Hetvenkilencedikként ért célba az Állami Erdészeti Szolgálat Budapesti Igazgatóságának férfi csapata a XV. Bécs Budapest Szupermaratonon. A 352 km-es, ötnapos váltófutáson 129 csapat indult. A versenyzők október 19-én, kedden, Bécsben, a Práterből startoltak, s a befutó október 23-án, délelőtt Budapesten a Tabánban volt.
Az immár másfél évtizedes múltra visszatekintő verseny az országos futószámok között a leghosszabb és legnehezebben teljesíthető. Az Állami Erdészeti Szolgálat idén először vett részt a megmérettetésen. Az ÁESZ Budapesti Igazgatóságának munkatársaiból álló csapat a mezőny középső harmadában végezett 34 óra 10 perc 2 másodperces eredménnyel. A leggyorsabbak 23 óra alatt, a leglassabbak mintegy 43 óra alatt tudták teljesíteni a 352 km-es távot. Az időjárás - eltekintve a néhol csöpögő esőtől - mindvégig kedvezett a futóknak, mentes volt a szélsőségektől. Az öt fős csapatot Bakos Péter, Bakos Gergely, Padányi Gulyás Gábor, Szentpéteri Sándor és Turai Zsolt alkotta.
- A felkészülést nagyjából egy éve kezdtük. - foglalta össze Szentpéteri Sándor. - Az első futóverseny, amelyen elindultunk a kollégákkal, a tavalyi Olimpiai Marathon Váltó volt. Valamennyien rendszeresen sportoltunk addig is, de eltérő szinten. A szupermaratonos csapatnak is oszlopos tagja, Bakos Péter már régóta komoly maratonista, de a kezdeti csapat többi tagja inkább csak hobbiból sportolt. A megmérettetés miatt neveztünk be, és számunkra is meglepően sikeresen vettük az akadályokat. Ezek után nem volt "megállás a lejtőn", valamennyi nagyobb budapesti maratoni, félmaratoni versenyen elindultunk. Ezzel párhuzamosan elkezdtünk komolyabban edzeni. A mostani csapat összeállítása némiképp eltér az akkoritól, a kisebb versenyeken más csapatban versenyző Padányi Gulyás Gáborral és Bakos Gergellyel - mindketten maratonisták - erősítettünk.
A 352 km-es távon naponta négyen váltották egymást. Egy futóra naponta 20-30 kilométernyi szakasz jutott. A versenyzőket orvosi felügyelet alatt tartották, ellátásukról, kényelmükről a szervezők a lehetőségekhez képest a legjobban gondoskodtak. A napi szakaszok végén masszőrök vették kezelésbe az elkínzott futókat. A verseny azonban nem csak komoly fizikai, hanem pszichikai megterhelést is jelentett. A napi átlagosan 60 km-es szakaszon a leglassabb és leggyorsabb csapat beérkezése között akár 10 óra is eltelhetett. Ezért az eltérő képességű indulók miatt, nagyon széthúzódott a mezőny.
- A legnehezebb dolog az erősen széttagolt mezőnyben futni úgy, hogy közel-távol nincs rajtad kívül más futó. Nem tudsz kihez viszonyítani. Sok helyen nem jelezték a megtett távot sem, így igazán csak az idő az ellenfél. - mondta Turai Zsolt.
A futók október 23-án, a városi ünnepségek zavartalan lebonyolítása miatt, eltérően az eddigiektől, a budai oldalon a Tabánban értek célba. A közönség hangulata fantasztikus volt. Az emberfeletti teljesítmény tisztelete jeléül mindenki mindenkinek szurkolt. A beérkezőket folyamatos taps fogadta. Az elcsigázott futók mellett barátok szaladtak, bicikliztek az utolsó métereken, hogy tartsák a lelket a sportolókban. Az ÁESZ-csapatot a célban népes, zászlókkal, transzparensekkel felszerelt szurkolótábor várta. Családtagok, munkatársak, barátok. Az öt napja tartó futás miatt érzett fáradtság ellenére, a célba érkezés után valamennyien egyöntetűen a jövőre is indulás mellett tették le a voksukat.
Szép volt fiúk!
Kattintson a kisképekre . A megjelenő ablakot a képre kattintva zárja be. Ha nem zárja be az ablakot és úgy kattint a következő kisképre, a tartalom az előző ablakba töltődik be, de nem jelenik meg az asztalon, csak a tálcán !!
|
Fotók: ÁESZ Bp.-i Ig., Horváth Adrienn és ForestPress