2011. 08. 17. - A téli álom alatt percenként csak kétszer vesz levegőt az amerikai fekete medve, szíve pedig gyakran csak tíz másodpercenként dobban egyet - derült ki a medvék hosszú távú vizsgálatából.
Ennek ellenére azonban folyamatosan figyelnek a veszélyekre, és gyorsan
fel tudnak ébredni, ha gond van. Szélsőségesen váltakozik a medvék
szívritmusa a hibernáció, azaz a téli nyugalmi állapot idején. Az
állatok szívritmusa gyorsul, amikor levegőt vesznek, de a
lélegzetvételek között a szív hosszú ideig nem dobban egyet sem. Ez az
úgynevezett légzési szinusz aritmia. A szabad hozzáférésű BMC
Physiology folyóiratban megjelent új tanulmány szerzői egész éven át,
napi 24 órában ellenőrizték fekete medvék (Ursus
americanus) szívverését, és azt tapasztalták, hogy nemcsak a téli álom
idején figyelhető meg ez a jelenség az állatoknál, hanem már az azt
megelőző hónapokban is.
A nyári hónapokban a medvék akár napi 18 órán át is tevékenykedhetnek,
ilyenkor a szívritmusuk elérheti a percenkénti 200-at is. Az őszi
napokon már kevésbé aktívak, kezdenek áttérni az éjszakai életmódra. A
téli álom ideje alatt pedig a légzés percenként kettőre csökkenhet, és
az egyes szívverések közt eltelt idő több mint 14 másodperc lehet.
A vemhes nőstények még bocsaik megszületése előtt mély téli álomba
merülnek a tél kezdetén, de a szívritmusuk a vemhesség előrehaladtával
gyorsul, és az ellés folyamán éri el csúcsértékét. Miután a bocsok
megszülettek, az anya szívverésének üteme visszatér a hibernációs
szintre. Az ellés után az anya több hétig szinte alig mozdul, nehogy
véletlenül kárt tegyen a szopó kölykökben. A bocsok ugyanis sokszor
vannak ébren, miközben anyjuk téli álmot alszik. A kutatásban részt vevő
Timothy Laske elmondta, hogy a medvék látszólagos tehetetlenségük
ellenére figyelnek a környezetükre, és veszély esetén nagyon gyorsan fel
tudnak ébredni nyugalmi állapotukból. A kutatók az adatok gyűjtésekor a
lehető legóvatosabban közelítették meg a medvék pihenőhelyét, ennek
ellenére az állatok szívritmusa felgyorsult, még mielőtt a kutatók
elérték volna az alvóhely bejáratát, és a szívműködés napokig ilyen
emelkedett szinten maradt. Ez bizonyítja, hogy a medvék még a hibernáció
idején is figyelnek a veszélyre, és rögtön készek cselekedni akár a
maguk, akár a bocsaik védelmében. Pesthy Gábor
