Terjeszkedik az aranysakál (MTI)

2011. november 14. - Egyre több vadászterületen tűnik fel Tolna megyében az aranysakál, amely közel két évtizede jelent meg Magyarországon. A vadászok szerint a ragadozó helyenként erőteljesen csökkenti az őzállományt, a természetvédők azonban a pusztítást csupán hiedelemnek tartják.
Mindenesetre terjedésére nincs egyértelmű magyarázat.
- A nádi farkasnak vagy népi nevén toportyánnak is nevezett állat a Sió és a Kapos mentén kialakult ökológiai folyosón terjeszkedik - mondta Király István, a Tolna Megyei Vadászkamara titkára. - Az Ormánságban két évtizede feltűnt faj egyedei a gemenci erdő Tolna és Bács-Kiskun megyei részén már tíz évvel ezelőtt felbukkantak, jelenleg nagy számban fordulnak elő a Sió-Sárvíz mentén is.

Az állat szaporodási időszaka vadászati szempontból kíméleti idő, de nem védett faj, így szabad vadászni. A vadásztársaságok vadgazdálkodási jelentésekben közlik a kamarával a lelőtt állatok számát: eddig évente Tolnában 20-30 aranysakál elejtését jelentették be. - A viszonylag alacsony számban az is szerepet játszik, hogy a rejtett életmódot folytató, a rókánál óvatosabb természetű ragadozót nem könnyű puskavégre kapni - tette hozzá a szakember.

Tolna megyei vadászmesterek arról számoltak be, hogy Felsőnyék, Fürged, Bogyiszló mellett a faj megjelent a faddi, Paks környéki és a tamási erdőkben, de Szántód és Velencei-tó környékén is láttak már nádi farkast. A Sióhoz közeli területen működő felsőnyék-fürgedi vadásztársaság vadászmestere, Kóczán Csaba elmondta, hogy területükön, ahol hét-nyolc éve tűnt fel a faj első példánya, most két család és több kóborló hím él. Megfigyelései szerint csapatban vadásznak.

- Amikor télen lesen ültem, a saját szememmel láttam, ahogy az őz felkapja a fejét az aranysakál vonítására. Azt az állatot már meghajtotta a ragadozó - tette hozzá a vadász. - Azt mondják, rágcsálókkal táplálkozik. Igaz, ürülékanalízist nem végeztem, de annyi bizonyos, hogy egy vadászaton megsebzett őzet, vaddisznót, ha a vadászok nem találják meg, másnapra elfogyasztják.

Kóczán Csaba úgy számol, hogy egy családnak egy héten egy őzet meg kell ennie, hogy fennmaradjanak, következésképpen évente úgy száz állat lesz a térség "csúcsragadozójának" áldozata. Erre utal, hogy vadászterületükön jócskán megcsappant az őzállomány, bár a veszteségeket nem lehet az aranysakálra rábizonyítani. - Felsőnyék és Fürged térségében korábban évente 70-90 őzet számoltak, most jó, ha van tíz - panaszolta a vadászmester.

Elejtése türelmet és ügyességet igényel

A vadászok tapasztalata szerint az aranysakál elejtése sokkal nagyobb türelmet és ügyességet kíván, mint a róka lelövése. A nádi farkas a reflektor fényében nem áll meg, a nyílt terepen nem poroszkál, hanem mindig kocogva halad, és sokkal óvatosabb a rókánál. Ha egyszer észrevette a csalétket elhelyező vadőrt, többet nem megy oda a húshoz.

A bogyiszlói vadásztársaság területén évente három-négy egyedet lőnek ki. Ezer Csaba vadászmester szerint a Gemenc közelségének is köszönhető, hogy más területekhez képest több aranysakál jelent meg Bogyiszló környékén, ahol főleg az őzállományt ritkítja, és a vadmalacokat ejti el. Egy 2010-es vadállománybecslés szerint az őzszaporulat jelentős része eltűnt, amit részben a ragadozó faj jelenlétének tulajdonítanak.

