2011. október 10. - Felismerte az urbanizáció előnyeit Manapság is változnak a vadon élő állatok szokásai, akár egy emberöltőnyi megfigyelés idő is bizonyítja ezt. Az elmúlt húsz évben például a tarka vagy dolmányos varjú külterületi facsoportokban fészkelő óvatos madárból városi szárnyas lett, olyannyira, hogy ma már kizárólag a településeken fészkel.
Mielőtt ennek a gyors változásnak a leírásában elmerülnénk, vegyünk sorra néhány varjászati tudnivalót. Hazánkban kétféle varjúval találkozhatunk, a fekete vagy vetési varjúval, és a dolmányos vagy tarka varjúval. Eleink kálvinista varjúnak nevezték a feketét, mivel a felületes népi megfigyelés szerint az nem fogyaszt húst, csakúgy, mint pénteken a pápista - vagy hivatalos elnevezéssel - katolikus hívő. A dolmányost pedig kálomista varjúnak hívták, ami a kálvinista népi megfelelője, mivel húsféléket is fogyasztott. Mindez csak részben igaz, alkalomadtán a vetési varjak is elfogyasztják a húst, de a dolmányosok sem ragaszkodnak a vegetarianizmushoz. A dolmányos jelzőt meg azzal érdemelték ki, hogy a fekete tollak úgy néznek ki rajtuk, mintha egy szürke madár dolmányt, mellényt öltött volna.
A két varjúnemzetség közül a vetési varjú vándormadár, Ukrajnából, Lengyelországból érkezik hozzánk a tél előtt - nyilván az itteni enyhébb telek reményében -, majd utazik haza tavasszal. Igaz, egyes magyar vidékeken (például Abony környékén) találhatók egész évben ott tartózkodó vetési varjúkolóniák is. A dolmányos varjú viszont kifejezetten hazai madár, itt marad nyárra is.
A dolmányos az erősebb, agresszívabb madár, azonos táplálkozás esetén nagyobbra, súlyosabbra nő. Életkora elérheti a 10 évet is.
Kemény harcok árán is megvédik területüket
A kutatók megfigyelései szerint míg 15-20 éve ezek a szárnyasok kifejezetten szabad területeken, facsoportokon, erdősávokban fészkeltek, és a legóvatosabb madarak közé tartoztak, manapság szinte kizárólag lakott területeken, városokban és kisebb településeken élnek és szaporodnak. Méghozzá nem is kis mértékben. Állományuk az elmúlt öt év alatt például Debrecenben kétszeresére növekedett! (Okkal feltételezhetjük, hogy más településeken is hasonló folyamat játszódott le).
E ténynek a legavatottabb ismerője Juhász Lajos, a Debreceni Egyetem természetvédelmi állattani és vadgazdálkodási tanszékének vezetője, aki a nyolcvanas években a város madarairól írta doktori disszertációját, tehát pontosan tisztában van a korábbi helyzettel: tudja, hogy akkor egyetlen pár dolmányos varjú sem költött Debrecen területén, legfeljebb a nótában is megénekelt Nagyerdő szélén fészkelt egy-két pár. Hat éve figyelt fel az egyre nagyobb számú állományra, és azt követően ötéves megfigyelési programot indított egyetemi hallgatók közreműködésével. Utóbbiakra nagy számban volt szükség a kutatásban, amit a dolmányos varjú fészkelési szokásai is indokoltak.
Ezek a madarak minden évben új fészket készítenek maguknak, tehát minden évben meg kellett keresniük az új varjúotthont. Területüket, tudományosan szólva revírjüket viszont szerencsére megtartják, és a szaporodási fázisukban kemény harcok árán is megőrzik. (Volt olyan varjúpár, amelyik öt év alatti öt fészket rakott egy 200 méteres átmérőjű körben. Vagyis a fészkeket másik fán, de a területükön kellett felkutatni.) Szerencsére igen korán kezdik a költést, amikor még a fák lombja nem akadályozza felfedezésüket.
A fészeklakókat színes madárgyűrűk kombinációjával jelölték meg, és ezek ismeretében azonosították őket egy-két év múlva. A vizsgálatokból kiderült, hogy kizárólag fákon fészkelnek, ráadásul fent, a magasban. Átlagosan 16 méteres (több mint öt emelet!) magasságban, de találtak fészket 24 méter magasan is. Ez mutatja, hogy ezen a téren óvatosságukat a városi lét ellenére sem vesztették el.
Átlagon felüli az intelligenciájuk
Más oldalról viszont remekül hozzászoktak a városi léthez. Találtak fészket a városon átvezető, igen forgalmas út fáin, és kórházak udvarán is.
Évente egy fészekaljat költenek ki, és a már repülni képes madarak hónapokig a szüleikkel mozognak táplálék után. Sőt területüket is a szülői "körzet" közelségében alakítják ki. De ez a jelenség megfigyelhető hazánk más, kisebb és nagyobb településein is. Kérdésünkre, vajon mi okozta ezt a viszonylag rövid időn belüli városiasodást, Juhász Lajos elmondta, hogy ezeknek a madaraknak az intelligenciája átlagon felüli.
- Hamar felismerték az urbanizáció számukra kedvező hatásait, azt, hogy a városokban, településeken táplálékbőség alakult ki, hogy nem fenyegeti őket a vadászat - magyarázta. - A vetési varjúval ellentétben dolmányos rokona nem védett, csak a költési időszakban nem szabad vadászni rá, miként a többi madárra sem az Európai Unió direktívája szerint. A városban legföljebb a fészket nemrég elhagyott, rosszul repülő, tapasztalatlan állatok vannak veszélyeztetve. Őket hamarabb elkaphatja kutya vagy macska, elütheti az autó, ugyanakkor nem fenyegeti őket az éhezés, és így nagy számú fészekalja képes felnőni. Ők viszont - különösen költési időszakban - elég veszélyesek a szintén urbanizált feketerigó-, zöldike-, tengelice-, balkáni gerlefiókák vagy tojások számára. A dolmányos varjak térhódításával párhuzamosan ezek állományában némi csökkenés figyelhető meg a városban.
A madárfészkeket keresgélők sok érdekességet is megtapasztaltak. Például rábukkantak egy, a gyógyfürdő melletti Békás-tó környékét el nem hagyó példányra, amelyik annyira hozzászokott az emberekhez, hogy szinte kézből etethető. Rokonság ide, rokonság oda, csak alkalmilag táplálkozva vegyülnek az itt telelő vetési varjakkal, de sohasem éjszakáznak egy területen, pláne nem párosodnak egymással.
Az öt év alatt egyetlen egy megjelölt dolmányos varjat sem mutattak a kutatóknak a környékbeli vadásztársaságok, ami azt jelenti, hogy a dolmányos vagy tarka varjak ki sem teszik a lábukat a városból!
S vajon mit hozhat a jövő ilyen robbanásszerű varjúurbanizáció mellett?
- Addig zavartalan lehet a terjeszkedés, amíg e madarak területei le nem fedik teljesen a várost - fejtette ki véleményét Juhász Lajos. - Azután több esetet is el lehet képzelni. Erősebb lesz a harc a területért, aminek a gyengébb példányok lesznek a vesztesei. Végül az sem lehetetlen, hogy migráció indul, és a dolmányos varjak elkezdik benépesíteni a városokat környező területeket is. Gőz József
