2011. március 11. - Manapság a síelés szerelmeseinek nem kell félniük a
hóhiánytól, ha sportszenvedélyüknek készülnek hódolni, hiszen a legtöbb
sípálya használ már hóágyúkat. Ami viszont öröm a sportolóknak és a fenntartóknak, nem teszi boldoggá a környezetért aggódókat.
A franciaországi Savoyai Egyetemen dolgozó német professzor, Carmen de Jong a műhó környezetkárosító hatásaira hívta fel a figyelmet, amiért cserébe kegyvesztett kutatóvá vált.
"A hóágyúknak erőteljes lobbija van Franciaországban" - jelentette ki de Jong, aki 2006 óta hidrológiai professzor Savoyában. A műhó bírálatát követően de Jongtól kutatási eszközöket vontak meg és projektek végzésben lehetetlenítették el. A kutató a "sícirkusz" áldozatának tekinti magát.
De Jong érvelése nem új keletű. A műhó előállításához nagy mennyiségű vízre van szükség, ebből viszont az Alpokban kevés van. A vizet ezért nagy távolságokról szállítják ide, és mesterséges medencékben tárolják. A kész műhó nedvesebb és sokkal tömörebb, mint a természetes hópelyhek, ezért lassabban olvad, fokozva az erózió veszélyét.
Míg korábban a sípályákat csak végszükség esetén, esetleg csak a pálya alját szórták be műhóval, manapság már az ágyúkat nagyon gyakran a pálya teljes felszínén bevetik - mondta el a kutató.
Az alpesi térség sípályáinak 47 százalékát ágyúzzák rendszeresen mesterséges hóval. A jogi helyzet viszont egyelőre áttekinthetetlen.
A műhó előállításához használt adalékanyagok hatásáról évek óta heves vita dúl. Az Egyesült Államokban már a nyolcvanas évek vége óta használják a snomax nevű proteint, amely meggyorsítja a víz kristályképzését, Németországban és Franciaországban viszont már betiltották a termék alkalmazását. A kritikusok szerint hosszú távon negatív hatással van az élővilágra.
