2010.11.03. - Újramegjelenése óta - alig tizenöt év alatt - több ezer
példányra növekedett hazánkban az aranysakálok száma. Jó párat észleltek
a Hanságban és a Fertő környékén is. Jelenlétével kapcsolatban
megoszlanak a vélemények. A természeti sokféleség szempontjából örvendetes, hogy az aranysakál - egykor őshonos fajként - ismét megjelent a Kisalföldön is, de a szakember szerint tömeges elszaporodása a vad- és a mezőgazdálkodóknak gondot okozhat.
- Mivel június elsejétől február utolsó napjáig vadászható, mindent meg kell tennünk azért, hogy a megyében megtelepedő populáció létszámát megfelelő egyensúlyban tartsuk - tudatta Pintér Csaba, a megyei mezőgazdasági szakigazgatási hivatal vadászati és halászati osztályvezetője. - Az aranysakál, amit nádi farkasként, toportyánként is emlegetnek, kisebb a farkasnál, de nagyobb testű a rókánál, erősebb az állkapcsa, csontozata is. Ragadozóként, nemcsak a kis rágcsálókat, madárfiókákat, mezei nyulat tudja megfogni, hanem alkatából adódóan, ráadásul falkában vadászva, a nagyobb gerinces állatokat is.
Pintér Csaba elmondta azt is: baranyai, somogyi, zalai vadászkollégáitól hallotta, az aranysakálok megjelenésével az érintett térségben erősen megcsappant és nyugtalanabb lett például az őzállomány. A hajnali, esti leseken gyakran hallanak sakálüvöltést - Ez még a kisalföldi vadászfüleknek ritkább élmény, de jelen van, ezt az elejtések visszaigazolják. Így például a győrszentiváni, a bogyoszlói vadásztársaság, a Lajta-Hanság Zrt. vadászterületéről és a Fertő nádasaiból is jeleztek már jelenlétet. Az észlelések gyakorisága mutatja, tempósan terjed délről, megfelelően szapora és gyorsan foglalja az élőhelyet a Kisalföld nádas, tocsogós területein is. Az öröm ellenére azért ne vessünk követ a vadgazdálkodókra, ha a haszonvadállomány érdekében kilövésekkel szabályozzák az állományt. GÜLCH CSABA
