2012. április 15. – Van olyan vadásztársaság, amely „vérdíjat” tűzött ki az orvvadászokra Brutális gyilkosság híre rázta meg az országot március közepén: orvvadász lőtt rá két férfira Baranya megyében, egyiküknek a torkát is elvágta. Ez az eset is rávilágított a törvényi szigorítás szükségességére, a vadorzást eddig ugyanis alig pár tízezer forinttal bírságolták - ha bírságolták egyáltalán.
Az orvvadászok hírből sem ismerik a kegyelmet: fák közé lógatott hurkaikban akár napokig vergődhetnek a beszorult állatok, mire kimúlnak. Ha pedig bekerített területen szorítják sarokba a megrémült őzeket, szarvasokat, késsel vagdossák őket addig, míg kiterülnek. A vadorzók között is léteznek profik, ők többnyire illegálisan tartott fegyverükkel lövik ki az állatokat, majd adják el a húst vendéglősöknek, módosabb helybelieknek. Jellemzőjük, hogy egyszerre sokan mozognak, az egyik elmegy megfigyelni, a másik meglövi, a harmadik hazaviszi, a negyedik feldolgozza, s mindig akad egy ötödik, aki megveszi, megeszi a zsákmányt. Hatalmas üzlet. Akit netán rajtakapnak, legtöbbször arra hivatkozik, hogy találta a dögöt.
Hivatásosvadász-berkekben azt mondják: a vad egyfajta valuta, mely sokféle szolgáltatásra beváltható. A bűnözők által okozott vadkár pénzben kifejezve évi több százmillió forint - eszmei értékben felbecsülhetetlen. Mivel az esetek nyolcvanöt-kilencven százalékára sosem derül fény, az Országos Magyar Vadászati Védegylet (OMVV) is csak becslésekre tud hagyatkozni. Szerinte a nagyvadak közel ötödét vadorzók ejtik el. Viszont a jövő nyáron hatályba lépő Btk.-módosításnak köszönhetően az eddigi pár tízezer forintos bírság helyett akár hároméves börtönbüntetésre számíthat az, akit elkapnak. Persze minden törvény annyit ér, amennyit betartanak belőle.
Lángol a bozót Dabas mellett a pusztaságban. Egy eldobott csikk is könnyen okozott bajt a nagy szárazság idején, de legtöbbször szándékosan gyújtják fel a mezőt. Van, aki szórakozásból teszi ezt, s akad olyan, aki a kaszálást próbálja megúszni, még ha a módszer törvénytelen is. A több hektáron szétterjedő tüzet nehéz megfékezni, a kár pedig hatalmas. Apró állatok tömegei pusztulnak el a lángoktól, ám a vadászok rendszeresen találnak összeégett vadmalacokat, nyulakat is.
Barta Norbert vadőr azt meséli, négyszáz hektárt perzseltek fel csak a múlt héten, ez egy környékbeli átlagos vadásztársaság területének ötöde. A két törvénytelen módszer: az égetés és az orvvadászat valósággal tizedeli a vadállományt.
A Hódmezővásárhelyről tavaly Dabasra került fiatalembert arra kértük, kísérhessük végig egy napját, járjuk be azokat a területeket, amelyeket egyébként is rendszeresen ellenőriz. Háromezer-kétszáz hektár tartozik hozzá, autóval, motorral vagy éppen gyalog mindennap útra kel hajnalban, hogy délutánig a fontosabb pontokat érintve visszaérjen a vadászházhoz. „Távcső a nyakamba, puska a vállamra, aztán megyek" - mondja. Általában akkor indul, amikor világosodni kezd, és sötétedésig nincs megállás.
