Kevesebb a külföldi vendég, s kisebb trófeákra mennek (Zalai Hírlap)

2011. október. 02. - Zala értékes vadászterület Akár nemzeti kinccsé is nyilváníthatják azt a kapitális trófeát, amely a héten megtartott másodfokú bírálaton 261 pontot kapott. Az agancs viselőjét, egy 15 évesre becsült bikát még szeptember elején ejtették a Zala megyei Szécsisziget határában.
A lassan véget ér a bőgés időszaka, ám a vadászok egyelőre nem elégedettek a szezon eredményeivel. Mint mondják, a szokatlanul meleg szeptember miatt nem „indultak be” igazán az állatok, azaz jóval nehezebb körülmények között zajlik a vadásztatás, mint az
A gímszarvas vadászatának szezonja szeptember elsejével kezdődött, s január 31-ig tart. A trófeavadászat szempontjából a szeptembert, azaz a bőgés időszakát tartják a legintenzívebb hónapnak, ezt követően többnyire többnyire csak a tehenek, illetve a beteg, sérült állatok kerülnek puskavégre. Zalában az éves terv hatezer gímszarvas kilövésére szól, ebből 1.500 lehet a bika. A Zala Megyei Kormányhivatal Földművelésügyi Igazgatóságának vadászati és halászati osztályvezetője, Lázár Attila úgy véli, az október 14-re tervezett szentpéterföldei megyei trófeakiállítás időpontjáig mintegy 5-600 bika bírálatát végzik el. Az eddigi legnagyobb és legtöbb pontszámot érő trófea a szeptember 7-én Szécsisziget határában puskavégre került bikáé volt.
- Területünkön szerencsére nem számít ritkaságnak a kapitális trófeájú gímszarvas - foglalja össze röviden dr. Nagy Ferenc, a lovászi Olajbányász Vadásztársaság elnöke. - 1972-ben egy német vadász, Paul Riegel itt ejtette el azt a bikát, amely akkor világrekordnak számított. Azóta is voltak igen szép trófeáink, a mostani azonban minden eddigit felülmúl.
Az elsőfokú bírálat szerint a Zala megyébe immár hatodik éve rendszeresen visszajáró osztrák Paul Rachbauer által ejtett bika trófeája 15,32 kilogrammot mutatott, s 261,41 C.I.C. pontot kapott. Ezt az eredményt erősítette meg a héten Budapesten, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatalban elvégzett felülbírálati eljárás. Az eredményt alapvetően a trófea tömege, a szárhossz, a szemág, a középághossz, illetve az egyéb úgynevezett szépségpontok száma határozta meg. Arról, hogy a minden szempontból kapitális trófeát nemzeti kinccsé nyilvánítják-e, később határoznak.
Magyarországon a gímszarvasok tekintetében a Délnyugat-Dunántúl számít a leggazdagabb területnek, ám Zala megye még ebből is kiemelkedik. A 2010-es állapot alapján a hazai trófea örökranglista első tíz helyezettjének fele megyénkben került puskavégre. A legtöbb C.I.C. pontot érő a nagykanizsai Hubertus Vadásztársaság területén, a dél-zalai Kerecseny térségében, 2000-ben. A legnagyobb tömegű trófeát viselő bikát pedig Hahót mellett, 1985-ben lőtték ki.
A 2010-es esztendőben a zalakarosi Szabadics József lőtte ki a legnagyobb, azaz 14,52 kilogrammos trófeájú gímszarvast. Annak értéke mintegy kilencmillió forint volt. Az idei eddigi listavezető árát tízmillió forintra becsülik a szakértők. A bikát egyetlen lövéssel terítette le a tapasztalt osztrák vadász, vagyis a megsebzett állat tűzben rogyott össze.
A gazdasági válság természetesen a vadászatot sem kerülhette el. Több társaság vezetőivel beszélve megtudtuk, évről évre nehezedő körülmények között kell gazdálkodniuk. Konkrét számadatokat ugyan nem árultak el, de annyit elmondtak: míg 2008-ig általában sikerült nyereséget produkálni, azóta jó, ha nullszaldós mérleget mutathatnak fel. A nehézségeket főleg a tehetősebb külföldi vadászok elmaradása jelenti. Évről évre erősödik a konkurencia, s ezen nemcsak az olyan olcsóbb európai országokat - például Bulgária - kell érteni, hanem az afrikai szafari-vadászatot is. Utóbbi ma már kihozható akkora összegből, mint amibe egy közepes méretű trófeát viselő bika kilövése kerül. A külföldi vendégek elmaradását némileg pótolja a hazai vendégvadászok számának növekedése, igen ám, de a bevételek szempontjából mindez nem egyenlíti ki a mérleget. A hazai társaságokat többnyire érzékenyen érinti, hogy a magyar vadászok sokkal megfontoltabban terveznek, azaz a kisebb tömegű, s értelemszerűen ezáltal jóval olcsóbb trófeákra mennek. A hazai trófea örökranglista e tekintetben is árulkodó lehet, hiszen a Top 20-ban csupán egyetlen magyar vadász neve olvasható, az övé is az utolsó helyen.
A vadászati üzletág számára egyre komolyabb problémát okoz a vadkárok kifizetése is, a gabona- és takarmánynövények árának növekedése következtében kártérítési kötelezettségeik is emelkedtek. Egy-egy kapitális méretű trófeát viselő állat kilövése azonban a mérleget könnyen egyensúlyba állíthatja. Gyuricza Ferenc