Jubileumi túra a Sefag Zrt felségterületénTíz évvel ezelőtt indult az Erdészeti Lapok kezdeményezése, hogy a hazai újságírókat megismertessék az erdészeti társaságok mindennapi életével, tevékenységükkel. Az első újságíró túra a Somogyi Erdészeti és Faipari Rt-hez vezetett. Akkor a helyi újság munkatársán kívül a szaksajtó képviselői vettek részt a kiránduláson.
A mostani túra a sorozat 15-ik alkalma volt, tehát volt olyan év, amikor két kirándulásra is sor került.
Ebben az évben 13 újságíró – köztük öt rádiós – fogadta el a meghívást, és vett részt a túrán.
A csoportot a Kaposvár határában elterülő Desedai parkerdő és arborétum bejáratánál dr. Bíró Boglárka a Sefag Kaposvári Erdészeti Igazgatóság erdőművelési ágazatvezetője és Detrich Miklós, a társaság lapjának főszerkesztője fogadta.
A desedai rekreációs terület és az arborétum a Kaposvár vonzáskörzetében a SEFAG által kialakított négy parkerdő egyike. 1973-ban létesült a 440 hektáros Gombás-Deseda parkerdő, amely Kaposvár legjelentősebb rekreációs területe. Az erdő koszorúzta völgyben, 1976-ban – a Deseda patak völgyének – gáttal való elzárásával árvíztározó épült. 1976-ban készült el a Deseda szabadidő központ terület-felhasználási tanulmány terve, amely a tározó környezetének üdülési célú hasznosításával foglalkozott. A tározó mintegy 170 km2 vízgyűjtő területről lefolyó vizeket fogja fel és tárózza. A gáttal lezárt völgyben alakult ki a 8 km hosszú 300 m széles, 245 hektár vízfelületű tó.
A Deseda tározó komplex hasznosításra alkalmas vízi létesítmény, jelentős szerepet játszik az árvízcsúcs csökkentésénél, a vízminőség javításában, de a legfontosabb, a környező parkerdővel együtt az üdülést, fürdést, kirándulást, pihenést, vízi sportokat szolgáló szerepe.
A Desedai parkerdő és tározó kedvező hatással van a város klimatikus viszonyára, úgyszólván Kaposvár „zöld tüdejének” tekinthető. Az erdőnek a vízfelülettel alkotott természetes szépsége önmagában is vonzó a szabadidő eltöltésére, a természetben való felüdülésre. A parkerdőben a társaság autóparkolót, sétautakat, turistautakat, gyermekjátszótereket, esőbeállókat, artézi kutat és tűzrakó helyeket épített. Az iskolások számára erdei tanösvény létesült.
Kaposváron, a Sefag Zrt központjában Barkóczi István, a társaság vezérigazgatója és munkatársai, dr. Takács László és Pintér Ottó fogadták az újságírókat. A vezérigazgató ismertette az ország második legnagyobb erdészeti cégének főbb adatait. Elmondta, hogy az egykor 5500 főt foglalkoztató nagyvállalat ma már csak mintegy 430 dolgozót alkalmaz. Ennek ellenére körülbelül 2500 családnak nyújt megélhetést. A csemetetermelésre, a fafeldolgozásra és a gépjavításra alapítottak kft-t, s résztulajdonosai egy vadfeldolgozó cégnek is. 130 ezer hektáros vadászterületük egyedülálló, ahonnan évente 8000 vad kilövésére kerül sor. A vadfeldolgozó évente mintegy 1400 tonna vadhúst dolgoz fel.
Ugyanakkor a vadlétszámot olyan szintre csökkentették, hogy a bükkösöket kerítés nélkül is fel tudják újítani, és arra törekednek, hogy a tölgyeseket is ily módon újíthassák föl.
Ami az erdőgazdálkodást illeti, évenként egy milliárd forintot fordítanak erdőfelújításra a nagyarányú erdőszerkezet-átalakítás keretében. Elsősorban a meglévő akácosok helyére telepítenek őshonos fafajokat, illetve a sarjállományokat mageredetűekre váltják.
