A látásával lehet baj a Jászberényből bekerült parlagi sasnak (ForestPress)

2011. szeptember 20. – Még nem tudni, gyógyítható-e a szemproblémája A látásával lehet még mindig problémája annak a fokozottan védett parlagi sasnak, amelyet – egyhónapos gyógyulás után – hétfőn akadtak szabadon engedni a természetvédelmi szakemberek. A szabadon engedéskor az állat repülése bizonytalan volt, s csakhamar leszállt a földre. A madarat így újra befogták, majd a Fővárosi Állat- és Növénykertbe szállították további vizsgálatra. Ez a vizsgálat állapította meg, hogy az állat valószínűleg csak homályosan, életlenül érzékeli környezetét.

A Jászberényi Állat- és Növénykert és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szakemberei hétfőn egy mentett, sérült parlagi sast engedtek volna szabadon eredeti megtalálási helyén, miután az állat egy hónapig pihent és gyógyult a jászsági város állatkertjében. A szabadon engedett madár azonban olyan bizonytalanul repült, hogy a szakemberek jónak látták ismét befogni, és további vizsgálatra a Fővárosi Állat- és Növénykertbe szállítani.
    A városligeti állatkert állatorvosai kedden alaposan megvizsgálták a madarat. A röntgenfelvétel alapján megállapították, hogy a madár csontos vázán semmi olyan elváltozás, törés vagy sérülés nem látható, amely a madarat a repülésben akadályozná. Ugyanakkor a látószerv alaposabb, szemtükörrel (oftalmoszkóp) végzett vizsgálata kimutatta, hogy az állat szemével van probléma. A szemgolyó szemlencse mögötti részét kitöltő, gél állagú üvegtest ugyanis mindkét szem esetében opálos, pedig normál esetben víztisztának kellene lennie. A szemlencse által fókuszált fény ugyanis az üvegtesten át vetül a fényérzékeny sejteket tartalmazó recehártyára. Így ha az üvegtest optikailag nem tiszta, az állat homályosan, életlenül lát. Ez a gyakorlatban valószínűleg azt jelenti, hogy az állat lát ugyan valamennyit, de éles, kifinomult látásra, ami a repüléshez szükséges lenne, egyáltalán nem képes. Éppen ezért elengedésekor nem lehetett elég magabiztos ahhoz, hogy messzire repüljön, hanem a biztonság kedvéért inkább leszállt a földre.
    Az üvegtest opálossága többféle okra is visszavezethető. Nem lehet kizárni például valamilyen fertőzést sem, főként, mivel a probléma mindkét szem esetében megfigyelhető. Az állat gyógyításába szemspecialistákat fognak bevonni, de azt még nem lehet megmondani, hogy a madarat valaha is el lehet-e majd engedni.
    Az eset mindenesetre jól bizonyítja azt, hogy a madármentő szakemberek által kidolgozott elengedési módszer, amelynél az elengedett madarakat egy darabig figyelik, hogy mennyire tudnak a gyakorlatban repülni, jól vizsgázik olyan állatok esetében, amelyeknek valamilyen rejtettebb problémájuk is van.
    A parlagi sas (Aquila heliaca) Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi eszmei értéke egymillió forint. A fajból jelenleg mintegy 70-80 pár él hazánk területén.
A Fővárosi Állat- és Növénykert évtizedek óta folytat kiterjedt madármentő tevékenységet, amely a szárnyasok mellett emlősökre (sünök, mókusok, pelék, denevérek stb.) és hüllőkre (pl. mocsári teknősök) is kiterjed. A sérült, vagy elárvult állatokat meggyógyítják, kondíciójukat felerősítik, s ha az állatok állapota lehetővé teszi, ismét szabadon engedik őket. Az elmúlt évtizedben a Magyarországon mentett madarak kétharmadáról a Fővárosi Állat- és Növénykert szakemberei gondoskodtak. Egyedül a tavalyi évben 82 madárfaj 623 egyede, 13 emlősfaj 296 egyede, valamint 4 hüllőfaj 44 egyede került be mentett állatként a kert természetvédelmi mentőhelyére. A madármentő tevékenység támogatására az Állatkert külön alapítványt (Magyar Madármentők Alapítvány) hozott létre.