Szezonban esténként vadászokat kísér, a kisváros szélén álló vadászlak körül pedig gazdálkodik. A társaság többek között fácánokat nevel: amennyi szárnyast a rókák és a vadászok elejtenek, a szakemberek nagyjából ugyanannyit szabadon is bocsátanak innen. A vadászatnak ez a lényege: a gazdálkodás, az egészséges egyensúly fenntartása. ; Az 5-ös út közelében, ipari épületek szomszédságában kezdjük a bejárást, az ember közelsége ellenére itt vezet az egyik váltó, azaz olyan csapás, amelyen az állatok rendszeresen közlekednek. A Lada Niva csomagtartójából a vadőr fél tucat fémből vagy kötélből készült hurkot vesz elő megmutatni: ezeket mind itt szedte össze az elmúlt napokban. Az orvvadászok a rendkívül egyszerű szerkezetek egyik végét fatörzshöz vagy valamilyen biztos ponthoz rögzítik, a másik végére pedig kis fület hajtanak, amelyen a drótot átvezetve kész is a hurok. Ezt lógatják be a váltóba, olyan magasságban és méretben, hogy az áhított vad éppen beleszoruljon. Nem látva maga előtt a csapdát az állat fejjel belemegy a hurokba, az megszorul, és akárhogy mozog, szerencsétlennek szinte semmi esélye arra, hogy kiszabaduljon. Vérnyomot követve találtak már olyan tetemet is, amelyen megállapítható volt, hogy a drót valósággal átmetszette a beszorult őz gégéjét, elképesztő kínokat okozva neki. De máshol bőven van példa arra is, hogy a vadorzó nem jött ki a csapdájához többet, az oszlásnak indult dögre hetekkel később vadászok vagy túrázók találtak rá. A kisebb hurkokat a földre teszik, azokba főleg fácánok szorulnak. Madárcsapdából a vadőr legalább ötvenet összeszedett néhány hónap alatt. Amikor az egyik dabasi orvvadász börtönbe került, fia tovább vitte a családi vállalkozást. Az orvvadászat „mestersége" gyakran apáról fiúra száll. Úgy ismerik a terepet, mint a vadőrök, nehéz megfogni őket vagy bármit rájuk bizonyítani.
Barta Norbert és hároméves magyar vizslája, Viktor elválaszthatatlan páros. A kutya is hurokba szaladt egyszer, szerencsére időben rátaláltak, így nem lett nagyobb baja. Viktort kemény fából faragták, már a vonat is elcsapta, de csak agyrázkódást szenvedett. Hamar kipihente a balesetet, azóta ismét együtt járják a határt. Ilyenkor a vadak még rudliban vannak, vagyis nagy csapatokban mozognak, a tavasz vége felé válnak szét, akkor kezdődik a vadászszezon is. Addig csak dúvadakat, főleg rókát, vaddisznót lőnek. Előbbi a madárállományt gyéríti, utóbbi a földeket túrja fel, kiszedi a kukoricát, gabonát, tönkretéve a gazdálkodókat. Pontosabban inkább a vadásztársaságot, hiszen a vadkárt hivatalosan annak kell megtérítenie. A vendégvadász sem lőhet ki bármit, van, amit nem lehet pénzzel megfizetni.
A vadőr szinte az összes őzbakot ismeri a környéken, tudja, melyik állat fiatal, melyik beteges, csak az teríthető le, amelyiket engedi. Az orvvadászok azonban nem kegyelmeznek, a vemhes nőstényeket éppúgy elpusztítják, mint a legjobb bikákat. Rendszeresen leölik a kicsinyeit kísérő kocákat is, mit sem törődve azzal, hogy hat-nyolc kismalac pusztul emiatt éhen.
Néha még az arra tévedő embernek sem jár kegyelem. A magyarlukafai kegyetlen gyilkosság híre az egész országot sokkolta, ám hasonló esetek máshol is bármikor megtörténhetnek. Itt, Dabason néhány éve egy éjszaka a lesen ülő vadász két autóra lett figyelmes. Turisták a legritkább esetben tévednek ide ilyenkor, ha meg a társaságtól érkezik valaki, arról tudott volna. Lemászott, hogy kérdőre vonja őket, de még mielőtt a járművekhez ért volna, kispuskával hasba lőtték. Néhány centin múlt, hogy nem a gerincébe fúródott a lövedék, túlélte.
