2012. november 28. - Aki a vadállatok nyelvét lefordítja „A vadon világát csak az értheti meg, aki azonosulni tud vele, és nem csak akkor megy be az erdőbe, amikor fát vág, gombászik vagy kirándul, egyszóval csak kihasználja” – vallja az erdő rejtett oldalait bemutató, egy év alatt több mint 14 ezer olvasót vonzó Transylvanian Tracker blog szerzője, a kézdivásárhelyi Gál László. Vele beszélgetve próbáljuk az alábbiakban megérteni a medvetámadások okait – a vadállatok viselkedésének indítékain keresztül.
– Erdőjáró blogjában kiállt a medvék védelmében, ezt többen túlzásnak érzik a medvetámadások elszaporodása miatt.
– A sajtó feladata a tájékoztatás, és a medvetámadásokról vagy vadkárokról be kell számolnia, de néhány szempont rendszerint kimarad. Oknyomozáskor mindkét felet szokás kérdezni egy esemény kapcsán, de ezúttal az a gond, hogy a „vétkest” nem lehet szóra bírni.
– Ezért ön most védelmükre kel. Milyen érveket tud felsorolni?
– Élőhelyüket folyamatosan zavarja az ember. Reggeltől estig szól a láncfűrész, kiabálnak az erdei gyümölcsök begyűjtői, haszonállatok dúlják fel nappali menedéküket. Ez azt jelenti, hogy a medve, nyugalom és élettér hiányában, ingerlékenyebbé válik. Ráadásul az erdőirtással járó élettércsökkenés miatt nem marad elegendő élelme, és kénytelen máshonnan beszerezni, mindezek következményeként megnő a medvepopuláció száma a települések környékén. Ezekhez az okokhoz társulnak a hivatásos és orvvadászat okozta testi és lelki traumák.
Ez mihez vezethet?
– Például a szabadon garázdálkodó juhászkutya-falkától bocsát védő anyamedve megtámadja a kíváncsiskodó juhászt. Van példa arra is, hogy a haszonállatainak makkot gyűjtő gazda hurokkal fogatja meg a jussáért érkező medvét, majd odamegy, és vasvillával halálra kínozza. Néha a felbőszített állat kiszabadul, és a gombászó ember éppen egy sebágyban szenvedő medve mellett halad el, miközben társának kiált valamit. Elképzelhető, hogy a rossz tapasztalatokat korábban átélő állat ezt támadásnak véli, és védekezik. Persze, a felsorolt tragédiák után nem a kiváltó okokat keresik, hanem csak az eredményt elemzik. Ennek következtében nő a kilövési engedélyek, csökken a medvék száma, és a természet egyensúlya veszélybe kerül.
– Nem fél a medvékkel barátkozni?
–Természetesen félek, hiszen van is amitől, de ez nem a pusztítással járó félelem, amely a tudatlansághoz társul. Az én érzésem tisztelettel vegyes tartózkodás a veszélytől. Még sok részletről lehetne beszélni, de a lényeg, hogy tudnunk kellene a helyünket a természetben, különben maga fogja kiigazítani tévedéseinket. Jancsó Katalin
