2012. február 29. - A Fidesz-korszak legkomolyabb ember-madár
konfliktusa tört ki Pécsett: az önkormányzat láncfűrésszel támad a
várost ellepő varjak fészkeire. A varjak soknak látszanak, de igazából a kihalás szélén állnak Baranyában. Ez persze nem vigasztalja azokat, akiknek az ablaka alatt hatvan varjúpár fészkel.
Durva morális dilemmával küzdött Pécs vezetése: helyeselhető-e egy kellemetlen, de kihalás szélén álló madárkisebbség fészkeinek megsemmisítése, ha azok zavarják a környékbeli lakókat? A dilemmázásnak szerda reggel vége lett, a Biokom nevű cég fűrészekkel felszerelt szakemberei ekkor kezdték el a Berek sétány fáira rakott varjúfészkek eltávolítását. Az akcióhoz, ami a nagy szél miatt valószínűleg elhúzódik, az önkormányzat megkapta az illetékes dél-dunántúli zöldhatóság engedélyét.
Ilyenkor jó varjúfészket pusztítani
A vetési varjú védett állat, a természetvédelmi törvény pedig nem teszi lehetővé, hogy eltávolítsák és megsemmisítsék a fészkét, kontráz Bank László, a Magyar Madártani Egyesület (MME) Baranya megyei csoportjának alelnöke. A szerdai akció szerinte akkor is törvénysértő, ha ahhoz a Dél-Dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség adott engedélyt.
A varjúdráma idáig vezető lépéseit Csizi Péter alpolgármester és Bank László hasonlóan idézik fel: miután a megyében a több évtizedes, szó szerinti irtóhadjárat miatt a fészkelő varjúpárok száma tizenkilencezerről ötszáz alá csökkent, a megmaradt kétszázaléknyi intelligens madár oda költözött, ahol nem lőhették és mérgezhették őket, vagyis a városokba. Ezért van az, hogy hiába maradt ötvenedannyi madár, mint régen, a városlakók úgy érzik, sosem volt ennyi varjú.
A legnagyobb részük Pécsre költözött, ahol tavaly kivágták egy nagyjából egyhektáros, erdős terület fáinak jó részét. „Ez volt az egész megye legnagyobb fészkelőhelye” – magyarázza Bank. Csizivel együtt úgy emlékeznek, hogy bár a városban évek óta fészkeltek varjak, a kiserdő eltűnése után hirtelen rengeteg pár költözött be a belső részekre, így arra a lakótelepre is, ahol szerda reggel megkezdődött a fészeklefűrészelő akció. Ilyenkor még nincsenek se tojások, se fiókák, ezért ez az alkalmas idő az akcióra, mondja az alpolgármester.
Azt még a madárvédő is elismeri, hogy a varjak a fészekrakás és párzás időszakában hangosan kárognak, ami zavarhatja a közelükben élőket, különösen, hogy a lakótelepi házak között nagyra nőtt fák koronái közel vannak az emeleti ablakokhoz. „Ezenkívül az említett területen vannak vendéglátóegységek, amelyek teraszhelysége a kolóniának otthont adó fa alatt helyezkedik el. A varjak ürüléke több esetben is a felszolgált ételbe-italba pottyant” – idéz fel egy gasztronómiai kellemetlenséget az alpolgármester. Csizi azzal is az akciót védi, hogy egyes lakók önbíráskodással, a madarak elpusztításával fenyegetőztek, ha az önkormányzat nem tesz valamit.
Intelligens, de nem cuki
„Megértem az ott lakókat” – fogalmaz Bank, mégis, azon túl, hogy törvénysértőnek, még „értelmetlen, ostoba” lépésnek is tartja a fészkek elpusztítását. A szintén baranyai Szentlőrincen három éve ugyanis ugyanezt csinálták, aminek az lett az eredménye, hogy a madarak maradtak ugyan, de szétszóródtak a településen, és olyan helyekre költöztek, ahol még több problémát okoznak, például az óvodakertbe.
Az sem segít, hogy a modern városlakó nem tolerálja a természet semmiféle megnyilvánulását. Bank álmélkodva idézi föl, hogy a MME olyan telefont is kapott, hogy azonnal távolítsák el a kertből a hangoskodó feketerigókat. A modern állat sorsa jelentős részben azon múlik, elég cuki-e. A vetési varjú pedig intelligens, atletikus, ragaszkodó, de semmiképpen sem egy tollas vombat.
Mi történhet a madarakkal a fészkeik leszedése után? A szakember szerint Pécsett is majd más helyre költöznek a városon belül, hiszen az eredeti, városon kívüli fészkelőhelyeikről már rég el lettek üldözve, aztán, ha tovább piszkálják őket, teljesen kihalhatnak Baranyából.
Nincs megoldás
A fészkeik leszedése ráadásul még egy szomorú következménnyel jár: az általánosan népszerű, ráadásul rovar- és rágcsálóevő vörös- és kékvércse nem rak saját fészket, hanem a varjúéba tojik, már ha talál. Ha nem, kihal, így a pécsi madárbarátok jobb híján műfészkeket tesznek ki.
De akkor mi lehet a megoldás? Nincs megoldás, mondja sötéten Bank László. A mezőgazdaság intenzívvé válásával Baranyában annyira kevés rovar maradt a földeken, hogy csak az urbánus élettér maradt, de azon az emberek nem szeretnének osztozni. Amikor a madárvédő azt mondja, hogy „meg van pecsételve az állomány sorsa”, úgy érezzük, hogy ahol a varjakat temetik, ott varjak vagyunk.
De az alpolgármestert sem lehet varjúellenességgel vádolni, Csizi hivatalból kincstárilag optimista, de a problémát ugyanott látja, mint a szenvedélyes madárvédő: „Bízunk benne, hogy olyan helyre fognak az egyedek költözni, ahol nem jelentenek közegészségügyi problémát, illetve a lakosság is megértőbb lesz és nem ellenségként néznek a varjakra, hanem a természet részének tekintik őket. Sajnos ez manapság a városi embereknél már nem megy evidenciaszámba.”
Lehet, hogy a baranyai gyerekeknek pár év múlva Bécsig kell utazniuk, ha károgást akarnak hallani. Szily László
