2011. szeptember 4. - Szinte napi rendszerességgel belátogatnak a medvék a hegyvidéki, erdő közeli székelyföldi településekre. A falusiak rettegnek, a hatóságok tehetetlenek. Bardócz Csaba, Bacon község polgármestere is arról számolt be a Krónika megkeresésére, hogy mindennapos látogatók a faluban a medvék, elsősorban a kukoricát dézsmálják, a csűrökbe is betörnek, és ott eszik a frissen betakarított termést. A községhez tartozó Szárazajtán a nyár elején két esztenán is megtizedelték a medvék a juhokat, közel száz birka pusztult el. Bardócz Csaba elmondta, azokat a medvéket sem lőtték ki, mert nem tudták beazonosítani. A kárigénylést pedig ugyan benyújtották, de a kárvallott gazdák még pénzt sem láttak.
A háromszéki Bereckben eközben azt mondják, a napokban idegenből hoztak medvéket, a szemtanúk szerint a két nyakörves állatot terepjáróból engedték szabadon. Dimény Zoltán, a felső-háromszéki község polgármestere lapunknak elmondta, az esetet jelentette a környezetvédelmi hatóságnál, a területet bérlő vadásztársaságot is értesítette, ám a garázdálkodó medvéket eddig nem sikerült beazonosítani. Eddig kisebb állatokat, nyulakat, tyúkokat pusztítottak el, és a termésben tettek kárt, de a falusiak félnek, hiszen már a község központjában levő ház udvarán is láttak medvét. „Kínlódunk, a kilövési engedély beszerzése és a kárpótlás igénylése is nagyon bürokratikus” – fogalmazta meg az elöljáró, aki attól tart, precedenst teremtenek, és máskor is náluk engedik szabadon a máshol befogott példányokat. A polgármester szerint a két állat nem fél az embertől, vagy ki kell lőni, vagy be kell fogni őket, nem nézhetik tétlenül, hogy rettegésben tartják a falut.
Mint arról beszámoltunk, a Hargita megyei lakosoknak is hasonló gondokkal kell nap mint nap megküzdeniük. A napokban Gyergyóholló és Csíkdánfalva környékéről is jelentettek medvetámadást. Dánfalván egyébként eluralkodott a félelem, az emberek alig mernek kimenni földjeikre, a támadás helyszínét, a patakpartot pedig meg sem merik közelíteni. A faluban egyébként már falragaszok is jelzik, hogy jobb kerülni a környéket.
A helyiek pedig mindenhol abban bizakodnak, hogy a környezetvédelmi illetékesek enyhítenek a drákói szigoron, és növelik az évente kilőhető medvekvótát.
Tehetetlen a politikum
A szigor mögött az áll, hogy Románia 2007-es európai uniós csatlakozásakor fokozottan védett állattá minősítették a kárpáti barnamedvét, ami miatt számottevően csökkenteni kellett az évente kilőhető nagyvadak számát. Azonban ma már nemcsak az érintettek, hanem a politikusok is úgy ítélik meg, hogy tarthatatlan a jelenlegi helyzet, s bővíteni kell a keretet. Ezt vallja Kelemen Atilla Maros megyei RMDSZ-es parlamenti képviselő is. Szerinte nemcsak a kvótát kellene növelni, hanem csökkenteni kellene a medvék kilövéséért befizetendő illetéket is, ugyanis a túl magas tarifák miatt az utóbbi években a külföldi vadászok kezdtek elmaradni tájainkról. A legtöbb gondot viszont Kelemen szerint azok az állatvédők okozzák, akik különböző túlzásokba esve, fontosabbnak tartják a vadak, mint az emberek életét.
„Emlékezzünk vissza csak a lótörvényre vagy a kóbor ebek esetére; mindkettő több indulatot váltott ki, és több felszólalót vonzott a parlament mikrofonja elé, mint a költségvetés vitája. Ilyenkor hetekig, hónapokig mindenki hirtelen nagy állatvédővé válik. Svédországban és Finnországban nem rendeztek népszavazást, ott kormányrendelettel emelték meg a vadászati keretet, és a helyzet megoldódott. Ezzel szemben Ausztráliában a túlzott állatbiztonság miatt teljesen fölborult az ökoszisztéma” – mutatta be a két végletet Kelemen. Az alsóház mezőgazdasági, erdőgazdálkodási és élelmiszeripari bizottságának elnöke szerint az egyetlen megoldás az emberi beavatkozás lenne. Ez pedig nem a medvék exportálását jelentené – amire egyébként volt már egy sikertelen próbálkozás –, hanem szaporulatuknak a megfékezését. „A környezetvédelmi minisztériumnak növelnie kellene a kilövési kvótát. Még akkor is, ha az egész Európa a mi medvéinket akarja óvni, de bezzeg, amikor megjelenik két-három példány Olaszországban vagy Franciaországban, a farmerek rögtön tüntetésbe kezdenek” – tette hozzá az állatorvosi oklevéllel rendelkező Kelemen Atilla.