- A Gemenc Zrt. vadászterületei közül a béda-karapancsai és a hajós-homoki területen a legszámottevőbb az aranysakálok száma, de egyre többször találkozni velük a gemenci erdőtömbben is - közölte Árva Károly, a zrt. vadászati osztályvezetője. - Az állat bőven talál vizes élőhelyeket a Gemencben, és egy húszezer hektáros, összefüggő erdőben nehezebb a nyomára akadni, mint egy mezőgazdasági területen.

Az idei nyár kedvezett az aranysakálnak, mivel nem volt árvíz, így a kotorékban világra hozott kölykök sem pusztultak el. A gemenci vadászterületeken, amelyek közül egyedül Béda-Karapancsán tapasztalják az őzgidák pusztítását, évente átlagosan tíz állatot ejtenek el. A vadászok folyamatosan lövik ki az aranysakálokat három hónap - a március 1. és június 1. közötti kíméleti időszak - kivételével.

A tévhitek erősek

A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóságának zoológiai referense, Gáborik Ákos véleménye szerint annak, hogy az aranysakál az őzállományra veszélyt jelent, körülbelül annyi a valóságtartalma, mint az egerészölyv vadkárokozásának.
- Az aranysakál kisemlősökkel táplálkozik, ezzel kiterjedt kutatások foglalkoznak - állította. - Ezt vadászati oktatásokat tartó kollégáim többször elmondták, de sajnos a tévhitek erősek...

- Nehéz bizonyítani, hogy az aranysakál a felelős az őzállományban tapasztalt kiesésért, hiszen az őz a legkönnyebben orvvadászható faj, kisméretű, és kis területen mozog - magyarázta Lanszki József, a Kaposvári Egyetem természetvédelmi tanszékének a faj táplálkozását, életmódját kutató tudományos főmunkatársa.

Vizsgálataik azt mutatták, hogy bár az aranysakál ejt el valamennyi gidát, táplálékának az őz csupán néhány százalékát teszi ki. A faj fő táplálékát több mint hetven százalékban kisemlősök, rágcsálók képezik, ami azért is figyelemre méltó, mert komoly beavatkozást jelent a mezőgazdasági kártevőnek számító mezeipocok-állományba.

Az aranysakál elsősorban a vörös rókával versenyez a táplálékért. A kutató szerint érdekes, hogy a két faj táplálékhiányos időszakban is megmarad egymás mellett: ahol kisemlősökön kívül más táplálék is van, az aranysakál dögfogyasztóvá válik, a róka pedig növényi táplálékokat kezd nagy arányban fogyasztani.

Jeleztek vissza azonban olyan eseteket is, hogy a toportyán kiszorította a vörös rókát, ami természetvédelmi szempontból hasznos. A vörös róka ugyanis sokkal több fácánt, mezei nyulat fogyaszt, és védett madárfajokat is gyakrabban zsákmányol.

Pontos számolást nem lehet végezni

Jelenleg évente 800-900 aranysakál kerül terítékre országszerte, ami azt jelenti, hogy 2000-3000 egyed élhet Magyarországon. Számuk folyamatosan nő, bár rejtőzködő életmódjuk miatt pontos számolást nem lehet végezni a populáción. A kutatók akusztikus módszerrel a családi csoportsűrűséget becsülik meg. Ennek alapján az Ormánságban 2-4 négyzetkilométerenként él egy családi csoport, ami 2-4 állat állatot jelent. Baranya mellett Bács-Kiskun megyében fordulnak elő sűrűbben.
- Elterjedésének pontos oka nem ismert - húzta alá Lanszki József. - Az bizonyos, hogy a Magyarországon őshonos faj visszatérte összefügg a balkáni, közelebbről a bulgáriai állomány robbanásszerű növekedésével, és azzal, hogy az 1990-es évek elején Magyarországon nőtt a parlagon hagyott mezőgazdasági terület.

Az állat most is elsősorban a kevésbé intenzíven művelt területeket kedveli, ahol viszonylag alacsony a vegyszerhasználat, a több száz hektáros, nagyüzemi mezőgazdasági táblákat pedig kerüli.

A kutató véleménye szerint számítani kell arra, hogy az aranysakál néhány éven belül benépesíti a számára alkalmas hazai élőhelyeket. Az összefüggő erdőségekben ugyan nem telepszik meg, de vándorlási útvonalként használja azokat, és migrációs előfordulásával várhatóan az intenzíven művelt területeken is lehet számolni.