Kifejlesztettek egy számítástechnikai modellt, amelynek segítségével 150 évre előre is becsülni lehet az erdőállomány adatait.
A gondokról szólva elmondta, hogy a természetvédelmi előírások miatt a bükköseik vágásérettségi korát megemelték, s ez egyrészt a hárs előre törésével járt, másrészt a faanyag értékcsökkenésével.
Ugyanakkor a társaság kezelésében lévő erdők értéke nő az őshonos fafajok arányának emelkedésével, és ez a fakészlet növekedését is eredményezi.
A trianoni tölgytelepítéseket nem lehet természetesen felújítani, hiszen a termőhelyi viszonyok nem teszik azt lehetővé.
A faanyag értékesítésével kapcsolatban megtudtuk, hogy a legjobban fizető felhasználó a hordóipar.
A jövőről szólva a vezérigazgató elmondta, hogy reményeik szerint a fafajcserével képződő többletértéket az ágazat és a társaság teljesítményének elbírálásánál fokozott mértékben fogják számításba venni.
A tájékoztató követően a csoport megtekintette a társaság dísztermében az IFWP Nemzetközi Természetfotós Szövetség XV. Nemzetközi Természetfotó pályázat díjnyertes fotóiból megrendezett kiállítást.
A délután folyamán Pintér Ottó, a Zselici Erdészeti Igazgatóság vezetője
kalauzolta az újságírókat. A 9000 hektárnyi erdőt magába foglaló erdészet, hasonló méretű vadászterületen is gazdálkodik. Az állományok többsége tölgy, bükk és ezüsthárs, valamint gyertyán, cser és akác.
A terület mintegy 70 százaléka a Zselici Tájvédelmi Körzet része. Ez természetesen korlátozásokat jelent, de az igazgató szerint jó a kapcsolat a természetvédelemmel. A korlátok miatt a tarvágás mértéke nem haladhatja meg a 3 hektárt, emiatt sakktáblaszerűvé válik az állomány. Hagyásfákat kell kiválasztani, és a vágáskor is magasabb. Ez azt jelenti, hogy az álgesztesedés miatt értékcsökkenés következik be, illetve a tölgy gyakran lábon szárad.
Először az 1973-ban, a város déli határán létesített turistabázisra, a Gyertyánosi parkerdőbe látogattunk el. A Négy testvér-forrás közelében kialakított pihenőhely festői látványt nyújt.
Az igazgató elmondta, hogy területén jelentősen csökkentette a vadlétszámot, illetve vaddisznós-kertet alakítottak ki. A 300 hektárnyi területen 300 disznó él. Az évi 10-12 hajtásra elsősorban spanyol és portugál vendégek érkeznek. A kertből származó éves bevétel 5-6 millió forint.
A küldöttség ellátogatott a Kaposvári Egyetem bőszénfai szarvasfarmjára is.
Az 1850-ben létrehozott egykori erdőgondnokság helyszínén, Zselickisfalud-Kardosfán, amint arról korábban beszámoltunk, október 17-én felavatták a Sefag Zrt Regionális Operatív Program keretében megvalósított ökoturisztikai és konferenciaközpontját. A kitűnő létesítményt Barkóczi István vezérigazgató és Klenovics Anikó, a hotel igazgatója mutatta be. A legkorszerűbb felszereléssel ellátott konferenciaterem mellett étterem, uszoda, szauna és kondicionáló terem áll a vendégek rendelkezésére, amely szolgáltatásokat az újságírók is kipróbálhatták.