Borbély László környezetvédelmi miniszter szerint azonban abszolút semmit nem tehet a kilövési kvóta növelése érdekében. „Az uniós csatlakozási tárgyalások során Románia roszszul alkudta ki az állatvédelmi kritériumokat, így az EU a szigorúan védett állatok közé sorolta a barnamedvét. Sajnos ezen változtatni már nem lehet” – fejtette ki lapunknak a környezetvédelmi tárca vezetője.
Arról, hogy uniós szinten mit lehetne lépni, Sógor Csaba RMDSZ-es európai parlamenti képviselőt faggattuk. „Nem az Európai Parlamentnek, hanem a román törvényhozásnak kell döntenie az itteni medvék sorsáról” – szögezte le Sógor Csaba, az RMDSZ EP-képviselője. A Hargita megyei politikus azonban tudatában van annak, hogy Bukarestben főként az egyéni vagy csoportérdekek mentén hozzák meg a döntéseket. „Egy romániai barnamedve kilövési árából a vadász kétszer-háromszor eljut Afrikába úgy, hogy még a repülőjegyet is tudja fedezni. A nagyobbik baj viszont az, hogy a vadászatért bevasalt tetemes összegek nem jutnak el a Kárpátokon inneni részekre, Bukarestben fölözik le anélkül, hogy a vadak etetéséről gondoskodnának” – vélekedett Sógor, aki szerint nincs miért meglepődni azon, hogy amennyiben a medve nem jut megfelelő táplálékhoz, az emberre meg annak gazdaságára tör.
Valóban nehéz a kilövés
László Béla, a Kovászna Megyei Vadász- és Sporthorgász-egyesület elnöke eközben úgy látja, nem a medve, hanem az ember a hibás, mert elfoglalta az állat életterét. „Megállás nélkül irtják az erdőt. A juhokat, a teheneket behajtják az erdei tisztásokra, a medvék pedig egyre kisebb területen jutnak élelemhez. A domináns egyedek kiszorítják a gyengébb medvéket a területről, azok pedig nem tehetnek mást, mint bemennek a faluba vagy a települések környékére, élelem után kutatva” – magyarázta László Béla, aki szerint az is előfordul, hogy a medvéket beetetik, hogy turisztikai látványosságként mutogathassák.
A vadászmester tudomása szerint ugyanakkor idén Kovászna megyében egyetlen medve kilövésére kaptak engedélyt. A gelencei vérmedve rettegésben tartotta a környék lakóit, tudtuk meg az egyesület elnökétől, akinek azért nincsenek pontos adatai, mert több vadásztársaság alakult. „Ettől az évtől nincs kilövési kvóta, arra a medvére adnak kilövési engedélyt, amelyre legalább két kárt rá lehet bizonyítani. A különösen védett állat esetében ezzel nincs is gond, csak az a baj, hogy nehéz beazonosítani, hogy melyik példány garázdálkodott” – magyarázta a szakember. László Béla elmondta, a szárazajtai esztenáknál is az volt a legnagyobb baj, hogy az arra járó medvétől megrémült juhok kitörtek, agyontaposták egymást, és szétszéledtek. Azt azonban nem lehet kideríteni, melyik medve járt éppen akkor arra, szögezte le a vadászmester.
A zöldek is az embert okolják
Az embert okolja a kialakult helyzetért Csibi Magor, a Természetvédelmi Világalap (WWF) romániai szervezetének vezetője. „Napról napra nő a medvékre nehezedő nyomás. Az erdőkitermelések miatt egyre kisebb ugyanis az élőhelyük, ugyanakkor erdeink egyre fragmentáltabbak – főként az infrastrukturális fejlesztések miatt. A szakember szerint az sem mellékes, hogy az emberek is egyre nagyobb számban keresik fel az erdőket. A tényezők együttes hatása miatt pedig a medvék egyre ingerlékenyebbé válnak. Eleségük is kevesebb Csibi szerint, aki azt vallja, hogy a gazdasági válság végett több ember jár ki gombát, gyümölcsöt, különféle növényeket szedni a természetbe, ami miatt élelemhiány alakul ki. „Az, hogy a medvék elszaporodtak volna, és egyre szaporodnának, inkább vadászlegenda vagy éppen félretájékoztatás, mint valóság. Habár valószínűleg vannak zónák, ahol az elmúlt pár évben nőtt a számuk, viszont országos viszonylatban semmiképp nem beszélhetünk létszámnövekedésről. Ezzel szemben megnőtt az igény a vadászat iránt, amiért több érdek fűződik ahhoz, hogy több engedélyt adjanak ki” – hangsúlyozta a környezetvédelmi aktivista. Szerinte azt sem szabad elfelejteni, hogy egyáltalán nem könnyű a medvéket számon tartani, GPS-es mérések bizonyítják ugyanis, hogy akár napi 50 kilométert is képesek vándorolni. Mint mondja, Romániában nem is készült hivatalos összeírás a medvékről.
