2010. augusztus 03. - Idén sok más faj mellett Baranya megye
feketególya-állománya is alaposan megsínylette a szélsőséges időjárás
hatásait. Már a téli havazások során hét fészek megsemmisült, míg a fészkelési időszak viharai, az alig egy hónap alatt lehullott 4-500 milliméter csapadék a költések többségét tette tönkre - írja a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) honlapja. Dél-Magyarországon csak minden ötödik költés sikeres. A baranyai erdőkben végzett fészektérképezések alkalmával találtak ugyan hat új fészket az MME munkatársai, de a fészkelőpárok száma még így is minden eddiginél alacsonyabbnak bizonyult. A tavalyi 19 párral szemben csak 16 pár költését regisztrálta az egyesület, míg négy fészket magányos gólyák foglaltak el. A költések közül kilenc volt eredménytelen. A hét sikeres költés során összesen 13 fióka repült ki. Ilyen gyenge szaporulatra az utóbbi másfél évtizedben nem volt példa.
Hasonló a kép a Duna-Dráva Nemzeti Park keleti részén, a Duna-Sió-torkolattól délre húzódó ártéri élőhelyein: Gemencen és Béda-Karapancsán is. Összességében úgy tűnik, hogy Dél-Magyarországon a fekete gólyáknak csak minden ötödik költése sikeres. Az észak-magyarországi állomány az eddigi információk szerint szerencsésebb volt, itt a költési siker átlag körüli, bár az átvonuló viharzónák egy-egy területen itt is gondot okoztak.
A fekete gólyák a zárt erdőkben költenek, a gyakran a sasokénál is nagyobb fészkeiket csak a vastagabb fák bírják el. Az alacsony fiókaszámért elsősorban a júniusi tartós esős, hűvös időjárás a felelős. A szülők ilyenkor kevesebb időt tudnak a táplálék összegyűjtésére fordítani, mert megpróbálják folyamatosan szárazon és melegen tartani a fiókákat. Ez a stratégia egy-két napon keresztül eredményes lehet - ennyi éhezést a fiókák még jó eséllyel átvészelnek -, de ezt követően már enniük kell. Ilyenkor az öreg madarak a kedvezőtlen időjárás körülményektől függetlenül kénytelenek hosszabb-rövidebb időre magukra hagyni a fiókákat. Az átázó, elgémberedő fiatalok sajnos gyorsan olyan állapotba kerülnek, amikor már nem képesek aktívan kérni a táplálékot, sőt, már lenyelni sem tudják azt.
Az egyszer költő fajok kiszolgáltatottabbak
Nagy általánosságban kijelenthető, hogy a vércse méretű és nagyobb testű madarak évente csak egyszer költenek. Ilyenek a gólyák, a gémek és a kócsagok, illetve a sasok és a sólyomfélék. Ezek a madarak hosszú egyedfejlődésük miatt költenek évente csak egyszer, márpedig ha a költési időszak alatt következik be a hideg, esős idő, akkor súlyos helyzet alakulhat ki. A június elején-közepén érkező rossz idő szinte kivédhetetlen számukra, mert ekkor már pótköltésre (újabb tojásrakásra) sincs idő - olvasható az MME honlapjának egy másik összeállításában.