A ForestPress kérdésére, miszerint milyen megfontolások késztették a társaságot egy ekkora, a cég életében nyugodtan paradigmaváltásnak is nevezhető – beruházásra, a vezérigazgató elmondta, hogy több tényező is felsorolható az okok között. Ezen vidéken, a Zselicben találhatók a legszebb erdők, ugyanakkor a csökkentett vadlétszám miatt a vadászház kihasználtsága is ezzel együtt, radikálisan csökkent. A régi vadászház ugyanakkor alapos felújításra szorult. Ezzel együtt a megyeszékhelyen jelenleg nincs olyan színvonalú szálloda, amely a magasabb igényeket is kielégítené, többek között a konferenciaturizmusnak sem feleltek meg az adottságok. A regionális operatív program keretében nyílt pályázati lehetőség, amellyel éltek. Ezzel együtt az ÁPV ZRT-hez is benyújtották a pályázatukat egy akkora tőkeemelésre, amely egy kisebb szálloda építésére biztosított volna forrást. Természetesen számításba vették a saját forrásaikat is. Olyan további indokok is a beruházás mellett szóltak, mint például a környező vidék közelben található turista attrakciói, a termálvizek, a híres borvidékek. A szálló megépítésével együtt feltárták a területet a gyalogos turizmus számára, turista utakat jelöltek ki, és a kerékpározni vágyók számára járműveket vásároltak. Ezen túlmenően a lovas turizmust is befogadják, már most is működik néhány lóállás.
A vezérigazgató úgy fogalmazott, hogy a szakmának az is feladata, hogy tegye közkinccsé azokat az adottságokat, amelyeknek birtokában van.
Másnap a Sefag Lábodi Vadászerdészetének területére látogatott a csoport, ahol Bogdán József erdészeti igazgató és munkatársai, többek között Horváth Mihály és Márton Attila fogadták az újságírókat. Az erdő mélyén rejtőző egykori erdészház ma erdei iskolaként működik, ahol bemutató tanítással várták a zsurnalisztákat. A sziágyi intézményben már óvodás kortól fogadják tavasztól késő őszig a gyermekeket. A ’95 óta működő erdei iskolában a lábodi pedagógusokkal karöltve tartják a foglalkozásokat. Egyszerre 28 gyermeket fogadnak, és a község 400 gyermekén kívül távolabbi településekről, Kaposvárról is fogadnak csoportokat. 2007-ben 38 csoportban 753 fő 1270 vendégéjszakát töltött a házban.
Bogdán József elmondta, hogy a korábban önálló társaságként működött vadászcéget néhány évvel ezelőtt csatolták a Sefaghoz. A 62-es úttól a Dráváig húzódó terület az ország legnagyobb összefüggő vadászterülete. A vadásztatáson kívül kiterjedt kapcsolatokat ápolnak a lakossággal és a civil szervezetekkel is. Befogadják a karitatív szervezeteket, az egyházakat és a nyugdíjasokat egyaránt, de helyet adnak fotóstábornak és drámapedagógiai továbbképzésnek is. A „küldetésük” anyagi oldalát tekintve mindez azt jelenti, hogy a hátrányos helyzetű térség lakosságának fizetőképességéhez igazodva, évente mintegy 2 milliónyi veszteséget termel a közjóléti-szociális ágazat.
A Lábodi Vadászerdészet híres nagysalléri vadászházában a hajnali vadászatot követő terítékkel és rögtönzött trófea-bemutatóval kedveskedtek a vendéglátók. A reggel esett dámvad terítéket két borjú, két tehén és egy bika képviselte. Kürtösök adták meg a végtisztességet a vadnak, és dicsérték a vadászok teljesítményét.
A „vadászkalandot” kulturális program követte, megtekintettük a segesdi helytörténeti gyűjteményt, amely a X. és XIII. századi leletekre épül. A 2400 lelkes település a ’rejtőzködő Magyarország’ jellegzetes példája, hisz’ kevesen ismerik ezt az egykori ispánsági központot, amelyet először 1193-ban említenek a történeti források. A bizonytalan középkori adatok után bizonyos, hogy 1242 után IV. Béla a tatárjárás után megújítja a segesdi vármegye szervezetét, és gyakran tartózkodik a településen.
A kétnapos program végén érintettük a több évtizedes múltra visszatekintő nagyatádi nemzetközi faszobrász alkotótelepet. A szabadtéri szoborkiállítás alapanyagául szolgáló méretes tölgyrönköket természetesen évről évre a társaság bocsátja a művészek rendelkezésére. Z. Z.