„Hogy a medvetámadásokat elkerüljük, nem szabad elfelejtenünk, hogy bár a rajzfilmekben, meséskönyvekben a medve egy rokonszenves állat, a valóságban ez nincs így, és a nagyvad nem is örvend kimondottan az emberek társaságának. Medvék közelében éppen ezért nem tanácsos fényképezkedni, nem szabad közel merészkedni hozzájuk, nem kell etetni őket, és semmi szín alatt nem szabad a bocsokat simogatni. A medve általában ugyanannyira tart tőlünk, mint mi tőle, így normális esetben egyetlen találkozásnak sem lehetne tragikus következménye” – ecsetelte Csibi Magor.
Kérdésünkre, hogy milyen medvékkel kapcsolatos programjai vannak a WWF-nek Romániában, a világszervezet helyi vezetője elmondta, elsősorban a nagyvadak életterének megóvásával foglalkoznak. Elsősorban az élőhely-fragmentációt próbálják megakadályozni, illetve biztosítani kívánják a migrációs folyosókat. „Reméljük továbbá, hogy a közeljövőben be tudunk segíteni egy nagyon jó projektbe is, Bereczky Leonárdó medveárvaházának továbbfejlesztésében és fenntartásában szeretnénk szerepet vállalni” – árulta el Csibi Magor.
Visszavadítják a medvéket
Az ember és medve békés együttélését célozza a Life Ursus program, amely a medvék telelőhelyének védelméről szól – tudtuk meg Bereczky Leonárdótól, a balánbányai medve-visszavadító központ vezetőjétől. Mint részletezte, e célból ötezer darab háromtípusú szórólapot nyomtattak, amelyben elsősorban a turistákat, fakitermelő cégeket, illetve a vadászokat tájékoztatják a medvékkel kapcsolatos tudnivalókról. „Ne zavarj a barlangomban, és én sem zavarlak téged” – olvasható az egyik szórólapon, és erre int a szakember is, elmondva, hogy az ember a felelős a vadak viselkedéséért és kicsinyeik elárvulásáért. Bereczky azt is elmondta, hogy a Vrancea megyei környezetvédelmi hatóság partnerségben a Természeti Értékek Megőrzésének Egyesületével, a Hargita és Kovászna megyei környezetvédelmi hatósággal és a Biológiai Sokféleség Megőrzésének Egyesületével kidolgozta a Legjobb kutatótevékenységek a barnamedve-állomány megőrzésére a Keleti-Kárpátokban elnevezésű programot, amelynek keretében többek közt felmérést végeztek a lakosság körében, azt kutatva, milyen ismeretekkel rendelkeznek a medvék kapcsán.
A közvélemény-kutatásból kiderült, hogy az embereknek meglehetősen hiányosak az ismereteik, vagy torz, többnyire hiedelmekre alapozott információkkal rendelkeznek a barnamedvét illetően. „Ha barlangjában megzavarják az anyamedvét, menekülésre kényszerül, ami többszörös kárral járhat; árván maradhatnak a kicsinyei, mivel az elpazarolt energiát az anyamedve nem tudja pótolni, így elpusztulhat, de az is előfordulhat, hogy háztájakon keres táplálékot, kártevő medvévé válva” – magyarázta a szakember. Hozzátette: egyebek mellett emiatt is készítették az ismeretterjesztő szórólapokat. Emellett ugyanakkor ismeretterjesztő előadásokat is tartanak az iskolákban, illetve olyan településeken, ahol gyakori a medve-ember találkozás. A jövőben újabb közvélemény-kutatás következik, amelyen felmérik, mennyire ért célba az ismertetés. Bereczky úgy vélekedik, ha az ember nem szűkíti be még inkább a medvék életterét, nem kell konfliktusokra számítani. Mint mondta, a medve korántsem jelent akkora veszélyt, mint ahogy él a köztudatban.
Az ifjú vadgazdálkodási mérnök egyébként a Hargita megyei Balánbányához közeli Nagyhagymás-hegységben az osztrák Fir Foten – Négy Tappancs Alapítvány finanszírozta program keretében már hét éve sajátos módszerekkel a valamilyen oknál fogva árván maradt medvebocsok „visszavadításával” foglalkozik. A szakember az emberi beavatkozás káros volta illusztrálásaként elmondta, míg 2004-ben a központba összesen három árva bocs került, addig idénre számuk elérte a tizenötöt.