A terepjáróval bejárjuk a Szilvásdombi Vadásztársaság majd teljes területét Dabas körül, így futunk bele a bozóttűzbe is. A földutakon haladva rendszeresen tűnnek fel őzek, szaladnak el mellettünk barna nyulak, gyakran halljuk fácánok rikoltozását. Vagyis, bár a pusztítás folyamatos, a természet eddig még felülkerekedett.
A vadásztársaság százezer forintot ajánlott annak - akár a rendőrségnek is -, aki orvvadászt buktat le.
Baja mellett hatezer hektáros terület hivatásos vadászával beszélgetünk, itt januárban a helyi körzeti megbízottal közösen fogtak vadorzót. A bűnözőt sokan ismerték a környező falvakban, büszkén mesélte mindenkinek, mekkora állatokat terített le, a húsból pedig milyen jól él. Három autót, családi házat vett a környéken. Mindig azt mondogatta: ha a busmanok Afrikában szabadon vadászhatnak, miért ne tehetné meg ő ugyanezt itt a határban? Korábban illegális fegyvertartásért börtönben ült, de amint szabadult, ott folytatta a „munkát", ahol abbahagyta. A neve elhallgatását kérő vadász elmondása szerint jó az együttműködésük a helyi rendőrökkel, akik pontosan tudják, mi zajlik a szemük előtt, azonban ha nem érik tetten az elkövetőt, szinte tehetetlenek. Olyan ez, akár a kábítószer-kereskedelem vagy a prostitúció: ameddig van kereslet, lesz kínálat is, s olyan hálózat, amelyik mindezt működteti.
A borsodi Edelényben azt mesélik: az egyik szomszédos faluban mindenki tudja az egyik nagyszájú férfiról, hogy orvvadászatból él, a vadőr egyszer dühében ki is lőtte kocsijának szélvédőjét. Amiért persze őt büntették meg. A rapsicnak húsboltja is van, az elejtett vad néha a legálisan beszerzett áruk között landol. De ne gondoljuk azt, mondják a borsodi vadászok, hogy a hétezer forintos szarvasbélszínt vagy őzgerincet az edelényi büfékben értékesítik! Sokkal inkább az elegáns nagyvárosi éttermek konyhájában lenne érdemes keresni azokat. Szerintük néha saját társaik, az engedéllyel vadászok között is akad olyan, aki nem adja le a terítéket, inkább értékesíti.
Székely István, az Országos Magyar Vadászkamara (OMVK) és a Országos Magyar Vadászati Védegylet jogi képviselője Medve utcai irodájában mesél az új fegyver- és az orvvadászok elleni törvény hátteréről. (Előbbi szervezet az egyéni vadászokat, utóbbi a vadásztársaságokat képviseli.) Irodája szépen berendezett, a falat képek és egy dámszarvas lapátszerű trófeája díszíti, de az idillt megzavarja a ház előtti járdát törő légkalapács hangja. Mégiscsak a belvárosban vagyunk. Székely István kollégáival 2005 januárja óta javasolja a jogszabályok megváltoztatását: a törvénytisztelő vadászok bürokratikus terheinek csökkentését és a vadorzók büntetésének szigorítását. A megkeresésekre Lamperth Mónika belügyminisztertől és utódaitól nem kaptak érdemi választ.
