel László méltatta. Az emlékezés koszorúját Sárvári János, az egyesület könyvtárának őre, a MEGOSz főtitkára helyezte el. Búcsúzásként a Mindnyájan voltunk egyszer az Akadémián… hangzott fel.
11 órára a küldöttségek vezetői a városházára voltak hivatalosak, ahol Pavol Bal¾anka polgármester adott fogadást a tiszteletükre.
A polgármester pohárköszöntőjében üdvözölte a vendégeket, majd büszkén mondta, hogy őt éppen az előző nap avatták tiszteletbeli bányásszá a helyi szakmabéliek ünnepségén. Megköszönte a szép számú vendégküldöttségek részvételét a Szalamander fölvonuláson, és reményét fejezte ki, hogy a lengyel-magyar barátsághoz hasonló jó kapcsolat alakul ki a város és a magyar szakmai közönség között. Rövid szolgálata alatt ő már tett is lépéseket ennek érdekében, hiszen már járt Miskolcon és Sopronban, az egyetemeken. Ezennel meghívta vendégeit a jövőre esedékes jubileumi ünnepségre, amellyel az erdészeti felsőoktatás kezdetének 200. évfordulóját köszöntik. Végül elmondta, hogy Selmec sokat fejlődött az elmúlt időszakban, elsősorban az idegenforgalom, amely a többszörösére nőtt a korábbi évekhez képest. 
Tolnay Lajos elnök válaszában gratulált Bal¾anka polgármesterré választásához, a város látványos fejlődéséhez és a tiszteletbeli bányásszá avatásához. Biztosította, hogy ápolni fogják a hagyományokat, az egykori professzorok sírját, és minden évben eljönnek a Szalamanderre.
Schmotzer András alelnök hangsúlyozta, hogy mindig szeretettel jönnek Selmecbányára, az ősi Alma Materhez. Az erdészeké a fiatalabb szak, mivel a bányászati oktatás korábban kezdődött. Az erdészeti felsőoktatás kezdetét 1808-tól számítják, így jövőre Magyarországon is megünnepelik a kétszázadik évfordulót. Örömét fejezte ki, hogy a város dinamikusan fejlődik. Elmondta, hogy az erdészek nem oly’ régen „fedezték fel” a Selmecen évente megrendezett Szalamandert, de ígéretet tett, hogy a következő években itt lesznek, és élvezhetik a polgármester és a szépülő Selmec városának vendégszeretetét. A polgármesternek és város lakóinak jó egészséget kívánt, valamint békés, baráti együttműködést a továbbiakra.
Ezt követően a küldöttségek megajándékozták a polgármestert: az OMBKE egy Szent Borbála szobrot, az OEE egy erdészcsillagot és egy faragványt nyújtott át.
Pavol Bal¾anka egy-egy Selmecről szóló könyvvel viszonozta a megemlékezést.
A selmeci látogatást az Akadémia épületegyüttesének meglátogatása zárta. Az ősi Alma Mater Bányászati Palotájának aulájában éppen ásványkiállítás és -vásár zajlott. Z.Z.