2013. január 25. - Észak-Amerika legnagyobb szárazföldi állata ismét az alaszkai vadonban kóborolhat, amennyiben egy nemrégiben bejelentett terv sikerrel jár. Az erdei bölény – az ismertebb amerikai bölény alfaja – valamikor egész Alaszkában és Kanada nyugati részének nagyobb területén megtalálható volt, azonban a vadászat és más tényezők miatt több mint egy évszázada nem látták az államban. Mindez azonban megváltozhat, miután az amerikai halászati és vadgazdálkodási szolgálat bejelentette tervét, mely szerint visszatelepítenék az állatokat Alaszkába - jelentette az Alaska Dispatch.
Számos csoport próbálkozik már több mint egy évtizede az erdei bölény visszatelepítésével. Alaszkai sajtóinformációk szerint azonban sokan nem támogatják az ötletet, hogy a veszélyeztetett fajok törvénye alá tartozó fajt telepítsenek az államba, mivel az akadályozhatja a gáz- és olajkitermelést. (A veszélyeztetett állatok élőhelyét ugyanis gyakran nem lehet bizonyos kereskedelmi tervékenységekre használni.)
Az új terv szerint az alaszkai bölény populációja "nem nélkülözhetetlen kísérleti populáció lesz”, amely nem létfontosságú a faj túléléséhez, amely Kanadában már annyira regenerálódott, hogy a korábbi veszélyeztetett kategóriából a fenyegetettbe lépett fel. Amennyiben az állatok populációja elér egy bizonyos méretet, a vadászoknak is engedélyezett lesz kilövésük.
Már megkezdődött a terv publikus megvitatása, ami két hónapig tart. Amennyiben jóváhagyják – ami a közvélemény és a szakemberek véleményétől függ – a visszatelepítést jövő tavasszal kezdhetik meg. Jelenleg már mintegy 132 egyed él a portage-i Alaszkai Vadvédelmi Központban fogságban. A terv égisze alatt az Innoko- és Yukon-folyókhoz közeli füves területen engedik majd őket szabadon.
Az erdei bölény nagyobb, mint sík vidéki rokonai. A bikák elérhetik a 900 kilogrammos, vagy még nagyobb testtömeget. A korai 1800-as években mintegy 168 ezer egyed barangolt Kanadában és Alaszkában. Kanadában jelenleg 10 ezer állat él szabadon, köztük 4500 egyed hét szabadon vándorló, egészséges csordában. Az erdei bölényt már visszatelepítették Oroszországba, ahol a kutatók igyekeznek szaporodóképes populációt megalapozni. Az erdei bölény a sztyeppi bölény legközelebbi élő rokona. Ezen utóbbi mintegy ötezer éve halt ki.
A bölényekről
Az amerikai bölény Észak-Amerika legnagyobb testű szárazföldi emlőse. Testhossza hímeknél legfeljebb 380 cm, nőstényeknél maximum 240 cm, farok hossza 90 cm, marmagassága hímeknél max. 180 cm, nőstényeknél 150 cm; a hím testsúlya akár 900 kg, a nőstényé max. 450 kg. A test elülső fele és a mellkas hatalmas, a hátulsó fele viszonylag kicsi. Széles, alacsony koponyája van; a szarvak hátra- és felfelé hajlanak, tompa hegyük kicsit befelé áll. Erős, akár 50 cm hosszú szőrzet borítja.
Az amerikai bölény közeli rokonával, az európai bölénnyel együtt a szarvasmarha legközelebbi rokona. Masszív testfelépítése és bozontos bundája lehetővé teszi, hogy a legkülönbözőbb éghajlati körülmények között is megéljen. Az amerikai bölény csordái előfordultak a meleg déli prériktől a hideg északi erdőkig, dacoltak hóval és hideggel, de hőséggel és szárazsággal is. Ha valahol már mindent lelegeltek, akkor továbbvonultak. Egyetlen szárazföldi emlősnek sem alakultak ki olyan hatalmas csordái, mint az amerikai bölénynek. A 15. században még 60 millió bölény taposta Amerika földjét az Atlanti-óceántól majdnem a Csendes-óceánig és Mexikótól Kanadáig. Egy-egy csorda 100-200 000 egyedből is állhatott.
Központi szerepet játszottak a préri indiánjainak kultúrájában, akik az elejtett bölény minden részét hasznosították. A bevándorló európaiak 1830-ban nagyszabású akció keretében kezdték kiirtani a bölényeket. Ennek egyik oka a vadászat és a vasútépítő munkások élelmezése volt, de legfőképpen az engedetlennek tartott indiánok létalapját akarták elvenni. Szórakozásból robogó vonatokből lőtték le őket.
Az amerikai bölény a prérin élő indián törzsek létének alapja volt. Számtalan módon hasznosították. Húgyhólyagjukból az indiánok tarisznyát csináltak. Vérét és epéjét testük festésére használták. A szárított bölényürülék tüzelőként szolgált, a csontokból a legkülönfélébb eszközöket készítették. A koponyákat tisztelték, és gondosan feldíszítették. A bölényekből hajtott ki a prériindiánok anyagi kultúrája. Ez az állat szellemi életükben is kimagasló helyet foglalt el, mint például a sziúknál Fehér Bölény Borjú Asszony (angol nyelven: White Buffalo Calf Woman (lakota nyelven: Pte Ska Win).
Pár száz bölény véletlenül fennmaradt, mert még éppen idejében állatkertekbe és bekerített magánfarmokra menekítették őket. Néhány tucatnyit az 1872-ben alapított Yellowstone Nemzeti Park egyik nagy karámjában tartottak. Ez az „aranytartalék" képezte az alapját a tenyészprogramnak, és az állomány lassú, de biztató regenerálódásának. 1900 körül az Amerikai Egyesült Államokban kevesebb, mint 1000 állat maradt. 1972-ben az állomány ismét kb. 30 000-re szaporodott. Az elkövetkező időkben az állatok száma tovább növekedett, és 1990-ben az összállományt legalább 120 000 állatra becsülték.
A 90'-es évek elején már kb. 1000 farmer tartott bölényeket a földjén, így számuk folyamatosan emelkedik. De a Yellowstone Nemzeti Parkban is gyarapodott az állomány, amelyben ma már több mint 3000 állatot tartanak nyilván; az immáron népes csorda a gyönyörű természetvédelmi terület legértékesebb látványosságai közé tartozik. Ha az állatok megriadnak, patáik dübörgése emlékeztet a prérit megrengető mennydörgésre, amelyet a szabad, végtelen pusztaságban vágtázó hatalmas bölénycsordák keltettek azelőtt.