2013. szeptember 16. - A bárányok illegális legeltetése szinte minden település vezetőinek gondot okoz.
Olyan gondot, amit valahogy mégsem sikerül megoldani, miközben állítólag mindenki törekszik rá…
Akár autóval, akár vonattal közlekedik az ember, és akár sík, akár dombvidéken, mindenhol láthat legelésző nyájakat. Nincs is ezzel semmi baj, sőt, még nagyon szép természetfotókat is lehet róluk készíteni. Pontosabban nincs ezzel baj, míg a juhászok nem tiltott területen legeltetnek, ami azért finoman szólva is gyakran megesik. Évek, évtizedek óta hallom magam is településvezetőktől, gazdálkodóktól egyaránt, hogy mennyi kárt okoznak a mindent lerágó, letaposó nyájak, valahogy mégsem születik megoldás kordában (karámban) tartásukra. Esztendőkkel korábbról emlékszem egy kezdeményezésre, miszerint érmelléki települések összefogtak volna, és egyenként mindenki kitiltotta volna az ország messzi részeiből érkezett legeltetőket, így mintegy „kézről kézre” adva őket visszaszorultak volna a régióból. Mondanom sem kell, az ötlet még jóformán születése előtt bedőlt. Az illegálisan legeltetőt nehéz tetten érni – mondják illetékesek. A pásztor egyrészt ki van okítva, hogy ne azonosítsa magát, másrészt illetéktelen helyen rajtakapva azt mondja, hogy éppen útban van egyik legelőről a másikra, a hátán meg azért mégsem viheti a négylábúakat… A mobiltelefonok korában meg az sem okozhat nehézséget, hogy ellenőrzés esetén (sőt, annak már csak tervezésekor is) eljusson az információ a megfelelő helyre, hogy gyorsan cselekedni lehessen.
Kivétel nincs(?)
A napokban tartottak úgynevezett kerékpáros tantúrát Érmihályfalva határában, azzal a céllal, hogy a résztvevők „felfedezhessenek” környezetükben lévő érdekes állatokat, szép tájakat. Ennek során láthattuk saját szemünkkel, milyen „teraszosítást” tudnak végezni a birkák az erdők fái között rendszeres menetelésükkel, miközben se fa, se bokor hajtása nem éli túl a vonulást.
Érmihályfalván is szűnni nem akaró gond, hogy a nyájak illegális helyeken legelnek, tudtuk meg Karsai Attila alpolgármestertől, aki azt is hozzátette, hogy a bárányok kijelölt legelője a Pásztorgaz tanya mellett van. Nemrégiben – a bejelentések és panaszok nyomán – találkozót szerveztek a rendőrség, az erdészet és az állattartók (már aki elment a hívásra) részvételével, azzal a céllal, hogy felhívják a figyelmet: a 2008/46-os erdőgazdálkodási törvény értelmében erdőben tilos legeltetni – kivétel nincs! A város tulajdonában lévő erdők az erdészet adminisztrálásába vannak adva, tehát az a hivatal felelős a szabály betartásáért. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy nagy a pusztítás, fejtette ki az alpolgármester, hozzátéve: a város határában lévő erdőkben becslésük szerint mintegy 2000 birka kószál, tönkretéve a növényzetet.
Nem hivatalos reagálás
A legeltetők így elkerülik a legeltetési díj kifizetését, hiszen nem a legelőn vannak, de van olyan is, akinek van saját legelője, ám mégis az erdőbe megy, így mintegy spórolva a saját területével, kaszálónak használva azt. Az pedig már csak „hab a tortán”, hogy a Natura 2000 természetvédelmi területhez tartozó övezetről beszélünk, ahol a védett állatok mellett védett növények is vannak, melyeket ugyanúgy lelegelnek az állatok, mint bármi mást. Az említett gyűlésről jegyzőkönyv készült, amit az azon részt vettek tájékoztatása mellett elküldtek a regionális és megyei illetékeseihez is, kérve a fenti törvény betartását és betartatását. Hivatalosan még nem érkezett válasz a beadványra, azonban még nem is telt el az arra adott 30 nap sem, tudtuk meg Karsai Attilától. Ellenben a – mondjuk úgy – nem hivatalos reagálás szinte pillanatok alatt megjött „magasabb helyről” (amit az alpolgármester nem kívánt nevesíteni), miszerint ebben az ügyben esetleg kellene „egyeztetni” (értsd: nem kellene ezt az ügyet túlságosan forszírozni)… Közben a bárányok hallgatnak, és csendben legelnek, hiszen éhen csak nem lehetnek. Rencz Csaba
