Fotó: Greguss László Géza és ForestPress
Az Országos Erdészeti Egyesület Erdők a közjóért és a Közönségkapcsolatok szakosztálya közös rendezvénye Budakalász térségében
2008. június 17-én a Budakalászi Faluházban és a környező erdőkben tartotta az OEE Erdők a közjóért és a Közönségkapcsolatok szakosztálya kihelyezett ülését.
Az alkalom első részében a résztvevők meghallgatták dr. Lánszki Imre ökológus előadását: „Ős-Buda helyének pontosítása a Pilisben” címmel, majd terepi bejárás következett Ős-Buda létesítményeinek feltételezett helyein.
Megengedhető-e az amatőr kutatatóknak a magyar történelem vizsgálata? – teszi föl a kérdést nemcsak a kutató, hanem Bakay Kornél professzor is, aki mintegy tíz esztendeje megírt, de csak a második ezredfordulón megjelent „Az Árpádok országa” című sokadik, de talán egyik legjelentősebb könyvében utal arra, hogyan kell viszonyulni a régészeti, történettudományi területhez csapódó, sokak által lekezelt, gyakorta kiközösített emberekhez.
Majd így folytatja: „A leghatározottabb igennel kell válaszolnunk. Ám ahhoz, hogy valóban az elérhető legnagyobb mértékben megalapozott legyen a feltevésünk, együtt kell dolgoznia a kiképzett régésznek, a források nyelvét valóban jól értő történésznek, a lelőhelyet kiválóan ismerő természetjárónak és a geológusnak. Ne csupán hazafiúi lelkesedés vagy csupán szereplési vágy hozzon létre kiadványokat és előadásokat.” „De a mindent tagadás sem jó vezető a históriában. Érdemesebb és hasznosabb az elődök által felismert és összegyűjtött adatokat nagyon is megbecsülni és felhasználni.”
Az ökológus így vall kutatásainak kezdetéről: „Egyik természetjáró utam során a Nagy-Kevély keleti oldalának előterében húzódó »nevesincs« hegyen – mely 276 méteren van a tenger szintje felett – a helyben kitermelt és alakított kövek mellett emberi kéz által formált, más geológiai szerkezetű, más földrajzi környezetből odakerült, a természetestől lényegesen eltérő alakzatokat találtam. Víznyerő hely a hegytetőn, tiszta vízzel az aszályos időszak után? Mi lehetett itt?
Nem lehetett egyszerű kőbánya, hisz összerakott, épített formák, faragott kövek tűntek elő, a feketefenyővel betelepített hegyoldalban és hegytetőn, a bozóttal benőtt lejtőkön külső és belső falak, utak, belső terek és földalatti járatok mutatkoztak.
Az első felismerések után rögzített alaprajz megfelelőjét néhány hét múlva a FÖMI 1992-ben 3200 méter magasságból készített légi felvételén viszontláthattam.
Az ökológus által észlelt forma így visszaigazolódott. S az infravörös képen föltűnik még több, keresésre, kutatásra érdemes alakzat is.
Időközben az is kiderült számára, hogy az iskolában részletek nélkül tanult „székesfehérvári” királysírok, és maga a vár-téma nem mindenki számára elfogadott és kielégítő, épp ezért igen sok hivatásos és amatőr kutató kereste és keresi Ős-Buda várát, Árpád és Attila sírját, s egyéb, a magyarság honfoglalás-kori, s az azt követő négyszáz éves időszak hiányosan ismert tárgyi emlékeit, történéseit.
Több ezzel foglalkozó könyv és magyarázat, elemzés került a kezébe, s a kép kezdett egyre árnyaltabbá válni a kutató számára.
Lánszki Imre légi felvételek, régi térképek és metszetek egybevetésével látványosan mutatta be a hallgatóságnak Ős-Buda illetve Alba Regale vélhető elhelyezkedését. Legfontosabb forrásának talán Anonymus Gesta Hungarorum című művét tartja.
114 régi térkép összehasonlító elemzésével jutott arra a megállapításra, hogy az egykori Székesfehérvár, Alba Regia nem a mai helyén, hanem a Pilisben helyezkedett el.
Ezek alapján állapítja meg, hogy: „Sors rendelte bizonyíték-kereséseim alapján azt állítom, hogy krónikásaink Ős-Budavárra vonatkozó szavai hitelesek, beazonosíthatóak, a fennmaradt metszeteket jó térszemlélettel, helyismerettel és térinformatikai modellezésekkel pontosan értelmezni lehet az általam megjelölt helyre, vár – kolostor, templom, - királyi fürdő - település – temetkezési hely – együttesre.
Alba Regale, Alba Ecclesia – kiemelkedő szerepű helye a Pilisben fellelt sok egyéb korabeli vár, erőd, kolostor rendszernek, hisz a magyar államiság első világi központja volt. A Pilis szakrális valóságában már nem sokan kételkednek. A „Pilis-hívő” kutatók mindegyike (a teljesség igénye nélkül: Thaly Kálmán, Noszlopi Németh Péter, Sashegyi Sándor, Győrffy György, Vértessy György, Bradák Károly, Pap Gábor, Géczy Gábor, Varga Tibor, Szörényi Levente, Deák Csaba, Molnár V. József, Mihálka István és mások) igen sok továbbgondolásra alkalmas részlettel járult hozzá a közös múlt feltérképezéséhez. 
De amíg nincs meg minden kétséget kizáróan a honfoglaló, honalapító vezérek lakhelye, földi nyugvóhelye, addig kötelességünk a kutatás – állítja az ökológus kutató.
Az előadást követően a kutató válaszolt az újságírók kérdéseire.
Ez idő alatt mindkét szakosztály titkárválasztást tartott, s a lemondott korábbi tikárok helyére a közjóléti szakosztály új titkárnak Horváthné Sándor Erzsébetet, illetve a Közönségkapcsolatok szakosztály Kovácsevics Pált választotta.
A terepi bejárás során először egy ókori szarkofágot tekintettünk meg, ahol a feltárt hamu elemzése több ezer éves eredetet igazolt.
A lombok mögött Atilla sírja?
A következő helyszín egy olyan objektum volt, amelynek feltárása során földalatti vízvezetékre bukkantak, illetve emberi kéz által létrehozott építmény nyomai fedezhetők föl.
Egy másik terepi alakzat víztározóként azonosítható.
Végül arra a helyre vezetett az utunk, ahol a feltételezések szerint Attila és esetleg Árpád sírja található. Z.Z.