Fotó: Diego James Robles -The New York Times
2013-09-05 - Bumeránghatás – ezzel írható le az a történet, amely hetek óta megosztja Amerikát. Az afrikai bumeráng fordult vissza, és találta el azokat a hangoskodó állatvédőket, akik hirtelen a saját házuk táján szembesültek egy olyan szövevényes és nehezen eldönthető dilemmával, amellyel kapcsolatban néhány évvel ezelőtt még magabiztosan osztották az észt.
Az amerikai vadlovakról van szó, de a bumeráng Afrikából érkezik. Amikor pár évvel ezelőtt felvetődött, hogy Afrika déli országaiban szervezetten ki kellene lőni sok ezer elefántot, mert „felfalják” a növényzetet, és ezzel a tápláléklánc gyengébb szereplőit veszélyeztetik, akkor épp az amerikai állatvédők voltak a leghangosabbak. Hogy miként is képzelik ezt Namíbiában és Botswanában?! Meg persze Zambiában! Hiszen épp hogy csak sikerült megfékezni az orvvadászatot (nem mindenhol persze), és újra a növekedés útjára terelni az elefántpopulációt.
Akik viszont ki szerették volna lőni őket, azok a napi 12 órában fákat legelő és háborús pusztítás módjára Afrika szavannáin átdübörgő elefántok millió tonnányi zöldélelméről beszéltek, hogy a száraz évszak végére az elefántok eleszik más állatok elől a táplálékot. Most aztán kiderült, hogy Amerikában is hasonló a helyzet. Az új-mexikói vadlovak tízezerszám szaporodtak túl, és dollármilliókban mérhető károkat okoznak, többnyire a navahó indiánok rezervátumaiban.
Amerikában pár évvel ezelőtt még léteztek vágóhidak. Évente harmincezer vadlovat mészároltak le, és a húsukat olyan országokba exportálták, ahol esznek lóhúst, például Belgiumba, Kínába és Kazahsztánba. Egy idő után azonban győzött az állatvédő lobbi, és elérte, hogy a washingtoni kongresszus ne finanszírozza tovább a lómészárszékek ellenőreinek fizetését, így nem maradt senki, aki kiadta volna a vadlovak „ehetőségéről” szóló állat-egészségügyi igazolásokat. Tehát leálltak a vágóhidak, a vadlovak pedig szaporodni kezdtek.
Éppen úgy, mint az elefántok Afrikában. Nemrégiben aztán a navahó indiánok azt kérelmezték, hogy legalább három vágóhíd újra megnyílhasson Texasban és Új-Mexikóban. Ekkor viszont újra támadásba lendültek a zsebforradalmárok, a konkrét problémát nem ismerő, de hangos állatvédőként népszerűségre törekvő mozgalmárok. Köztük persze sok ismert ember is, jelen esetben például Robert Redford. A hollywoodi sztár petíciót írt (alaposabb tájékozódás nélkül), hogy ő „az indiánok oldalán áll, és ellenzi a lómészárszékeket, mert a vadlovak levágása ellentétes az indián törzsi kultúrával és értékrenddel”.
Hát nem! Köszönjük, Mr. Redford, mondták maguk az indiánok, de nem ellentétes, és épp mi szeretnénk levágni a vadló-populáció egy részét, mert megeszik a növényeinket, leradírozzák a gabonaföldjeinket, és hasonlók. Kínos ügy, Robert Redford el is tűnt évi rendes szabadságára, és nem nyilatkozik. A bíróság viszont közben helyt- adott az állatvédők petíciójának, és Robert Redford kérésének megfelelően egyelőre elhalasztotta a mészárszékek megnyitását. A kompromisszumos javaslat most úgy szól, hogy az indiánok fogamzásgátlóval oltsák be a vadlovakat, és így fékezzék meg a túlszaporodásukat. Kíváncsi vagyok, mit szólnának ehhez az elefántok? Frei Tamás