2015. március 26. – Hogyan lehet fenntartani vagy helyreállítani az érzékeny fajok megfelelő élőhelyi feltételeit, és ugyanakkor azt is megakadályozni, hogy a nagy kockázatú erdőtüzek maradandó károkat okozzanak az erdei erőforrásokban és az élőhelyekben?
A fehérlábú egerek és a mókusok a domináns kisemlősök a vizsgált területen, és többnyire nem zavarták őket a biomassza-csökkentő beavatkozások.
Az erdőgazdálkodók az Egyesült Államok nyugati részén gyakran szembesülnek nehéz választással, mivel az avartűz veszélyének csökkentése a múlt században ugyanakkor drámaian megváltoztatta az erdőben a vad élőhelyét.
Az USA Erdészeti Szolgálata Csendes-óceáni Dél-nyugati Kutató Állomása és partnerei azon fáradoznak, hogy megtalálják az egyensúlyt az erdő helyreállítása és az élőhelyek megőrzése között az erdőgazdálkodás egy új korszakának kezdetéhez.
Ahhoz, hogy a problémát az összefüggésekbe helyezzük, érdemes felidézni, hogy az erdők miként változtak meg a múlt században. Az elmúlt néhány évtizedben az emberek rohantak oltani tüzet, mivel úgy gondolták, hogy körültekintően megpróbálják menteni az erdei erőforrásokat és az emberi közösségeket, amelyek egyre inkább behatoltak az erdőkbe. A tűz ilyetén elfojtása és egyéb hasonló tevékenységek, mint például a szelektív fakitermelési gyakorlat, megváltoztatta sok erdő dinamikáját, ami a domináns fafajok és sűrű növényzet eltolódását okozta, ami a biomasszát adta az avartűzhöz.
Néhány érzékeny állatfaj, mint például a Kaliforniai foltos bagoly, amelynek az élőhelyét a sűrű erdő öreg, nagy fái adják. Azonban sok ilyen öregerdő is egyre inkább kiszolgáltatott az intenzív futótűznek, különösen pedig, a háttérben a változó éghajlattal, amely azt eredményezte, hogy meghosszabbította az erdőtűz szezonját.
A vadon élő fajok erdei élőhelyének fenntartására irányuló akkori erőfeszítések, amelyeket a sűrű erdő korlátozott, kevés lehetőséget biztosítottak a gazdálkodónak ugyanezen erdőkben az életfeltételek visszaállításához, és hogy azok jobban ellenálljanak a bolygatásoknak, beleértve a futótüzet is. Ez a nyilvánvaló talány bemutatja azt az óriási kihívást, és meghaladja az erdőgazdálkodók által alkalmazott megoldásokat.
Milyen módon lehet fenntartani vagy helyreállítani az érzékeny fajok megfelelő élőhelyi feltételeit, és ugyanakkor azt is megakadályozni, hogy a nagy, magas kockázatú erdőtüzek maradandó károkat okozzanak az erdei erőforrásokban és az élőhelyekben?
2003 és 2008 között a Plumas National Forest területén, Kaliforniában, a szakemberek telepítettek egy összehangolt, vidéki biomassza hálózatot, egy szerteágazó beavatkozás során, beleértve a biomassza vékonyítását és az irányított tüzet, amelynek célja, hogy csökkentsék az erdei biomasszát és a súlyos erdőtüzek kockázatát. Követve ezeket a beavatkozásokat, a kutatók figyelték a kezelések hatékonyságát, és az ottani élővilág válaszait. A tudósok nemrégiben közzétették a "Kaliforniai foltos bagoly, énekesmadarak és kisemlősök válaszai a táj biomassza-kezeléseire" című tanulmányukat, ami megjelent a BioScience című lapban is.
A hálózat néhány régiójában még nem végezték el a kezelést, ám a kutatók megállapították, hogy a beavatkozások csökkentik a súlyos futótűz kockázatát, de ez általában nem hoz létre kedvező élőhelyet a különféle vadon élő állatok számára, egy tipikus, történelmi erdőállapotot a Sierra Nevadában.
"Ez a projekt bebizonyította, hogy tudjuk befolyásolni a tűz viselkedését és hatását, de a beavatkozásokhoz nagyobb régióra van szükség, hogy csökkentsük az esélyét a katasztrofális eseményeknek, mint az emlékezetes King és Rim tüzek idejében" - mondta Scott Stephens, a tanulmány vezető szerzője, a University of California (Berkeley) kutatója.
Úgy tűnik, hogy leginkább a kisemlősök és az énekesmadarak életét befolyásolja az erdőben a biomassza-csökkentési beavatkozás. Kalifornia területén észlelték a baglyok létszámcsökkenését is a beavatkozásokat követően, bár más tényezők is szerepet játszottak ebben.
"Kutatásunk rávilágít arra a kihívásra, hogy több erdőgazdálkodó célja egybecseng, és hangsúlyozza a beavatkozás hatásának gondos monitorozását, és az erdő helyreállítási stratégiák folyamatos fejlesztését" - mondta John Keane, az Erdészeti Szolgálat élővilág kutatási ökológusa.
A kutatók továbbra is tanulmányozzák ezeknek a beavatkozásoknak a hatásait országszerte, nagy tájakon, de úgy vélik, hogy a vezetés tevékenységének támogatására az elegyes erdők nyújthatnak a gazdálkodók által régóta keresett, kiegyensúlyozott megoldást. Az erdők, amelyek betöltenek egy sor szerepet, a nyitott zónáktól, az idős, nagy fákból álló ligetekig, mint történetileg kialakult tájak versenyeznek a gyakori, alacsony intenzitású tüzekkel. Amikor ezek az erdők megtapasztalják a futótüzet és egyéb bolygatásokat, valószínűleg sokkal rugalmasabbak, és képesek fenntartani azokat a feltételeket, amelyek megfelelnek az érzékeny élővilág igényeinek. Stephanie Worley Firley, US Forest Service