A kormányváltást követően Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, az OMVV elnöke azt ígérte, segít megnyitni az illetékes tárca ajtaját, hogy a vadászok kifejthessék érveiket, s lehetőségük nyíljon jogos igényeik érvényesítésére. A szükséges egyeztetések és felülvizsgálatok után pedig a törvénymódosítási javaslat az Országgyűlés elé kerülhessen. Székely István hangsúlyozza: hibás az a többször visszaköszönő állítás, hogy liberalizálni akarnák a fegyvertartást, megkönnyíteni az engedélyekhez hozzájutást. Egyszerűen ésszerűvé, betarthatóvá kívánták tenni a törvényt. Az eddigi előírás szerint például a terepre tartó vagy onnan hazatérő vadász még tankoláskor sem engedhette ki fegyverét szoros felügyelete alól, ez pedig a benzinkút kasszájánál állva nem a legszerencsésebb helyzet. A törvénymódosítás értelmében májustól elég, ha kitárazva, tokban, mások által nem láthatóan a csomagtartóba zárva hagyja a puskát, míg bemegy fizetni, vagy iszik egy kávét. A vadászoknak eddig a második, harmadik fegyver megvásárlásakor is igazolniuk kellett feddhetetlen múltjukat, holott a rendőrség már az első beszerzésétől kezdve figyelemmel kíséri, nem követnek-e el olyasmit, ami miatt jogosulatlanná válnának tartására. A kamara nem akart olyan változást, amelynek következményeként szándékosan elkövetett erőszakos bűncselekményekért felelősségre vont tettesek egyszerűbben juthatnának vadászfegyverhez. De szerintük szabálysértések, pénzbüntetéssel sújtott gondatlan cselekmények miatt értelmetlen akár évekig fenntartani a tilalmat. Ez az enyhítés is bekerült a törvény szövegébe. Okvetetlenkedésünkre a jogász azt mondja, rendkívül ritka, hogy valaki vadász mivoltából következően engedéllyel tartott puskájával kövessen el bármilyen bűncselekményt. Ellenben annál gyakoribb, hogy a munkájával semmilyen összefüggésben nem lévő ügy miatt bevonják az engedélyét olyan személyeknek,: vadőröknek, mezőőröknek, akik anélkül állásukat is elveszítik. Az engedélyeket eddig ötévente meg kellett újítani, ám ezt a szabályt most eltörölték, hiszen ha az illető valamilyen szándékos bűncselekményt vagy szabálysértést követ el, a hatóság úgyis automatikusan bevonja azt. A törvénymódosítás révén a vadászok elérték, hogy május elejétől - a jogszabály hatálybalépésétől - a szükséges felszerelés birtokában-és az előírt vizsga letétele után házilag is újratölthetik lőszereiket. Ezzel rengeteg pénzt, akár töltényenként több száz forintot spórolhatnak meg, ami főleg a sportlövők esetében komoly különbség.
Az orvvadászatról szóló törvény tervezésekor némileg győzködni kellett a jogalkotókat annak szükségességéről. Bár lopás, garázdaság, állatkínzás, illegális fegyvertartás címén eddig is elítélhetők voltak rapsickodással foglalkozó bűnözők, de egyik kategória sem írta le pontosan magát a tevékenységet. Ebből adódóan általában a büntetések is enyhébbek voltak az elvárhatónál. Az orvvadászat megítélése legtöbbször jegyzői hatáskörben maradt,- s tíz-húsz ezer forintos szankciót vont maga után. A Btk.-módosítás alapján viszont hároméves letöltendő börtönbüntetés is lehet a következmény - magyarázza a jogász. A rablást súlyosabb bűncselekménynek mondja ki a törvény, mivel a lopás erőszakkal párosul, ezt az elvet érvényesítették végül a jogszabály megalkotásánál is, tudatosítva azt, hogy nem egyszerűen az állami vagyon megkárosítását jelenti egy szarvas, őz vagy vaddisznó brutális leölése. Arról nem beszélve, hogy a vadorzók gyakran emberéletet is veszélyeztetnek, hiszen lőnek bármire, ami mozog, az általuk értékesített húst pedig senki sem ellenőrzi, nem esik át állatorvosi vizsgálaton, szemben a törvényesen a hentespultra, vendéglők konyhájába kerülő áruval. A március 15-én a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével kitüntetett Székely István szerint kell két-három év, mire a törvényi szigor hatása érezhetővé válik. Reméli, sikerül egységes ítélkezési gyakorlatot kialakítani, s kevésbé szélsőséges döntések születnek, mint az állatkínzási ügyekben. Ha így történik, ezután tényleg nagy baklövés lesz vadorzónak állni. György Zsombor
