2013. június 26. - Naponta tízesével kapja a telefonokat Boldog Gusztáv, a Körös-Maros Nemzeti Park természetvédelmi őrkerületének vezetője.
Elsősorban fűben, földön talált, hazavitt feketerigókról, erdei
fülesbaglyokról értesítik. A házi életmentésbe sokszor belehalnak a
fiókák, hiszen nem jutnak teljes értékű tápanyaghoz.
Fészekből
kiesett fiókáknak gondolják a feketerigókat, kisbaglyokat a rájuk
találók, szeretnék megmenteni a madarakat, ezért hazaviszik őket. Boldog
Gusztáv elmondta, a szándék nemes, ugyanakkor itt a természet rendjéről
van szó, ott kell hagyni a fiókákat, ahol találták.
– A feleterigó
öt-hat tojást is költ, fizikai képtelenség, hogy az egyre gyarapodó
fiókák elférjenek a fészekben – magyarázta Boldog Gusztáv. – A kicsik
kimásznak a fészekből, 20-30 méter sugarú körben futkosnak a fűben,
repülni még nem tudnak. A kisbaglyok felmásznak a fára, előfordul, hogy
onnan lepottyannak, érdemes egy bokorra visszatenni őket. A fiókák
sugározzák szüleik felé a hívóhangjukat, folyamatosan csipognak, és így
enni kapnak.
Az őrkerületi vezető kiemelte, a feketerigó és a bagoly
is elvárosiasodott madár, szó szerint úton-útfélen fészkelnek, nem
egyszer például panelházak balkonládáiban. Így nagyobb az esély, hogy a
lakóövezetekben is rábukkannak fiókákra. Természetesen az jó, ha
telefonálnak az emberek, hogy mit tegyenek, a lényeg, hogy ne vigyék
haza a madarakat. Érdekességként Boldog Gusztáv elmondta, a fészekből
elmászkált kis feketerigókat jellemzően az apjuk eteti, mert az anyjuk
már a következő költésre „tatarozza”, hozza rendbe a fészket.
Boldog
Gusztáv hangsúlyozta, legutóbb egy kis kuvikot hoztak be Murony
környékéről, másfél hétig kalitkában tartották, macskaeledellel etették,
de teljesen legyengült, mert ilyen esetben hiábavaló minden jó szándék.
Ezer Ádám ökoturisztikai ügyintéző elmondta, a Körös- Maros Nemzeti
Park Igazgatóságán is gyakrabban cseng ilyenkor a telefon fészekből
kiesett fiókák kapcsán. Leesett fészekről, tapasztalatlanabb gólyaifjak
sikertelen költéséről számolnak be a bejelentők.
— Bizonyos esetekben
valóban szükséges a természetvédelmi őrszolgálat munkatársainak az
értesítése, mielőbbi segítsége, hogy szakszerű ellátásban részesülhessen
egy-egy bajba került fióka. Akadnak azonban olyan esetek is, amikor a
megtalált fióka megmentésével, hazavitelével nagyobb bajba sodorjuk a
fiatal madarat, mintha ott hagytuk volna, ahol találtuk — reagált
napjaink jelenségére Ezer Ádám.
Az ökoturisztikai ügyintéző
hangsúlyozta, a feketerigó és az énekesrigó fiatal egyedei amikor még
repülni alig vagy sehogy se tudnak, akkor már többnyire a földön ügyesen
mozognak. Ezeket a szüleik ugyanúgy táplálják, mint a fészekben lévő
testvéreiket, és egy-két nappal később már szárnyra is kapnak. A
kipottyant bagolyfiókákat is továbbetetik szüleik, őket, ha a fészekbe
nem is, de egy elérhető magasságban lévő faágra elég visszatenni,
feltéve, hogy nem törött el a csontjuk.
Ezer Ádám elmondta,
sokszor el kell fogadnunk a természet kegyetlennek tűnő szabályait,
miszerint a gyengéknek ki kell szelektálódniuk. Nem lesz, nem lehet
minden madárfiókából felnőtt példány.
Boldog Gusztáv hozzátette, a
feketerigók átlagosan húsz évig élnek, évente háromszor költenek,
alkalmanként 5-6 tojást. Ugyanakkor a természet rendje, egyensúlya
szerint elegendő, ha önmagukat reprodukálják. Más esetben túlszaporodás
következik be, ellenkező esetben, ha nincs meg a kellő számú utód,
kipusztulhat a faj.
Az őzgidákat és a dámborjakat se fogjuk meg
Zuberecz
Tibor, a megyei vadászszövetség elnökhelyettes-fővadásza elmondta,
májusban, júniusban ellettek az őzek, dámszarvasok. Ritka, hogy az
őzgidák, dámborjak emberek közelébe mennek, hogy emberek találnak rájuk,
ugyanis nagyon jó a rejtőszínük, és szinte teljesen szagtalanok.
– A
szülője elfekteti, elrejti az utódokat, amíg táplálékot keres magának a
közelben – hangsúlyozta Zuberecz Tibor. – Amíg távol van a kicsik
anyja, rátalálhatnak arra sétálók, gombászok az őzgidákra, dámborjakra,
és gondolhatják, hogy elárvult egyedekről van szó. Éppen ezért
előfordult már, hogy hazavitték ezeket, hogy gondoskodjanak róluk. Ez
azért sem tanácsos, mert bűncselekménynek számít, a vad ugyanos a magyar
állam tulajdona. Ha találnak őzgidákat, dámborjakat ne érintsék, ne
fogják meg, mert a vadnál, így a kicsinyek szülőjénél is, az emberszag
riasztólag hat. Hagyják ott az állatokat, majd az anyjuk gondoskodik
róluk. Természetesen, ha sérült, beteg, törött csontú vadra – legyen az
fiatal vagy idősebb – bukkannak a határban, értesítsék a vadászatra
jogosult szervezetet.
Csete Ilona - Nyemcsok László
